Szerzői oldal

Németh László
( 1901 - 1975 )

» Gyász (1935)
» Iszony (1947)
» Égető Eszter (1956)

Életrajz

1901 Nagybányán született
1911 Budapesten jár iskolába
1919 a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozik be, de néhány hét után átiratkozik az orvosi egyetemre
1925 első novelláját közli a Nyugat
1928-43 iskolaorvosként tevékenykedik
1932 megindítja egyszemélyes lapját, a Tanut
1934 a Válasz társszerkesztője
1935-ben csatlakozott az Új Szellemi Front reformmozgalmához; a Sziget című folyóirat és a Magyarságtudomány munkatársa
1938-42 bemutatják színműveit (Villámfénynél, VII. Gergely, Papucshős, Cseresznyés)
a második világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa
1945-48-ig főgimnáziumi óraadó tanár Hódmezővásárhelyen
1951-ben Tolsztoj Anna Kareninájának fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki
1975 Budapesten meghal

Főbb díjai:
1951 József Attila-díj, 1957 Kossuth-díj

Gyász
1935

Gyász, 1935 Németh László regényeinek központjában emlékezetes nőalakok állnak. Ebben a lélektani regényben a főhős egy görög tragédiahősnőre emlékeztet: Kurátor Zsófi, a fiatal özvegy, aki nem tud belenyugodni a faluja által diktált erkölcsrendbe. Önmagába fordul, az egész világot ellenségének érzi, és egész életébe bezárja magát gyászába, amit elhunyt fiáért érez. A kritikusok parasztistennőnek nevezték Németh hősnőjét.

Iszony
1947

Iszony, 1947 A szerző talán legjobb, de mindenesetre leghíresebb regénye sem szabadul ki az önzés és a hidegség fekete köréből: a főhősnő itt Kárász Nelly, a szörny figurája, a fekete angyal , akit frigidsége és ellenállása végül elvezet a gyilkossághoz. A regény egyben egy boldogtalan házasság története is, egy magányos és büszke asszony remekül megrajzolt lélektani portréja. A mű különlegessége az egyes szám első személyű narráció, amely testközelből mutatja meg, hogy az elszigetelt, befelé forduló személyiség hogyan válik gyilkossá, és később hogyan képes mégis arra, hogy szembenézzen bűneivel és megtalálja lelki és fizikai békéjét hol máshol, mint a végső magányban. Kárász Nelly még a saját gyermekével való foglalatosságban is csak ideig-óráig leli meg nyugalmát; egyetlen öröme a túlfokozott munka. A regényből kiviláglik Németh László orvosi szeme: objektíven figyeli meg a magyar falu életét, a Nelly körül felbukkanó mellékalakokat. Az író nem riad vissza attól sem, hogy közelről mutassa meg a házasság intim jeleneteit és a hősnő hullámzó érzelmeit: habár undorodik és iszonyodik férje, Takaró Sanyi puszta fizikai közelségétől, mégis haraggal tölti el a gondolat, hogy a férfinak szeretője van. Amikor a férje súlyosan megbetegszik, Nelly azzal a gondolattal is eljátszik, hogy a férje már halott; de a férfi hamarosan kezdi jobban érezni magát, és megpróbálja a magáévá tenni. A feldühödött asszonyt emberfeletti erő tölti el: egy párnát szorít férje arcára, és (voltaképpen szándékosan) megöli. Egy doktor segítségével sikerül eltussolnia a gyilkosságot, és elköltözik hányattatásai helyszínéről.

Égető Eszter
1956

Égető Eszter, 1956 A Németh-életmű harmadik kiemelkedő nőalakja a szent figurája. A regény hatalmas családtörténet, amely a huszadik század első felét felöleli: egy vidéki magyar középosztálybeli család három generációjának a történetét beszéli el, a középpontban hősnőjével, Égető Eszterrel, aki már nem olyan sötét és hideg karakter, mint elődei.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!