|
|
Nagy Gáspár |
|
(
1949
- 2007
)
|
| |
|
1949. május 4-én született Bérbaltaváron
a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett
1971 Szombathelyen népművelő és könyvtáros szakon diplomát kap; azután esztétikát és szociológiát tanul Budapesten
1976-1980 a Móra Kiadó lektora
1981-85 a Magyar Írószövetség titkára
1988 a Hitel szerkesztője
2007. január 3-án Budapesten meghal
Főbb díjak:
1977 Radnóti-díj; 1985 József Attila díj (Cleveland), 1990 József Attila-díj, 1992 Artisjus Irodalmi díj, 1995 Nagy Imre emlékplakett, 1994; Tiszatáj-díj, 1995 a Getz Corporation Írói Díja, 1999 Balassi Bálint emlékkard, 1999 Kortárs-díj; 2000 Kossuth-díj, 2006 Magyar Örökség-díj
|
|
1975 Koronatűz (versek)
1978 Halántékdob (versek)
1982 Földi pörök (versek)
1986 Áron mondja (gyermekversek)
1987 Kibiztosított beszéd (versek)
1989 Múlik a jövőnk (válogatott versek)
1993 Mosolyelágazás (versek)
1994 Fölös ébrenléteim (versek)
1995 Zónaidő (versek)
1995 Augusztusban, Ludvík Jahn (regényrészlet)
1998 Tudom, nagy nyári délután lesz (versek)
1999 Szabadrabok (összegyűjtött versek)
2000 Húsz év a kétezerből (versek)
2001 Amíg fölragyog a jászol (versek)
|
1975
Koronatűz
(.)
Koronatűz, 1975
Nagy Gáspár első kötetéből a költő saját, már ekkor is egyéni orgánuma mellett kihallik még Kormos István és Nagy László hangja. A kötet központi motívuma a születés, a költőé, Krisztusé, minden emberé, de felbukkan a szerelem, a végtelen, a hagyomány fontossága. A kötet címe Dózsa tüzes koronájára utal, és a halál ellenében is kinyilvánítja a lázadás etikai parancsát: „Torkig hull a koronatűz, / derékig füröszt a fájás; / szenes húsomba kényszerítik / fogaitok árulását.// (...) Gyönyörű bűnt hagytam rátok, / a lázadást, mely több mint Dózsa György; / mit bánom, ha több az áruló, / de lázadót is teremjen e föld!” (Gyönyörű bűnt)
„Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni – eme szemléleti alapelvek szerint épül Nagy Gáspár költészetének morális és poétikai rendje. Verseinek gazdag metaforikus világába az általa „helybenzsákbanfutós”-nak nevezett kor égette bele az ítélkező játék, a keserű és groteszk irónia szilánkjait.” (Görömbei András)
|
1989
Múlik a jövőnk
(.)
Múlik a jövőnk 1989
„Egy szív trappol a virradatban / egy másik föladta magát / a harmadik még itt a mellkasomban / félreveri az éjszakát” (Most és későn)
A költő a szülei emlékének ajánlotta ezt a régi és új versekből (1968-89) készült válogatást, amely első kötetétől kezdve 1989 májusáig írott verseiből rendezett ciklusokat. A költő az etikai tartás jegyében nemcsak önmagára és környezetére figyel, de verset ír az erdélyi és újvidéki magyaroknak, társainak a nemzeti felelősségvállalásban. A kötet szép szerelmes versei és balladás történelemidézései mellett az egykorvolt és eleven íróknak is verseket ajánl, akik irányt mutatnak számára a költői és emberi tájékozódásban. „Szabad vagyok már / mindenektől / barátaimtól / ellenségeimtől / akik ha vesztem / is akarják / a beborult égre / nevem írják / s eljövök onnan / esőnek hónak / vigasztalanokat / vigasztalónak / az ég szürke lapján / ott fönn - tűnődöm / mennyei betűkön” (Ott fönn)
|
2000
Szabadrabok
(.)
Szabadrabok, 2000
„T. S. Eliot írja valamelyik kései esszéjében: ’A költészet örökös emlékeztető mindazokra a dolgokra, amelyek csak egyetlen nyelven mondhatók el és lefordíthatatlanok.’ Óriási paradoxonnak tetszik első hallásra, olvasva még inkább. És mégis igaz. A költészet minél teljesebb szabadsága egyúttal azt is jelenti, hogy azonnal felépíti maga körül a személyesség vonzó börtöneit: ahová csak keveseknek lehet ihletett bejárásuk. Amitől a nappal éjszaka, s az éjszaka nappal. A múlt pedig teljes értékű jövő. S mindez jelenidőben ismétlődhet, ahányszor csak akarja az a kulcs, amelyik pontosan sejti a zár titkát. De hogy nyitja-e, s nyílik-e? A vers mégis maga a remény.” Egybegyűjtött versek (1968-98) alcímű kötetének fülszövegében írja ezt a szerző. A grandiózus, szép kötet a hagyománnyal néz szembe: történelmi személyiségek tapasztalataival, kortársi kérdésekkel, a költő őseinek, közvetlen felmenőinek történetével, a szabadságkeresés jegyében. A költő sokszor indul ki idézetekből, mottókból, és szívesen ajánl verset nemzedéktársainak: a vers mint levél új lehetőségeket nyújt a párbeszédre. „Letagadott szegénység” – ezzel a szókapcsolattal kezdődik, és a „sírás”-szóval végződik a gyűjtemény: jól mutatja ez a költő emberi, szociális és politikai érzékenységét. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, Nagy Gáspár hisz a szó erejében: „de a félelmes penge-arzenált / kicsorbíthatja az ÉNEK”.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
