|
|
Nagy Lajos |
|
(
1883
- 1954
)
|
| |
|
1883. február 5-én Apostagon, Tabániteleken született; nagyszüleinél, tanyán nevelkedik
1889 Budapestre kerül
1901 matematika-fizika szakos tanárnak készült, de novembertől a jogi kar hallgatója
1904 a horvátországi Tezerovác-Szuhopoljén a Jankovich-Bésán családnál házitanító
1906 a darabontkormány alatt Abaújszántón szolgabíró; jogi diplomáját nem szerzi meg
1911 első elbeszéléskötete
1915-17 besorozzák segédszolgálatosnak, végül ideggyengesége miatt felmentetik
1918 üdvözli a polgári demokratikus forradalom győzelmét
1922-29 a Nyugat főmunkatársa, baloldali lapok szerkesztője
1927, 1929 Bécsbe utazik
1934 Illyés Gyulával részt vesz a szovjet írókongresszuson
1935 házasságot köt Szegedi Borissal; rövid kapcsolata az Új Szellemi Fronttal
1939 Nagy Lajos Különvéleménye c. folyóiratából három szám jelenik meg
1941 kis könyvesboltot nyit
1944-45 felesége származása miatt bujkálnak
1945 belép az MKP-ba, a Szabad Nép munkatársa
1947 Svájcba utazik
1950-53 hallgatásra kényszerítik
1954 Budapesten hal meg (okt. 28.)
Főbb díjai:
1932, 1935, 1938 Baumgarten-díj, 1948 Kossuth-díj
|
|
1911 Az asszony, a szeretője, meg a férje, novellák
1918 Az Andrássy-út, novellák
1921 Képtelen természetrajz, politikai és jellemkarikatúrák
1922 (szerzői kiadás) Találkozásaim az antiszemitizmussal, novellák
1926 Vadember, önéletrajzi regény
1930 Lecke, novellák
1931 Bérház, novellák
1933 Uccai baleset, novellák
1935 Három magyar város, irodalmi szociográfia
1934 Kiskunhalom, irodalmi szociográfia
1936 Budapest nagykávéház, nagyvárosi szociográfia
1938 Három boltoskisasszony, regény
1945 A tanítvány (önéletrajzi regény)
1945 Pincenapló (háborús életrajz)
1946 A három éhenkórász, novellák
1946 Falu, novellák
1948 A lázadó ember, önéletrajz, 1. kötet
1953 A rémhír, dráma
1954 A menekülő ember, önéletrajz, 2. kötet
1981� Nagy Lajos művei sorozat
1985 Meggyalázott vágy, elbeszélések, 1907-1920
1986 Jeremiáda, elbeszélések 1921-1930
1989 Tízezer kilométer Szovjetoroszország földjén
|
1907-1920
Meggyalázott vágy
(.)
Meggyalázott vágy, elbeszélések, 1907-1920
Nagy Lajos korai írásaira a század irányzatai közül a naturalizmus, a szimbolizmus és részben a szecesszió hatott, előadásmódjára a kezdetektől jellemző, hogy a tárgyszerű, illetve tárgyilagos felszín alá visszafojtott indulatokat rejt. Sötét, szatirikus humora mindenütt felbukkan. Korai novelláinak két legmélyebb indulata, ahogy Tóth Árpád 1919-ben összefoglalja: „a fájón és megalázottan testi szerelem-vágy” és „a korhadt, tűrhetetlen becstelenségű világrend ellen törő lázadozás”. „Úgy hat ezeknek a novelláknak rejtett, különös líraisága - írja a költő -, mintha kíméletlen, bántó fénnyel világítana bele valaki egy-egy alak arcába, élesen látjuk a riadt, tépett vonásokat s az alak mögött ugyanakkor fantasztikus, ferde, nagy, szomorú árnyék vetődik fel a végtelenségbe.”
|
1921-1930
Jeremiáda, elbeszélések
(.)
Jeremiáda, elbeszélések 1921-1930
Nagy Lajosnál, aki a novelláiban is �különvéleményét� engedi kifejezésre jutni, Schöpflin Aladár Swift infernális humorát fedezi fel. �A gondolkodása nem szorítható semmiféle programba� - írja, és pontosan jósol: - �Szocialista? Nem hiszem, hogy a szocialisták nagyon örülnének neki. Egy proletárdiktatúrában egész bizonyosan bajba jutna a cenzúrával, sőt alighanem veszedelmesebb hatalmakkal is.� Pályatársa, Illyés Gyula a novellák különös szemléletét emeli ki, melynek kvintesszenciája a Lecke című novella: �Nagy Lajos nem hatódik meg a nyomor és a szenvedés láttán, fölháborodik. Nem cirógatja, nem vigasztalja a szenvedőket, de legenyhébb esetben is keményen megleckézteti őket.� Részletezésre, díszekre ki nem térő, puritán stílusa a gondolatnak, időnként a forradalmas indulatnak (Harag, Razzia, Kastély, Tanya, Január) enged teret, ám írásai sodrása, szuggesztív ereje még azokat is magukkal ragadja, akik a társadalomról alkotott véleményét nem osztják.
|
1934
Kiskunhalom
(.)
Kiskunhalom 1934
A kisregény az irodalmi szociográfia egyik első hazai alkotása, Illyés Gyula �Puszták népe� c. regényével rokon. Nagy Lajos egy alföldi falu életének egyetlen napját rajzolja szimultán módszerrel, montázstechnikával. Szociográfiai regényében a falu társadalmának keresztmetszetét dokumentatív tényközléssel és történetek elbeszélésével adja. A rendezőelv az idő: napkeltétől a következő napkeltéig követi közel 150 kiskunhalmi ember hétköznapját, de az alakok közül csak néhányat emel ki: hol maró gúnnyal, hol a tárgyilagos hangon átütő empátiával; hol pár mondatban, hol egy fejezetre kerekedő történetben. A leírásnak induló részek gyakran szinte észrevétlenül folynak át egy-egy szereplő belső monológjába, az olvasónak állandóan figyelnie kell, objektív vagy szubjektív közlést hall-e. A poros és legyekkel teli kisfalu képe, a szürke, gyakran kicsinyes emberi sorsok és vélekedések mögött jól érződik a társadalom könyörtelen mozdulatlansága, az élet reménytelen egyhangúsága és sivársága.
Illyés Gyula írja értő kritikájában: A Kiskunhalom az író lelkiismeretének utazása a társadalom sötét rétegeződéseiben. ... Minden sora egy-egy villanó éles tekintet, megannyi telitalálat. Mondatai így átlátszóságuk ellenére is tömörek; a percre sem lanyhuló tárgyilagos fürkészés hangjának kivételes hitelt ad. ... Bárhol ütöm fel, ugyanazt a szellemet találom. Tartózkodó, szinte kicsinyesen tárgyilagos, de a tiszta és takarékos sorokat mindenütt ugyanaz a bírálattal, gúnnyal, tiszta emberiességgel fűtő hév csillogtatja. Ez a mű kerek. A maga külön, újszerű nemében hibátlan.�
|
1945
Pincenapló
(.)
Pincenapló 1945
Budapest ostroma alatt írott naplóregényben Nagy Lajos a mindennapok átélt borzalmát rögzíti. Tárgyilagosan foglalja össze a felháborító történelmi események következményeit, az emberi erkölcs romlását. Új küzdelemre szólít fel, az emberi lelkek felszabadítására.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
