Szerzői oldal

Mészöly Miklós
( 1921 - 2001 )

Életrajz

1921. január 19-én született Szekszárdon
1938 -1942 Budapesten tanul a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karán, jogászdoktori oklevelet kap
1943 frontkatonai szolgálat; szökések és fogság
1945 miután hazatér, fizikai munkásként dolgozik
1947-48 Szekszárdon lapszerkesztő
1949 feleségül veszi Polcz Alaine pszichológust, írót
1951-52 a Bábszínház dramaturgja
1956 szabadfoglalkozású író
1968 más írókkal együtt tiltakozik a csehszlovákiai beavatkozás ellen
1989-től a Magyar Napló állandó munkatársa
1990 a Magyar Írószövetség elnökségi tagja
1992 a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke
1993 a Demokratikus Charta és a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája szóvivője
1996 Budapest Díszpolgára
2001 Budapesten meghal

1982 Aszú-díj
1986 Déry Tibor-díj
1988 Magyar Művészetért Díj
1988 Örley István-díj
1988, 1989, 1991 Az Év Könyve Díj
1990 Kossuth-díj
1990 Kortárs-díj
1990 Fitz József-díj
1992 Nyitott Társadalom Alapítvány Díja
1992 a Soros Alapítvány Életműdíja
1994 Soros Alapítvány Alkotói Díja
1994 Írók Boltja Üveggolyó-díja
1995 Soros Alapítvány Díja
1996 a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2000 A Jelenkor Kiadó Könyvdíja
2002 Nemes Nagy Ágnes-díj

Saulus
1968

Saulus, 1968 A bibliai történeten alapuló regény mozaikszerű részletekből áll össze, melyek a Saulus megtéréséhez vezető lelki átalakulást ábrázolják. A történet helyszíne Jeruzsálem. Négy év telt el az áruló rabbi keresztrefeszítése óta. Saulus, aki abban az időben épp nem volt Jeruzsálemben, most a vallási előírások megszegőit üldözi szoros együttműködésben a rabbinátussal, legfőképp Abjatár rabbival. Életét a felfokozott érzékenység határozza meg: útkereszteződéshez ért, még nincs tudatában az eljövendő változásoknak, de gyötri a megértés szenvedélyes filozófiai vágya. Feladata a törvény fenntartása, de ő nem a törvény száraz megtestesülése, mint Abjatár rabbi, aki látszólag mentes mindenféle szenvedélytől, és akit az általa képviselt dogma paradox logikája irányít. Amikor Saulus találkozik a keresztény menekültek egyikével, Istefanosszal, nem tud a másik kilétéről, különös módon a beszélgetés során mégis eljutnak a keresés témájához, és Saulus felidézi a koldus történetét, aki elveszítette a szeme világát, miközben egy bárányt keresett a sivatagban. Felismeri, hogy a vadász és a vad viszonya összetett, lehet, hogy a vad szereti a vadászt, és a vadászat sikerét épp ez a szeretet teszi lehetővé. Később, amikor Istefanost elfogják, és halálra kövezik, Saulus hirtelen elhatározásból saját saruját Istefanoséra cseréli, és abban indul el a damaszkuszi úton. Bár feladata Istefanos cinkosainak elfogása volna, lassan elkezd azonosulni azokkal, akiket üldöz. Útja végére egy hatalmas fény három napja megvakítja, s mire visszanyeri látását, már más ember, aki a világot azok szemével nézi, akiket korábban üldözött. A történet egyes elemei nem kronológiai rendben követik egymást a szöveg inkább leírások és események örvénye, ahol a gyakori időugrások gyakran felfüggesztik a cselekményt, és az egyetlen összetartó erő az az eleven lelki intenzitás, amelyben minden egyes kép mintha rejtett jelentést hordozna, Saulus sürgető igyekezete a megértésre mégsem teljesülhet, mert a fény vakító ereje a megértés határain túli spirituális hatalom. A Thomas Mann-i Biblia-regénytől szándékosan eltávolodva Mészöly a történelmi részletek és hangsúlyos lélektani ábrázolás helyett újraírja Szent Pál történetét - azaz csak a Saulusét, hiszen Mészölynél az alaptörténet csak jelzésszerűen van jelen: a megvilágosodást követő időszakot nem is ábrázolja. Regényírói módszere: ...az volna gyönyörű, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig - mint a zseblámpafény - világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a tettenérésünktől lesz azzá, ami . Ennek szellemében a regény nem történelmi vagy filozófiai példázat, nem a megtérés didaktikus ábrázolása, hanem egy a változásra már nyitott lélek útja belső történeteken, érzékeléseken és önreflexiókon át a végső fordulat felé, egyes szám első személyben elbeszélve. Az objektív leírások mindig átvezetnek a lélek tájaira. Kis idő múlva egy teknőforma szurdikba kerültem, ahonnét nem vitt tovább út. Az alján volt egy kis földréteg, de csak annyi, hogy egy kenderszálhoz hasonló, vöröses fűféle meg tudott élni rajta. Nem is volt zárt egészen, a tenger felé kinyílt, egy ablakszerű nyiladékon át látni lehetett a keleti part erdőségeit és a Nebo csúcsát. Az ilyen váratlan megnyilatkozások mindig nagyon erősen hatottak rám.

Pontos történetek útközben
1970

1970 Pontos történetek útközben Objektív és dísztelen („pontos”) utazás-leírások, amelyek az író feleségének szóbeli elbeszélésére és feljegyzéseire alapozva erdélyi és dunántúli utakat, rokonlátogatásokat írnak le kíméletlen részletességgel és figyelemmel. (Érdemes összevetni Polcz Alaine később megjelent, ugyanezeket az élményeket feldolgozó saját szövegeivel.) „Az életműkiadásnak ez a kilencedik kötete, egyben az első, amely Mészöly halála után jelenik meg. [...] Korábban én ezt a kötetet nem tartottam a legkedvesebb Mészöly-művek közé tartozónak. Most újraolvasva: meglepően jó. A tárgyi környezet, az alakok, a helyzetek leírása mesteri, a sorsok, mentalitások, a rejtőzködő kulturális-vallási-nyelvi-lelki mélyvilág feltárása szisztematikus, és a kitartó munka eredménye megdöbbentő. Nem alaptalanul állítja Tamás Gáspár Miklós - novelláknak nevezvén ezt a regényként jegyzett történetegyüttest - ,hogy: »a legnagyobb erdélyi novellákat sem erdélyi írta, hanem Mészöly Miklós...« [...] a Pontos történetek erdélyi témájú részei ritka mélyre ástak annak a bonyolult jelenségnek a rétegeibe, melyet erdélyi mentalitásnak nevezhetünk.” (Károlyi Csaba)

Film
1976

Mészöly kerülte a megszólalás személyességét, vagy inkább személyeskedését, ehelyett a megszólalás, az elbeszélhetőség kérdéseire helyezte a hangsúlyt. Legfájdalmasabb írásainak egyike ezért éppen a Film, amelyben az objektivitást az objektív segítségével éri el: egy filmforgatás keretein belül, egy kamera szemszögéből mutatja meg egy idős házaspár hazafelé vezető útját, állandóan kommentálva ezt a külső nézőpontot - a leírás mégsem forgatókönyv, hiszen nem a láttatásra törekszik elsősorban, hanem a megértésre. végül szeretnénk leszögezni, hogy mindaz, ami a Filmben a passió és az állathecc gyűjtőfogalma alá soroltatott, mindaz, ami irgalmatlanul és kíméletlenül fölmutattatik - éppen a Film etikája: beleértve a pasziánsz-elvet; olyan etika, mely nélkül ez a könyv sem lehetne a magyar prózában ritka remekművek egyike. A formálásnak mint bűnözésnek és mint rehabilitációnak a kinyilvánítása - ez a gesztus a művészet megmaradt jelenkori felelősségének kemény példázatává avatja. A jövőben. baljósan surrogó csöndje egyre súlyosabb és mélyebb lesz, minden hangos beszédnél intőbb. Balassa Péter (1980)

Volt egyszer egy Közép-Európa
1989

1989 Volt egyszer egy Közép-Európa A térség történelmének ismerete (megtapasztalása és beleérző elképzelése) adja a kötet lényegét: az egymásba írt históriák (Thomka Beáta) egymásra vetítenek különböző téridőket. Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is volt kezdődik a kötet nyitóelbeszélése, a Térkép Aliscáról, amely egyben a esszénovella-füzér hangütését is meghatározza: a képzelet segítségével kell újraalkotni a térség múltját és jelenét, (ámbár: A jelenről nem is beszélünk, hiszen ki tudja, hogy épp most mi történik? ), vagyis dokumentarista, objektív hitelességgel ábrázolni a történelmet, amely a tatárjárástól a középkori halászok életén át a második világháborút követő személyes tapasztalatokig ível. Az időbeli távlatot már a cím is érzékelteti: Alisca Mészöly szülővárosának, Szekszárdnak a római neve. Nem múltról és jelenről akarunk tudni, hanem a lét és az emberi relációk egyidejűsített történelméről. Nem kizárólagosságként csodálni a múlt örökségét, hanem belerántva a mába, ha kell, tiszteletlenül, s mintegy megfosztva a saját idejétől. Mintha a történelmiség megszüntetését keresnénk; és ez nem a megtagadás gesztusa, hanem a mélyebb megértés kísérlete. Inzultáló jelenlétté szeretnénk tenni, hogy a mi érdeklődésünk szubjektivizálása révén kapja meg történelmi hitelességét is. (Szeminárium a Dunán)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!