Szerzői oldal

Lengyel József
( 1896 - 1975 )

» Lengyel József noteszeiből, 1955–75 (1955–1975 )
» Igéző (1962)
» Szembesítés (1988 )

Életrajz

1896. augusztus 4-én Marcaliban született
1914 a Budapesti Egyetemen jogot hallgat
1914-16 a Pozsonyi Egyetemen jogot, a budapesti Bölcsészkaron művészettörténeti előadásokat hallgat, tanulmányait nem fejezi be
1916 Kassák Lajos aktivista lapja, A Tett munkatársa
1917 a Ma Új költők könyve c. antológiájában jelennek meg első versei
1918 kiválik Kassák köréből, negyedmagával megjelenteti az 1918. Szabadulás c. verskötetet; a KMP egyik alapítója; részt vesz a Vörös Újság szerkesztésében
1919-27 Bécsbe emigrál, pártmunkát végez, a bécsi egyetemen hallgat előadásokat
1922-24 „istenkereső” korszaka; egy időre kilép a kommunista pártból
1927-30 Berlinben él
1930 Moszkvában él; a filmszakmában és újságíróként dolgozik, a Sarló és Kalapács munkatársa, kiadványsorozatot szerkeszt
1938–1949 koholt vádakkal letartóztatják, hosszú vizsgálati fogság után, ítélet nélkül kényszermunkára viszik szibériai táborokba
1949–1955 egy délebbre eső erdei faluban él száműzetésben
1955 visszatér Magyarországra, kiadja régi műveinek egy részét
1960 Kínába utazik
1975 Budapesten hal meg (júl. 14.)

Főbb díjai:
1957 József Attila-díj, 1958 SZOT-díj, 1963 Kossuth-díj

Lengyel József noteszeiből, 1955–75
1955–1975

Lengyel József noteszeiből, 1955–75 A szintén hagyatékban maradt szöveg 34 kézzel írott notesz alapján készült válogatás, amely a fogolytáborokból és a száműzetésből hazatért szerző gondolatait és életét mutatja meg. „Ezek a gondolatok gyakran csüggedtek és borongósak, ha nem éppen dühösen lázadozók. A hajdani idealista kommunistából (akiknek Sallai Imre volt a példaképe) öregkorára megrögzött antisztálinista és a valóság fanatikusa lett. Ugyanakkor  egzisztenciális okokból  taktikázásra és kompromisszumokra kényszerült: nem mindig mondhatta el, amit akart, legalábbis nem nyilvánosan. De mint a naplóból kiderül, nemigen voltak illúziói a poszt-sztálini rendszerek működését illetően”  írja esszéjében Gömöri György. Lengyel az 1956-os forradalmat utólag a II. Rákóczi Ferenc-féle felkeléshez hasonlítja, Csehszlovákia 1968-as lerohanásakor tisztán látja, hogy a nagyhatalmak nem engedhetik meg egy kis nép önálló akaratérvényesítését. Lengyel, akinek élményvilága Szolzsenyicinével rokon (A Gulág-regényt németül olvassa), többször kiáll az orosz író mellett, sőt kilép a Magyar Pen Clubból, mikor úgy érzi, a szervezet nem Szolzsenyicinnel, hanem a szovjet hatóságokkal szolidáris.

Igéző
1962

Igéző 1962 A börtönben, szibériai kényszermunka-táborokban és száműzetésben töltött több mint 18 évi távollét után hazatérő Lengyel József idős korában kezdte megírni megpróbáltatásainak történetét. Elsősorban az foglalkoztatja, képes-e az ember ilyen körülmények között is megőrizni emberségét, integritását. A megaláztatások világát pátosz nélkül, a krónikás pontosságával rögzíti, de a tárgyilagos, szenvtelen hang mélyén heves indulatok húzódnak. A leírások, belső monológok és a dialógusok is igen kis jelzésekre épülnek, szelíd humor árnyalja őket. A Kicsi mérges öregúr egy köztiszteletben álló fizikaprofesszor koholt vádak alapján történt letartóztatását és meghurcolását írja le, aki a vallatás és kínzás során abból merít erőt, hogy dohányt lop rabtársai számára kínzóitól. Végül persze nem tér vissza, mivel nem akarja megnevezni bűntársait . Az Igéző a száműzetése színterére megérkező, emberkerülő idegen , András életét ábrázolja, aki a közös munka során megbarátkozik a szénégető Miskával, de az erdőkerülővel (szándékai és alaptermészete ellenére) konfliktusba kerül, mivel az előtte rugdossa és fenyegeti a kutyáját, és az állat őhozzá pártol - nyilván mivel megigézte . Később hiába próbálja megvásárolni a kutyát, nem tudja megvédeni a régi gazda bosszújától. Az Igéző -ből 1970-ben Szinetár Miklós, korábbi, Oldás és kötés c. novellájából 1963-ban Jancsó Miklós készített sikeres filmet.

Szembesítés
1988

Szembesítés 1988 Lengyel József kisregénye (amely a rendszer cinizmusa miatt belső használatra , kétszáz példányban megjelenhetett, csak az olvasóközönséghez nem jutott el) ugyanazt az írói hangot folytatja, mint novellái. Noha a kisregény a sztálini korszakot leplezi le, csak tizenhárom évvel az író halála után, 1988-ban jelenhetett meg valóban is. Főhőse Lassú Endre, az író alteregója, akit egy novellából már ismerhet az olvasó ( Obsitosok szökésekről mesélnek ), a történet jelen idején (a negyvenes évek végén) alekszandrovi száműzetéséből titokban fölkeresi a moszkvai magyar nagykövetségen dolgozó régi barátját, Baniczát, aki a sztálini táborokba hurcolt magyar emigránsok hazasegítésével foglalkozik. A budapesti illegális kommunista mozgalomból ismerik egymást, ahonnan Lassú - Lengyel József életrajzának megfelelően - Bécsbe és Berlinbe, majd a Szovjetunióba emigrált. Utolsó találkozásuk óta a század két nagy poklát járták meg: Banicza a mauthauseni koncentrációs tábort, Lassú a Gulágot. A kisregény kettejük drámai találkozását írja le. Lassú szerint, akit a sztálini diktatúra a meggyőződésében és integritásában alázott meg, a sztálinizmus még a fasizmusnál is eszeveszettebb, hiszen nem valamiféle ellenséget , hanem a saját elvbarátait irtotta ki, humánus célokat hangoztatva. Eltérő sorsuk, múltjuk, történelmi távlatuk alapján a két ember nem értheti meg egymást, de Banicza így is megígéri Lassúnak, hogy hazajuttatja. Ám a találkozás Tito kiátkozásának idejére esik, így Lassú az újabb tisztogatási hullám áldozata lesz.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!