Szerzői oldal

Madách Imre
( 1823 - 1864 )

» Commodus (1839 )
» Nápolyi Endre (1841-42 )
» Férfi és nő (1842-43 )
» A civilizátor (1859 )
» Az ember tragédiája (1859-1860 )

Életrajz

1823 Alsósztregován született
1837 filozófiát tanul Budapesten
1838 megkezdi tanulmányait a főváros jogi karán
1842 segédjegyzőként, később megyei bíróként dolgozik
1852 bebörtönzik, mert a szabadságharc alatt Kossuth titkárát rejtegette
1861 visszavonultan él birtokán, versein és drámáin dolgozik
1862 tagjává választja Kisfaludy Társaság
1863 a Tudományos Akadémia tagja
1864 Alsósztregován meghal

Commodus
1839

Commodus, 1839 Darab a római császárról, akinek zsarnoki hatalma ellen felkel Róma ifjúsága. A darab a fiatal és romantikus Madách idealizmusát tükrözi.

Nápolyi Endre
1841-42

Nápolyi Endre, 1841-42 Dráma I. Lajos magyar király fivéréről. Madách korai darabjai közül többet is a magyar történelem inspirált, és erősen érezni rajtuk a romantikus nacionalizmus lelkesítő eszméjét.

Férfi és nő
1842-43

Férfi és nő, 1842-43 A dráma modellje Szophoklész Trachisi nők című darabja, amely Héraklész szerelmi szenvedélyéről szól két földi nő és egy istennő iránt. Forgách és Palizsnay figurája erősen emlékeztet Az ember tragédiájának két főszereplőjére, Ádámra és Luciferre, de a darab dualisztikus szerkezete és filozófiája is a Tragédiát előlegzi.

A civilizátor
1859

A civilizátor 1859 Madách utolsó drámájának középpontjában a nemzetiségi kérdés áll. A már-már börleszkbe hajló allegorikus komédia Arisztophanész modorában azt az képtelenséget gúnyolja, hogy az embernek nem volna egyéb feladata az életben, mint a civilizátort , a gyarmatosító bürokráciát szolgálni. A darab élesen bírálja a forradalom utáni Magyarország politikai helyzetét; témája miatt nem láthatott napvilágot nyomtatásban.

Az ember tragédiája
1859-1860

Az ember tragédiája 1859-1860 Uram! Rettentő látások gyötörtek, / És nem tudom, mi bennök a való. / Oh mondd, oh mondd, minő sors vár ream: / E szűk határú lét-e mindenem, / Melynek küzdése közt lelkem szürődik, / Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztúlt, / A földre öntsd, és béigya porond? Madách legnagyobb műve ez a méltán világhírű (több mint ötven nyelvre lefordított) drámai költemény, amelyet csak Goethe Faustjához vagy Milton Elveszett paradicsomához mérhetünk. Stílusának eredetiségét az aforisztikus kijelentések és a lassan kibomló szimbólumok közötti feszültség adja. A darabból sugárzik a vesztett forradalom utáni keserűség és kiábrándulás; a dráma éppen annyira az ördög komédiája mint az ember tragédiája. A nagy mitikus csata itt is az Úr és az Ördög között zajlik, de az emberi történelem nem egyéb, mint Ádám lidérces álma, amely minden küzdelem végső hiábavalóságát mutatja. Ádámot Éva, az örök nő, a teremtés ösztöne kíséri, és Lucifer vezeti, a tagadás átkos szelleme, a cinikus értelmiségi lázadó. A tizenöt szín voltaképpen Ádám és Lucifer párviadala, a romantikus liberalizmus és a pozitivista eszmék összecsapása. Ádám a legfontosabbat menti át a következő koroknak: az indulat nemességét. (Mészöly Miklós)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!