Szerzői oldal

Lengyel Balázs
( 1918 - 2007 )

Életrajz

1918. augusztus 21. Budapesten született.
1940 a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát; részt vett a Márciusi Front alapításában és munkájában.
1942 katona, hadifogoly.
1945-47 minisztériumi tisztviselő.
1946-48 első feleségével, Nemes Nagy Ágnessel együtt az Újhold folyóirat alapító szerkesztője annak betiltásáig.
1957 néhány hétig politikai fogoly.
1962 a Corvina Könyvkiadó szerkesztője.
1963-81 a Móra Könyvkiadó szerkesztője.
1986-1991az Újhold Évkönyek társszerkesztője.
1989-től az Írószövetség tagja, évekig vezetőségi tagja, a PEN-klub alelnöke.
1992 a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

Díjai
1947-48 a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa
1978 A Munka Érdemrend ezüst fokozata
1981 József Attila-díj
1982 Állami Ifjúsági Díj
1988 Déry Tibor-díj
1988 MTA-Soros ösztöndíj
1988 A Magyar Népköztársaság Csillagrendje
1990 Soros Alapítvány Kosztolányi Dezső Díja
1991 Bölöni György-jutalom
1992 A Művészeti Alap Irodalmi Díja
1993 Komlós Aladár-díj
1995 Széchenyi-díj
1998 Getz-díj
1998 Yad Vashem Díj (Izrael)
1998 Bátorság Érdemjel
2003 A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje

Két sorsforduló
xxx

Legeza Ilona: LENGYEL Balázs KÉT SORSFORDULÓ Válogatott esszék Lengyel Balázs, a mai kritikaírás és esszéisztika nesztorának pályája még a Nyugat körében indult, majd pár év adatott csak neki 1945 "sorsfordulója" után a legendássá vált Újhold szerkesztésére. Tanulmánykötete e századi irodalmunk nagy értékeinek kompendiumszerű áttekintésének vehető: 1958 és 1997 között készült irodalmi esszéinek és emlékezéseinek nagyszabású füzére, törzsében olyan irodalmi portrékkal, elemzésekkel, melyeket - politikai tiltottságának éveit követően - zömében 1972 után készített. Értékelő kritikai prózájával érintkeznek a hiteles tanú szépírói vénával megformált emlékei. Pályafutásának, személyes kapcsolatainak megidézése sem csak emlékképek tartalmas, érzékletes sora. Lengyel Balázs küzdelmes sorsú, nagyra törő, a zsarnoki rendszerekben is alkotói épségét őrző írói nemzedékéről pályatársként szólva is esztétikai tapasztalatait, erkölcsi és szellemi értékrendjét összegzi. Ezért testamentumszerű e kötet, a szerző hasonló könyveinél (pl. Visszatérés) is fontosabbnak tekinthető. Az első ciklus (Paradicsomkert) a költők és írók nemzedéki kronológiáját követő tanulmányok és esszé-portrék impozáns ívét a Nyugat és a költői modernség klasszikusaival indítja (Babits, Kosztolányi, Füst Milán, Szép Ernő, Kassák), majd mindinkább közeledik a kortárs beavatottságával méltatott, értelmezett alkotókhoz (Szabó Lőrinc, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Márai Sándor, Weöres Sándor, Rónay György, Pilinszky János, Szabó Magda, Ottlik Géza, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Székely János, Határ Győző). Bár elbeszélők, regényírók ouvre-jét méltó gondolatfutamaiban is markánsan fejezi ki a befogadó gondolatait, élményeit, e tanulmánycsokor tükrében a 20. század derekának költészetéről kapjuk mégis a legtöbbet, élén Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes lírájával. Kétségtelen, hogy az emlékek között pásztázó esszék (Emlékezések) csúcsán a Két Róma villogóan színes prózaműve áll, és e ciklus megragadó darabjai közé kell sorolni Lengyelnek a szenvedések, betegségek, lábadozások közben alkotott élet- és irodalombölcseleti meditációit is, amelyeket két interjú (Kabdebó Lóránt és Fráter Zoltán munkája) zár le.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!