|
|
Németh Gábor |
|
(
1956
)
|
| |
|
(Gabriely György írói álnéven is)
1956. november 23-án Budapesten született
1975-1979 a budapesti Tanárképző Főiskola magyar�történelem szakán végez
1983 elvégzi a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskoláját
1980-1985 a Napi Világgazdaság munkatársa
1985�88 a Design Center munkatársa
1986� a 84-es kijárat szerkesztője
1989 az Ipari Forma munkatársa
1989�1991 a Riport munkatársa
1991� a JAK-füzetek szerkesztője
1991-1994 a Magyar Napló prózarovatának szerkesztője
1994 a Magyar Napló megbízott felelős szerkesztője
1994-2000 az Orpheus szerkesztője
1994- a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának szerkesztője
1999- az Octogon szerkesztője
Főbb díjak:
1991 IRAT Nívódíj, 1996 Holmi novellapályázatának díja, 1998 Magyar Filmszemle: A legjobb forgatókönyv díja, 2004 József Attila-díj, 2004 Szépírók Társasága díja, 2005 Márai Sándor-díj
|
|
1990 Angyal és bábu, rövidprózák
1992 A Semmi Könyvéből, kisregény
1992 A fehér kígyó, hangjáték
1994 Eleven hal, elbeszélések, kisprózák
1998 A huron tó, elbeszélések
1998 Presszó, forgatókönyv (rendezte: Sas Tamás)
2000 Balra a nap nyugszik, forgatókönyv (rendezte: Fésős András)
2001 Gabriely György � Poletti Lénárd: Kész regény, levélregény álnéven, Szilasi Lászlóval
2002 Linda, forgatókönyv (rendezte: Silló Sándor, Szurdi Miklós)
2003 Elnézhető látkép, próza (a szerző első három könyve)
2004 Zsidó vagy? esszéregény
|
1988
A huron tó
(.)
A huron tó 1998
Németh Gábor negyedik kötetének kisprózái (zárójeles címmel jelölt, lazán egymás mellé rendelt szövegei) �olyan hiteles, igaz történetek, melyek azon a tételen alapulnak, miszerint az egyetlen dolog, amiről biztonsággal és kételyek nélkül állíthat valamit az ember, az önmaga ... a szövegek közti kohéziót egyedül Németh Gábor személye és személyisége adja, mert róla van szó, az ő gyerekkoráról, az ő fiatal(abb) koráról, az ő családjáról, barátairól, az ő gondolatairól, érzéseiről, tulajdonképpen véletlenszerűen, mozaikszerűen� (Kovács Eszter). A tizenhét szöveg történeteket, emlékdarabokat mond el, és a könyvet összeállító szerző különféle szerkesztői-nyomdatechnikai eljárásokkal friss reflexiókat ékel a korábbi mondatokba. �Minden valószínűség szerint az az állandó szinten tartott és működtetett látásmód tesz bizalmas és cinkos olvasójává Németh Gábor éntörténetének, amely felér itt és most akár egy századvégi indiánéval: mélyreható és lényegretörő, ugyanakkor rövid és egyszerű� - írja a könyvről Bombitz Attila.
|
2003
Elnézhető látkép
(.)
Elnézhető látkép 2003
A kötet valójában a szerző első három könyvét gyűjti egybe, melyeket rövid (távolságtartó) előszóval kapcsol össze: �Mintha fölérnél valahová. Visszanézni, hát, egészen csodálatos. A ló legel, te bámészkodsz, az ülepedről ne beszéljünk. Az a kanyargós odalenn nyilván az út.� A három kötet mindegyikében felvetődik a személyesség, az elbeszélhetőség kérdése. �Talán így kellene megpróbálni, mintha olyanhoz beszélne az ember, aki csukott szemmel, némán fekszik� - olvassuk az Angyal és bábu elején. Németh Gábor első kötetének lényegére Mikola Gyöngyi tapint rá: �A Semmi így, nagybetűvel elválaszthatatlan lesz metafizikai inverzétől, Istentől, olyan paradoxon, mint Jakob Böhme misztikus látomása a hideg és sötét tűzről. Az Angyal és bábu annak a dualitásnak a felismerése, mely szerint ha Istenről ma csak úgy tudunk beszélni, mint valamiről, ami nincs, akkor a semmiről leszünk kénytelenek úgy beszélni, mint valamiről, ami �van�.� A végsőkig személytelen második kötet, A Semmi Könyvéből tovább halad a semmi �közegében�, és közben hagyja működni azt a szenzuális figyelmet, amely egy-egy tárgyat, mozzanatot állít a középpontjába, és azt írja le pontos mondatokban, a minimalista próza rokonaként. Teslár Ákos írja az Elnézhető látképről: �miközben Németh Gábor könyveinek világában hangsúlyát veszti az elbeszélt ember, a látkép egyszerű elemeként megfosztódik metafizikai privilégiumaitól, a megszülető írások nem tudnak másról (mert nem tudnak máshonnan) szólni, mint arról, ami az embert tájtól, növénytől, állattól megkülönbözteti: hogy reflektáló tudatával felméri saját halandóságát, és a halál felől szemléli és méri az (emberi) életet. Ebben az értelemben Németh Gábor kiemelten a végtelenhez tartó nyelv írnoka, egyike azoknak a szerzőknek, akiken keresztül a nyelv távol tartja, a végtelenségig megkísérli elhalasztani a halált.�
|
2004
Zsidó vagy?
(.)
Zsidó vagy? 2004
Az esszé-regény elbeszélője gyerekkorában, a legelső szenzuális tapasztalatok megszerzése utáni �szinten� (egy véletlenszerű iskolai mozilátogatáson) szembesül Auschwitz dokumentumaival, és a látvány hatására azt a szorongást éli át, hogy ő is az áldozatok közé tartozik, ő is részese annak az ismeretlen bűnnek, amely ezt az iszonyatos büntetést vonta maga után. Biztosra veszi, hogy ő is zsidó, és kutatni kezd a családi titok után. A következő tapasztalati réteg a nyelvé (és a társadalomé): a felnőttek világa tele van megmagyarázatlan elhallgatással és hazugsággal, egyáltalán nem bátorítják a kérdezősködést. Mint nemzedéktársa, Csaplár Vilmos írja: �Németh Gábor könyve holokauszt utáni gyermekkor-reflexió, melyben a hatvanas-hetvenes évek szocialista Magyarországának valósága úgy jelenik meg, hogy nem jelenik meg. A könyv újdonsága, hogy az együttélésünk bizonyos kórságait olyan mélyre viszi le, ahol azoknak tulajdonképpen semmi keresnivalójuk nem lenne. Ettől fölszabadítóan rejtélyes, frenetikusan titkos, páratlanul ironikus�. A könyv szervesen hozzátartozik a nemzedék önmegfogalmazásához, noha - mint Kálmán C. György megjegyzi - �jelentősen módosít a vallomás szabályain; ironikus, nem tár föl sötét rejtelmeket, szétzilálja az élet oksági és időrendi kapcsolatait, az elbeszélő soha nem sajnálja vagy sajnáltatja magát, de főként: nincs meg az a mag, amit el kell mondania, amit semmiképpen nem tarthat magában. Éppen ezt keresi.�
�Itt van ez a könyv - írja Margócsy István -, ez a pompás szöveg, amely ugyan azt ígéri, hogy a mai magyar értelmiségi diskurzus egyik legrémesebb, s ezért legfontosabb, s sok szempontból legértelmetlenebb kérdését járja majd körül (miközben egyszerűen, kérdő módban, címmé teszi, s ezáltal, kihívóan és provokatívan, egyszerre hordozza és egyszerre semlegesíti is) - ám ha végigolvastad a könyvet, s rengeteg mindent megtudtál a világról, a világhoz kialakítható viszonyoknak kiismerhetetlen, fenyegető és semmit érő sokféleségéről, akkor rájössz, hogy a könyv a durván és egyszerűen feltett kérdésre semmilyen egyszerű választ nem adott, körülírta, s ezáltal megkerülte a kérdés leegyszerűsítő naivságát, s mintha másról beszélt volna.�
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
