Szerzői oldal

Nagy Lajos
( 1883 - 1954 )

» Meggyalázott vágy (1907-1920)
» Képtelen természetrajz (1921)
» Jeremiáda, elbeszélések (1921-1930)
» Kiskunhalom (1934)
» Pincenapló (1945)

Életrajz

1883. február 5-én Apostagon, Tabániteleken született; nagyszüleinél, tanyán nevelkedik
1889 Budapestre kerül
1901 matematika-fizika szakos tanárnak készült, de novembertől a jogi kar hallgatója
1904 a horvátországi Tezerovác-Szuhopoljén a Jankovich-Bésán családnál házitanító
1906 a darabontkormány alatt Abaújszántón szolgabíró; jogi diplomáját nem szerzi meg
1911 első elbeszéléskötete
1915-17 besorozzák segédszolgálatosnak, végül ideggyengesége miatt felmentetik
1918 üdvözli a polgári demokratikus forradalom győzelmét
1922-29 a Nyugat főmunkatársa, baloldali lapok szerkesztője
1927, 1929 Bécsbe utazik
1934 Illyés Gyulával részt vesz a szovjet írókongresszuson
1935 házasságot köt Szegedi Borissal; rövid kapcsolata az Új Szellemi Fronttal
1939 Nagy Lajos Különvéleménye c. folyóiratából három szám jelenik meg
1941 kis könyvesboltot nyit
1944-45 felesége származása miatt bujkálnak
1945 belép az MKP-ba, a Szabad Nép munkatársa
1947 Svájcba utazik
1950-53 hallgatásra kényszerítik
1954 Budapesten hal meg (okt. 28.)

Főbb díjai:
1932, 1935, 1938 Baumgarten-díj, 1948 Kossuth-díj

Meggyalázott vágy
1907-1920

Meggyalázott vágy, elbeszélések, 1907-1920 Nagy Lajos korai írásaira a század irányzatai közül a naturalizmus, a szimbolizmus és részben a szecesszió hatott, előadásmódjára a kezdetektől jellemző, hogy a tárgyszerű, illetve tárgyilagos felszín alá visszafojtott indulatokat rejt. Sötét, szatirikus humora mindenütt felbukkan. Korai novelláinak két legmélyebb indulata, ahogy Tóth Árpád 1919-ben összefoglalja: „a fájón és megalázottan testi szerelem-vágy” és „a korhadt, tűrhetetlen becstelenségű világrend ellen törő lázadozás”. „Úgy hat ezeknek a novelláknak rejtett, különös líraisága - írja a költő -, mintha kíméletlen, bántó fénnyel világítana bele valaki egy-egy alak arcába, élesen látjuk a riadt, tépett vonásokat s az alak mögött ugyanakkor fantasztikus, ferde, nagy, szomorú árnyék vetődik fel a végtelenségbe.”

Jeremiáda, elbeszélések
1921-1930

Jeremiáda, elbeszélések 1921-1930 Nagy Lajosnál, aki a novelláiban is különvéleményét engedi kifejezésre jutni, Schöpflin Aladár Swift infernális humorát fedezi fel. A gondolkodása nem szorítható semmiféle programba - írja, és pontosan jósol: - Szocialista? Nem hiszem, hogy a szocialisták nagyon örülnének neki. Egy proletárdiktatúrában egész bizonyosan bajba jutna a cenzúrával, sőt alighanem veszedelmesebb hatalmakkal is. Pályatársa, Illyés Gyula a novellák különös szemléletét emeli ki, melynek kvintesszenciája a Lecke című novella: Nagy Lajos nem hatódik meg a nyomor és a szenvedés láttán, fölháborodik. Nem cirógatja, nem vigasztalja a szenvedőket, de legenyhébb esetben is keményen megleckézteti őket. Részletezésre, díszekre ki nem térő, puritán stílusa a gondolatnak, időnként a forradalmas indulatnak (Harag, Razzia, Kastély, Tanya, Január) enged teret, ám írásai sodrása, szuggesztív ereje még azokat is magukkal ragadja, akik a társadalomról alkotott véleményét nem osztják.

Kiskunhalom
1934

Kiskunhalom 1934 A kisregény az irodalmi szociográfia egyik első hazai alkotása, Illyés Gyula Puszták népe c. regényével rokon. Nagy Lajos egy alföldi falu életének egyetlen napját rajzolja szimultán módszerrel, montázstechnikával. Szociográfiai regényében a falu társadalmának keresztmetszetét dokumentatív tényközléssel és történetek elbeszélésével adja. A rendezőelv az idő: napkeltétől a következő napkeltéig követi közel 150 kiskunhalmi ember hétköznapját, de az alakok közül csak néhányat emel ki: hol maró gúnnyal, hol a tárgyilagos hangon átütő empátiával; hol pár mondatban, hol egy fejezetre kerekedő történetben. A leírásnak induló részek gyakran szinte észrevétlenül folynak át egy-egy szereplő belső monológjába, az olvasónak állandóan figyelnie kell, objektív vagy szubjektív közlést hall-e. A poros és legyekkel teli kisfalu képe, a szürke, gyakran kicsinyes emberi sorsok és vélekedések mögött jól érződik a társadalom könyörtelen mozdulatlansága, az élet reménytelen egyhangúsága és sivársága. Illyés Gyula írja értő kritikájában: A Kiskunhalom az író lelkiismeretének utazása a társadalom sötét rétegeződéseiben. ... Minden sora egy-egy villanó éles tekintet, megannyi telitalálat. Mondatai így átlátszóságuk ellenére is tömörek; a percre sem lanyhuló tárgyilagos fürkészés hangjának kivételes hitelt ad. ... Bárhol ütöm fel, ugyanazt a szellemet találom. Tartózkodó, szinte kicsinyesen tárgyilagos, de a tiszta és takarékos sorokat mindenütt ugyanaz a bírálattal, gúnnyal, tiszta emberiességgel fűtő hév csillogtatja. Ez a mű kerek. A maga külön, újszerű nemében hibátlan.

Pincenapló
1945

Pincenapló 1945 Budapest ostroma alatt írott naplóregényben Nagy Lajos a mindennapok átélt borzalmát rögzíti. Tárgyilagosan foglalja össze a felháborító történelmi események következményeit, az emberi erkölcs romlását. Új küzdelemre szólít fel, az emberi lelkek felszabadítására.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!