Szerzői oldal

Kuncz Aladár
( 1886 - 1931 )

Életrajz

1886 január 1.-én született Aradon
iskoláit Kolozsváron végzi
a budapesti egyetem latin-magyar-görög szakos hallgatója, Eötvös-kollégista
1909 tanár Budapesten; minden évben hosszabb időt tölt Párizsban
1914 éppen tanulmányúton van Franciaországban, amikor kitör a háború; öt évig raboskodik internálótáborokban (Noirmoutier, Ile d’Ieu)
1923 Kolozsvárra költözik; a romániai magyarság kultúrájának egyik vezető személyisége
1923 az Ellenzék irodalmi mellékletének szerkesztője
1929 az Erdélyi Helikon szerkesztője
1931 Budapesten halt meg

Fekete kolostor
1931

Fekete kolostor, 1931 "Kuncz Aladár a háború kitörésekor huszonnyolc éves fiatalember, hivatására nézve író, foglalkozására tanár, rajongója az életnek... A mozgósítás hírére menekülni próbál a zűrzavarból haza... Aztán öt évet töltött fogolytáborokban, tömlöcökben, egy sziget várbörtönében, kegyetlen vagy közönyös parancsnokok alatt, magyar, osztrák, német polgári foglyok társaságában, kedves és visszataszító, finom és faragatlan emberekkel, betegekkel, haldoklókkal, gyilkosokkal és dühöngő őrültekkel." (Kosztolányi Dezső) Kuncz Aladár regénye (alcíme: „feljegyzések a francia internáltságból”) az illúziók összeomlását mutatja be testközelből: egy frankofon humanistának rá kell döbbennie, hogy háborús időkben nincs sem kultúra, sem demokrácia: csak az erőszak és a rosszindulat marad. Az egyéniségnek fel kell olvadnia a kényszerűen összeverbuvált közösségben. Az író nagy erénye, hogy a lelki folyamatokat is képes tárgyilagosan leírni. A Fekete kolostorban, azaz az atlanti szigeten álló Noirmoutier-ben töltött éveket úgy mutatja be mégis, hogy közben az olvasó nem veszíti el a kultúra megtartó erejébe vetett hitét, hiszen láthatja, amint a csőcselékből kiválnak a jóravaló, alkotni és dolgozni akaró emberek, és egymásnak kulturális és színházi előadásokat tartanak, hogy kilépjenek a lágerélet nyomasztó mindennapjaiból, és legalább gondolatban megszabaduljanak a frontra küldött emberséges parancsnok helyett kivezényelt adminisztrátor kegyetlenkedéseitől. A regény 1931-ben az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg; a szerző súlyos betegen fejezte be, és a siker hírét már csak a halálos ágyán tudhatta meg. Az addig csak túlfinomult „literary gentleman”-nek (Németh Andor kifejezése) tartott Kuncz egyszerre egy egész generáció nevében beszélt hiteles objektivitással. Ahogy Móricz Zsigmond mondta: „Nagy íróvá váltotta meg a szenvedés.” A regényt mindjárt a megjelenése után több nyelvre is lefordították.

Felleg a város felett
1931

Felleg a város felett, 1931 A Kolozsváron született regény egy tervezett trilógia része volt, de már csak az író halála után jelent meg; a könyvet, amelynek főhősében sokan a fiatal Szabó Dezsőt vélik felfedezni, a Fekete kolostor olvasói között nagy várakozás előzte meg, de a visszhangja még a Kuncz szellemiségéhez és személyéhez közel álló Nyugatban sem volt egyértelműen pozitív: „Felleg a város felett című regényét még régebben írta, s könyvalakban talán nem is akarta életében kiadni. Bizonyos, hogy kár lett volna, ha elkallódik, hisz alig van oldal, melyben az õ sajátságos hangjára rá nem ismernénk, azzal az áhítatos örömmel, mellyel egy kedves halott posthumus szavait hallgatjuk. Mégis e regény nem hibátlan mű, s nem ad zavartalan örömet, meséje ma már meg nem engedett módon, szinte jókaiasan romantikus, képtelen helyzetek s naiv tehetetlenséggel szőtt bonyodalom hökkentik az olvasót. Kuncz Aladárra gondolva az ember hinni tudná, hogy a magosság ismeretlen erői szállják meg a költőt, nem ő az alkotó, ő csak alázatos szolga és választott közvetítő. Mert mi egyébbel magyarázható, hogy az az ember, ki a lélek soha fel nem takart szörnyű mélyei fölött holdkórosok biztonságával jár, el tudjon tévedni szimpla polgári lelkek naiv útvesztőiben?” (Török Sophie)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!