Szerzői oldal

Mikszáth Kálmán
( 1847 - 1910 )

Életrajz

1847 Szklabonyán született
1863 Selmecbányai diákoskodása alatt írja első novelláját
1866 joghallgató Budapesten
1871 Balassagyarmaton szolgabírósági esküdt
1873 megszökteti főnöke lányát, Mauks Ilonát; Budapestre költöznek
1875-76 anyagi csőd, az irodalmi siker késik; kénytelenek elválni
1877-78 Szegeden újságíróskodik
1882 két sikeres könyv után ismét feleségül veszi Mauks Ilonát
1892 parlamenti képviselő lesz
1896 az újságírók szövetségének elnöke
1910 írói jubileumának országos ünnepségei után hamarosan meghal (május 28)

Tót atyafiak
1881

1881 Tót atyafiak Mikszáth hosszú éveken át hiába próbálta elérni a vágyott kritikai elismerést és anyagi sikert; ez a novelláskötet végre meghozta számára a nagy áttörést. Az olvasók körében is népszerű lett, de stílusának igazi finomságait máig is csak írótársai tudják igazán értékelni. A történetek Palócföldön, Mikszáth szülővidékén játszódnak; hősei parasztok és különcök, akiknek furcsa viselkedése, igazságérzete anekdotikussá emeli a kötet négy elbeszélését, amelyek Dickens hatását mutatják.

A jó palócok
1882

1882 A jó palócok A kötet tizentö novellát illetve karcolatot tartalmaz, és végképpen megszilárdította szerzője írói hírnevét (az anyagi függetlenséget pedig parlamenti tudósításai, később pedig képviselősége hozta meg). A történetek az anekdotára, a mesére és a balladákra emlékeztetnek, és ironikusan használják a pletykálkodást mint irodalmi műfajt.

Szent Péter esernyője
1895

1895 Szent Péter esernyője Mikszáth életműve a romantika és a realizmus találkozása, ez a regény azonban inkább romantikus, mintsem realista, hiszen egy legendát és egy szép szerelmi történetet beszél el. Az író csöndes humora és finom iróniája a szemünk előtt szépíti meg a sötét eseményeket és aljas szándékokat, de a regény vidám alaptónusa nem engedi tragikussá fajulni a hangnemet. Mikszáth megbocsátó figyelme és remek jellemrajzai pompásan kiegészítik az anekdotázó hangnemet. A kétéves Bélyi Veronka árván marad, és egyetlen rokonához, a bátyjához, egy koldusszegény, messzi faluban élő paphoz viszik, és mint egy csomagot, leteszik a paplak elé. Bátyja, aki nemhogy az ő születéséről, de még anyjuk haláláról és temetéséről sem tudott, annyira megzavarodik a gyászhírtől és a különös ajándéktól, hogy a gyermekről való gondoskodásról egészen megfeledkezve templomába megy, hogy égi tanácsért imádkozzék. Arra riad fel, hogy közben hatalmas zápor kerekedett. Rémülten rohan ki a kislányhoz, de látja, hogy a gyermeket közben valaki betakarta egy ütött-kopott piros esernyővel. Senki sem tudja, kié lehet az esernyő, és miután egyre különösebb események középpontjába kerül, hamarosan elterjed róla, hogy nem kisebb személyiség, mint maga Szent Péter szállt le a mennyekből, hogy betakarja a gyermeket. Az ereklyeként tisztelt ernyő lassanként gazdagságot és boldogságot hoz a papnak és kishúgának. Az olvasó közben lassanként az esernyő valódi történetével is megismerkedik, ez azonban nem kevésbé kalandos, mint a körülötte frissen kialakult legenda. Eredetileg a rettentő gazdag különc, Gregorics Pál tulajdonában volt, aki a szabadságharc alatt az ernyő üreges nyelében csepészte a magyarok titkos üzeneteit. A bogaras úr soha nem nősült meg, de szolgálójától született egy törvénytelen gyereke, akit tiszta szívéből szeretett, de akivel nem mert gyöngéd lenni attól való féltében, hogy ha népes rokonsága megtudja, hogy kinek szánja a vagyont, és a gyerek életére törhet. A gyermek érdekében titkon minden vagyonát értékpapírokba fekteti, és azt fiára, Wibra Gyurira szándékozik hagyni, de sajnos meghal, mielőtt titkát közölhetné az időközben felcseperedett gyerekkel. Az esernyőt egy házaló zsidó veszi meg, aki kóborlásai során meglátja az ázó Veronkát, és betakarja vele. Wibra Gyuri híres ügyvéd lesz, de nem hagyja nyugodni az elveszett családi vagyon sorsa. Rájön a titokra, és útra kel, hogy megkeresse az ernyőt. Útja során véletlenül találkozik Bélyi Veronkával, és megtetszik neki a lány, de nem ezért határozza el, hogy megkéri a kezét, hanem mert rájön, hogy a lányé a keresett ernyő. Néhány romantikus kaland után aztán feleségül kéri őt, de amikor Veronka kihallgatja őt, és megtudja, hogy mik az igazi szándékai, kétségbeesésében megszökik tőle. Gyurinak viszont azt kell megtudnia, hogy az ernyő megvan ugyan, de a nyelét kicserélték, és a régi nyelet, benne a vagyonnal, eltüzelték. Ekkor ébred rá, hogy még mindig szeretné elvenni a lányt, mert tényleg szereti. Utánamegy, megkeresi, és elmondja neki az egész históriát. Miután megegyeznek, hogy nem leplezik le a legendát, összeházasodnak, és teljes a boldogság.

Beszterce ostroma
1896

1896 Beszterce ostroma Korábbi köteteivel ellentétben Mikszáth most arisztokratákról és dzentrikről ír. A történetet valódi eseményekre alapozta; hőse, Pongzácz gróf tragikomikus figura, aki a múltba temetkezve vívja szélmalomharcát az egész világ ellen, és közben úgy viselkedik, mint egy középkori zsarnok, és egy egész város ellen indul ostromra, de néha képes a gyöngédségre és szenvedélyessége kortársai fölé emeli. Mikszáth nemcsak egy bomlott elme leírását adja, hanem történetszövése és értelmezése is különleges.

Gavallérok
1897

1897 Gavallérok A kisregény a magyar dzsentri, a pénztelenül és esztelenül nagyzoló mentalitás remek rajza. A történet hősei úgy élnek, mintha még hinnének valamiben, és makacsul próbálnak legalább a látszat szerint fenntartani egy idejétmúlt értékrendet.

Különös házasság
1900

1900 Különös házasság A Dickens Bleak House-ára emlékeztető történetben két fiatal szerelmét a szigorú és hamis közösségi erkölcs és a kérlelhetetlen egyházi törvények akadályozzák a még mindig erősen feudális Magyarországon, ahol mindent az egyéni érdek irányít.

A Noszty fiú esete Tóth Marival
1906

1906 A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth gyakorta valóban megtörtént eseményekre alapozta írásait; ebben a könyvben a felelőtlen és törtető Noszty Feri a hozomány reményében elcsábítja egy gazdag kereskedő naiv lányát, de az apa megérti a fiú és családja aljas szándékait és keresztülhúzza a számításaikat. A regény a tisztességes polgárok és az egyre gátlástalanabb pénzszerzési módszerekhez folyamodó dzsentri éles ellentétéről szól.

A fekete város
1911

A fekete város Mikszáth több regényében, novellájában foglalkozott a különc alakjával: érdekli a korlátokat nem ismerő, rendkívüli személyiség, aki persze a hatalom birtokosaként másokra veszélyes döntéseket hozhat. Görgey Pál, Szepes megye alispánja is ilyen különös egyéniség, féktelenül szenvedélyes, hirtelen haragú, de ugyanilyen hirtelen el is száll a mérge. Különös viselkedésének az az oka, hogy amikor (tíz évvel a történet kezdete előtt) imádott felesége belehalt a szülésbe, az alispán önkínzó módon még azt is a fejébe vette, hogy a kislánya sem az övé, hiszen a bátyjáéknak is volt egy ugyanannyi idős csecsemőjük, akit el kellett temetni – hátha csak tapintatból nem mondták meg, nagy gyászában, hogy a gyerek is az övé volt ráadásul a kis Rozáliát is gyanúsan szeretik. Görgey önmarcangoló (és olykor komikus) módon próbál erre bizonyítékokat, tanúkat szerezni. (A regény végén azonban meggyőződhet tévedéséről.) A hirtelen haragú főúr egy vadászaton gyilkosságot követ el: ellenlábasa, a lőcsei bíró lelövi kedvenc kutyáját, erre ő „ebet ebért!” felkiáltással agyonlövi a bírót. (Mikszáth egy legendára építette az alaptörténetet, és a valószerűség, az ő szavaival „a megtörténhetés illúziója” végett egy számára kedves történelmi korba helyezte el.) A regény realista szövése ezzel a súlyos tettel romantikus fordulatot vesz: Lőcse városa bosszút esküszik, Görgeynek – aki közben természetesen a lelkiismeretével viaskodik – a könyv végén meg kell halnia, és amíg ez meg nem történik, a város lakóinak gyászt kell viselniük. Tragikus áldozata lesz a város és az alispán küzdelmének Görgey lánya, Rozália is, aki éppen abba a fiatalemberbe, Lőcse leendő bírájába szeret bele, aki nem hagyja elaludni a város bosszúját, és megöleti Görgeyt. Mikszáth igazi nagy történetmondó, a kor hangulata, a megjelenített személyek és helyszínek, a részletmegfigyelések – és az elbeszélés öröme – legalább olyan fontosak a számára, mint a cselekmény. A romantikus szerelmi és bosszú-történet mellett a regény számos novellisztikus, olykor mesei elemet tartalmaz, egyik szereplője például kettős életet él, titokban álruhás török basa (jóval a török kor után) egy másik feljelenti az alispánt előbb Rákóczinál, majd a császárnál, ám mindkét uralkodó ugyanazt a kétértelmű döntését írja Görgey javára, és az áruló mindkét helyen kegyvesztett lesz. Érdekes ellentétben állnak a néha mesébe illő megoldások és a tények. Mikszáth alaposan tanulmányozta a kort, a 18. század eső évtizedét, a Görgey-család és a Szepesség történetét, valamint a felső-magyarországi városi életet – időnként lábjegyzetekkel is alátámasztja a városról vagy a megyéről előre és visszatekintő iróniával előadott ismereteit. Kiváló érzéke van a történelem abszurditásához, a lábjegyzetek gyakran a hihetetlennek tűnő ismereteket igazolják. (Például hogy a lengyel tulajdonban lévő szepességi városokban kötelező volt a magyar nyelv tanítása, a Magyarországhoz tartozókban viszont egyáltalán nem tanítottak magyarul.) Mikszáth utolsó regénye – a címéhez híven – komorabb képet fest a múltban megmutatott jelenről, a nagyvonalú és nagyformátumú jellem és a kisszerűség konfrontálódásáról, és ezáltal a humora is feketébb. A felejthetetlen olvasmányból 1971-ben, Zsurzs Éva rendezésében film is készült.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!