Szerzői oldal

Móricz Zsigmond
( 1879 - 1942 )

» Sárarany (1910)
» Az Isten háta mögött (1911)
» A fáklya (1917)
» Légy jó mindhalálig (1920)
» Tündérkert (1922)
» Rokonok (1932)
» Naplók, 1924-1925 (2010)

Életrajz

1879 Tiszcsécsén született
1899 teológiát tanul Debrecen
1900 bölcsészi és jogi tanulmányok Budapesten
1908 első novellája megjelenik a Nyugatban
1910 újságíró, haditudósító
1923-33 a Nyugat szerkesztője
1939-1942 a Kelet Népe szerkesztője
1942 Leányfalun meghal

Sárarany
1910

Sárarany, 1910 A túláradóan indulatos, tehetséges paraszt Don Juan, Turi Dani története egy kisiklott élet példája: a főhős akár a paraszti közösség vezetője is lehetne, de egy asszony miatt megöli a földbirtokost. Móricz energikus naturalizmussal és keserű realizmussal írja le hősét és környezetét, bemutatva a falusi társadalom merev szokásrendjét és rétegződését, és a zabolázatlan őserő lehetőségeit és veszélyeit.

Az Isten háta mögött
1911

Az Isten háta mögött , 1911 A kisregény helyszíne az Isten háta mögötti vidéki kisváros, Ilosva, ahol a vásárokon kívül az égvilágon semmi nem történik soha. Csak néhány ember tűnik becsvágyóbbnak az átlagnál: a tanító szép és fiatal felesége, a városi jegyző és egy érzékeny, idealista diák. A központi figura az elbeszélésben mégis az elviselhetetlenül unalmas tanító, Veres Pál, aki azt sem képes megérteni, hogy vajon miért nevezi őt a felesége egyik udvarlója éppen Bovary úrnak. A város egész férfilakossága szerelmes a feleségébe, ő mégsem vesz észre semmit. Veresné persze boldogtalan, szexuálisan frusztrált, neurotikus teremtés, akinek gondolatai ugyan nem éppen rendkívüliek, ám érzékisége kiemeli őt a szürkeségből, és nem akar belenyugodni sorsának korlátaiba. Úgy akar szabadulni belőle, hogy elcsábítja a jegyzőt, de szenvedélyes csókjukat a diák, egy tizenéves fiú szakítja félbe, aki szintén szerelmes az asszonyba. Udvarlója gyors távozása után a nő a fiút akarja elcsábítani, ám ekkor hazatér buta, korlátolt és mindenre vak férje, és a csábítási kísérlet ismét kudarcot vall. Másnap a nő hírét veszi a jegyző groteszkül tragikus balesetének: a férfi egy másik boldogtalan feleség ablakából kiugorva lelte halálát az utcán. Hisztérikus kétségbeesésében az asszony követni akarja szerelmét a halálba, de sértetlenül landol a fenekén. A városban azonnal megindul a pletyka, de a férj meg se hallja: hazatér szerető feleségéhez , és az élet megy tovább, ugyanolyan unalmasan és rettenetesen, mint addig.

Légy jó mindhalálig
1920

Légy jó mindhalálig (1920) Önéletrajzi ihletésű regényében Móricz a debreceni kollégiumban töltött éveket dolgozza föl. A Légy jó mindhalálig a magyar irodalom legjobb ifjúsági regényei (mint például Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk; Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem; Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön) közé tartozik, és 14 éves gyerekek számára kötelező olvasmány, de ugyanakkor klasszikus nagyregény is, finom jelzéseivel, humorával a felnőtt olvasónak sok minden mást is elmond a korról és a lélekről. Talán közelebbi rokonságban van Ottlik Géza művével, az Iskola a határonnal. Móricz belülről ábrázolja a félénk, becsületes és tehetséges gyereket, Nyilas Misit, bemutatja a kollégiumi életet, a gyerekek sokféle viszonyát, a tanórák rettegését és unalmát, és a századforduló Debrecenének polgárait. A Légy jó mindhalálig az önérzet regénye. Nyilas Misi apránként foglalja el a helyét a kollégiumi létben, megtanulja megvédeni magát a társaival szemben, és igazi barátokat is szerez. A történet elején, 1892 őszén megszeppent, és igen szegény gyerekként számolgatja a pénzét: a Csokonai-kötettel (amelyben ráadásul nem is a költő versei, hanem valamilyen róla szóló írás szerepel), és a nagy ambícióval vásárolt és beköttetett füzetlapokkal túlköltekezett, nem tudja kifizetni a mosónőt. Ám hamarosan kétféle munkája is akad, egy idős, vak tisztviselőnek hetente kétszer felolvas, és egy igen lusta és buta társát korrepetálja latinból és számtanból. A két feladat havi bevétele nem sok, de mégis több, mint amit a családja tud neki küldeni karácsonyra (mivel a gyerek vonatjegyére nincs pénzük). Misi aggódva gondol az otthoniak szegénységére, és visszaküldi a pénz dupláját. Ám épp a pénz miatt keveredik bajba: a vak tisztviselő megbízza, hogy tegyen meg bizonyos megálmodott számokat a lutrin, és a kisfiú többeknek is elfecsegi a dolgot. Mikor a következő héten kihúzzák az öreg számait, a gyerek nem találja az igazolószelvényt. Próbálja titkolni, de hiába. A tolvaj távoli ismerőse, Jancsi úr, egy dzsentri ficsúr, aki ráadásul Misi akaratlan közreműködésével egy kilátástalan jövőjű, rokonszenves, naiv fiatal lányt is elcsábít. A férfi valami megalázó feladatot bíz a gyerekre, de ő kitér előle és nem hajlandó elfogadni a pénzt sem. De Jancsi úr a zsebébe csempészi, és később megvádolja, hogy eladta neki a szelvényt. A regény utolsó fejezeteiben a kollégium tanári bizottsága faggatja a gyereket, megalázó kérdéseket tesznek fel neki, és Misi, aki kezdetben büszke volt a kollégiumra, eldönti, hogy nem akar többé odajárni. Az emberiséget akarja tanítani, költő akar lenni. Ezzel egyben Móricz írói hitvallását is kifejezi.

Tündérkert
1922

Tündérkert, 1922 A regény az Erdély-trilógia első része, és erősen magán viseli a világháború friss élményét: nemcsak Móricz háborúellenessége érezhető rajta, de a magyarság feldarabolásának tragikus átélése is. A történet központjában a tizenhetedik századi Erdély történelme áll, történelmi hűséggel és alapos emberismerettel mutatva be a fejedelmi udvar, a rendek, a székelyek és a hajdúk egymáshoz való viszonyát. A regényben a fejedelem, Báthory Gábor képviseli a háborút, de nem történelmi tettei, hanem kalandos, nőfaló, duhaj magánélete áll az elbeszélés homlokterében. Móriczot az érdekli, hogy van-e az egyénnek történelemformáló ereje. A mű abszolút főszereplője Báthory Gábror, a fejedelem, akit istennek látnak, és aki Isten kegyeltjének érzi magát, de közben nem racionalitása, hanem vágyai, ösztönei, indulatai vezérlik, ezért tündérkertje, Erdély védettségének és munkával fenntartott állandóságának toposza csak álom. Bethlen Gábor ezzel szemben a humanista orator figuráját képviseli, álma a kereskedelemmel, mesterséggel fenntartott békés társadalom. Ő nem indulatai alapján cselekszik, hiszen a fejedelemnek nem lehet olyan álmot álmodni, amilyet akar, de amilyet kell , ám ő ebben a regényben még nem válik emberi alakká, hiszen Más fejedelmek virítanak a napban és tündökölnek, mint az aranymadár az égen: én szomorú vagyok és fekete . A trilógia első darabja a féktelen Báthory Gáboré; csak a második két kötetben kapnak igazán hangot a többiek.

Rokonok
1932

Rokonok (1932) Móricz rendkívül keserű regénye az 1929-es gazdasági világválság idején játszódik, a vidéki Magyarország állapotát mutatja be az 1930-as években, egy vívódó értelmiségi sorsán keresztül. Erősen szociografikus mű: egy kisváros életén át beletekintünk korrupt megyei világ dolgaiba: a polgármesteri hivatal, a vidéki bankok, részvények és vállalkozások panamáiba, sőt a parlament és az ellenzék látszatműködésébe is. Zsarátnok városában új főügyészt választanak, mivel az előző az általánosan elfogadottnál is jobban megszedte magát, és átlépte mások érdekeit. Ártalmatlan jelöltre van szükség, akit az első pillanattól megvesztegethetnek, méghozzá úgy, hogy mire észbe kapna, már teljesen bele legyen gabalyodva a helyzetébe. A középkorú Kopjáss István az átlagnál valamivel értelmesebb és talpraesettebb, ha nem is erkölcsösebb. Eredetileg társadalmilag érzékeny ember, kultúrtanácsosként iskolák ügyében nyújtott be kérvényeket – természetesen hiába. Új helyzetében megpróbál tájékozódni, hamarosan rájön, hogy elődje a város közelében fekvő Sertéshizlaló Részvénytársaság ügyébe bukott bele, de a botrány méreteit nem sejti. Közben a polgármester és a takarékpénztár igazgatója atyailag felkarolja. Hamarosan kiderül, hogy Kopjássnak új családi ház kell, nem élhet a régi módon. Persze azonnal kap rá hitelt is: a család megtakarított pénzének hússzorosát. Kopjáss boldog házasságban él, kifejezetten szép feleségével tisztességben nevelik gimnazista gyerekeiket. Igaz, csak két szobájuk van, de az asszony józan beosztásának hála a válság idején sem adósodtak el. A családdal nemigen tartják a kapcsolatot, mikor azonban Kopjáss kinevezésének híre megy, hirtelen minden rokona megkeresi – Móricz itt szabadon engedi szatirikus látásmódját. A férfi igyekszik mindenkin segíteni, testvéreinek azonnal kigondol egy-egy álláslehetőséget a városban. Az igazi veszélyt azonban egy gyanús ügyeiről hírhedt nagybácsi jelenti, aki szenet akar szállítani a városnak, és húsz százalék részesedést kínál. Az unokaöccs nem firtatja az üzlet törvényességét, a veszéllyel szemben viszont – amelybe természetesen belebukik – gyanútlan. Kopjáss a beiktatása és a bukása közötti rövid időszakban nyomozást folytat a Sertéstenyésztő ügyében. Megtudja, hogy a panama fő részvényesei a város urai, a polgármester és a takarékpénztár igazgatója. A naiv Kopjáss azzal áltatja magát, hogy leszámol a korrupt üggyel és a nyilvánossághoz fordul. Ám amíg ő egy fogadáson vesz részt, felforgatják az irodáját és minden gyanús iratot eltüntetnek, és másnap a polgármester cinikusan szembesíti a rokonságára vonatkozó tervei korrupt voltával, és nagybátyja szénszállítási csalásával. A regény fontos motívuma a kártya. Az utolsó jelenet azt példázza, hogy senki nem láthat bele a másik lapjaiba. Miközben Kopjáss öngyilkosságot követ el egy nála felejtett revolverrel, a polgármester, aki a tervet kitalálta, éppen arra biztatja a takarékpénztár igazgatóját, hogy ezt a zseniális embert, aki most már nyilván igen kezelhető lesz, mindenképpen be kell vonni a terveikbe, hiszen aki ennyi mindenről tud, az nem maradhat kívül. „Meg kell menteni”, mondja, de közben már „az özvegynek” akar pénzt felajánlani. Móricz az úri világ, a dzsentrik kritikáját, a magyar társadalom válságának gyökereit írja meg, az önmagának hazudni tanuló értelmiségi vívódását ábrázolja ebben a regényben. A regényből két sikeres filmfeldolgozás is készült, Máriássy Félix 1954-ben Tolnay Klári és Ungvári László főszereplésével, Szabó István 2006-ban, Csányi Sándor és Tóth Ildikó főszereplésével vitte színre.

Naplók, 1924-1925
2010

A tényirodalom tárgykörébe tartozik az elmúlt hetek, hónapok egyik legnagyobb irodalmi szenzációja is, az óriási formátumú huszadik századi magyar író Móricz Zsigmond (1879-1942) korábban sohasem publikált naplójegyzeteinek, magánfeljegyzéseinek a kiadása. Az egész életét szó szerint végigíró („Az isten engem erre teremtett? és én, míg bírom, végzem azt, ami elől kitérni úgyse tudok: az írást.”) Móricz számára az 1924-es és ’25-ös esztendő különösen meghatározó. Házassága ’24-ben végérvényesen megromlik feleségével, új szeretőjével viharos viszonyt kezd, majd összeveszésük után egy másik nővel létesít titkos kapcsolatot, hogy aztán a három nő között cikázzon lélekben és térben, egészen addig, amíg szenvedő felesége öngyilkos nem lesz. És ez csak a Napló egyik, noha legszenvedélyesebb, legegzisztenciálisabb aspektusa. Merthogy közben Móricz éjjel-nappal ír, alkotói gondokról, elfojtott szorongásokról számol be levélszerű naplójában. Nem egyszer az írás kényszeréről ír. Az elkövetkező években a kiváló kutatók, a könyv szerkesztői a naplófolyam újabb köteteit publikálják. Annyi már most bizonyos, hogy a szövegek segítségével nemcsak a szerző lélektani alkatát érthetjük meg jobban, hanem a keze alatt formálódó szépirodalmi szövegek is újabb jelentést nyernek a Naplók által. Hiszen Móricznak az írás volt a hátország és a frontvonal.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!