|
|
Madách Imre |
|
(
1823
- 1864
)
|
| |
|
1823 Alsósztregován született
1837 filozófiát tanul Budapesten
1838 megkezdi tanulmányait a főváros jogi karán
1842 segédjegyzőként, később megyei bíróként dolgozik
1852 bebörtönzik, mert a szabadságharc alatt Kossuth titkárát rejtegette
1861 visszavonultan él birtokán, versein és drámáin dolgozik
1862 tagjává választja Kisfaludy Társaság
1863 a Tudományos Akadémia tagja
1864 Alsósztregován meghal
|
|
1839 Commodus
1841-42 Nápolyi Endre
1842-43 Férfi és nő
1859 A civilizátor
1859-60 Az ember tragédiája
|
1839
Commodus
(.)
Commodus, 1839
Darab a római császárról, akinek zsarnoki hatalma ellen felkel Róma ifjúsága. A darab a fiatal és romantikus Madách idealizmusát tükrözi.
|
1841-42
Nápolyi Endre
(.)
Nápolyi Endre, 1841-42
Dráma I. Lajos magyar király fivéréről. Madách korai darabjai közül többet is a magyar történelem inspirált, és erősen érezni rajtuk a romantikus nacionalizmus lelkesítő eszméjét.
|
1842-43
Férfi és nő
(.)
Férfi és nő, 1842-43
A dráma modellje Szophoklész Trachisi nők című darabja, amely Héraklész szerelmi szenvedélyéről szól két földi nő és egy istennő iránt. Forgách és Palizsnay figurája erősen emlékeztet Az ember tragédiájának két főszereplőjére, Ádámra és Luciferre, de a darab dualisztikus szerkezete és filozófiája is a Tragédiát előlegzi.
|
1859
A civilizátor
(.)
A civilizátor 1859
Madách utolsó drámájának középpontjában a nemzetiségi kérdés áll. A már-már börleszkbe hajló allegorikus komédia Arisztophanész modorában azt az képtelenséget gúnyolja, hogy az embernek nem volna egyéb feladata az életben, mint a �civilizátort�, a gyarmatosító bürokráciát szolgálni. A darab élesen bírálja a forradalom utáni Magyarország politikai helyzetét; témája miatt nem láthatott napvilágot nyomtatásban.
|
1859-1860
Az ember tragédiája
(.)
Az ember tragédiája 1859-1860
�Uram! Rettentő látások gyötörtek, / És nem tudom, mi bennök a való. / Oh mondd, oh mondd, minő sors vár ream: / E szűk határú lét-e mindenem, / Melynek küzdése közt lelkem szürődik, / Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztúlt, / A földre öntsd, és béigya porond?�
Madách legnagyobb műve ez a méltán világhírű (több mint ötven nyelvre lefordított) drámai költemény, amelyet csak Goethe Faustjához vagy Milton Elveszett paradicsomához mérhetünk. Stílusának eredetiségét az aforisztikus kijelentések és a lassan kibomló szimbólumok közötti feszültség adja. A darabból sugárzik a vesztett forradalom utáni keserűség és kiábrándulás; a dráma éppen annyira �az ördög komédiája� mint az ember tragédiája. A nagy mitikus csata itt is az Úr és az Ördög között zajlik, de az emberi történelem nem egyéb, mint Ádám lidérces álma, amely minden küzdelem végső hiábavalóságát mutatja. Ádámot Éva, az örök nő, a teremtés ösztöne kíséri, és Lucifer vezeti, a tagadás átkos szelleme, a cinikus értelmiségi lázadó. A tizenöt szín voltaképpen Ádám és Lucifer párviadala, a romantikus liberalizmus és a pozitivista eszmék összecsapása. �Ádám a legfontosabbat menti át a következő koroknak: az indulat nemességét.� (Mészöly Miklós)
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
