Szerzői oldal

Orbán Ottó
( 1936 - 2002 )

Életrajz

1936 Budapesten született
1944 miután apját a nyilasok megölik, árvaházba kerül; terápiás céllal ír, csodagyereknek tartják
1954-59 magyar irodalom és könyvtár szakot hallgat a budapesti ELTE-n, de nem szerzi meg a diplomáját
1960-tól írásaiból él
1981-1990 a Kortárs c. irodalmi folyóirat rovatvezetője, 1990-től főmunkatársa
1987-88 a St. Paul-i Hamline University és az University of Minnesota vendégtanára; számos nemzetközi költői konferencián tart előadást, Indiában és Koreában is
1989 a magyar PEN Club alelnöke
1993 a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja
2000 életmentő műtéten esik át
2002 Szigligeten hal meg

Díjai:
1973, 1985 József Attila-díj, 1974 Graves-díj, 1987 Déry Tibor-díj, 1989 Weöres Sándor-díj (Soros), 1992 Kossuth-díj, 1997 Életmű-díj (Soros), Pro Literatura-díj

Fekete ünnep
1960

Fekete ünnep Orbán Ottó sokoldalú és gazdag költészete számos motívumát a sorstól kapta, a történelem és az egyén viszonya állandó témája. Gyerekkorát a háborús Budapesten tölti; miután édesapját megölik a nácik, szeretetotthonban nevelkedik, majd az 1956-os forradalom bukása után idegösszeomlást kap. Korai verseiben a költői nyelvet a látomásos képek halmozásával megújító korábbi nemzedék, Nagy Lászlóék örököse, és hozzájuk hasonlóan tudatában van a költő kozmikus szerepének. Ugyanakkor e hang merevségét fellazítja egy sor játékos elemmel.

A keljföljancsi jegyese
1982

A keljföljancsi jegyese A kilencvenes évek elején megjelent köteteiben Orbán Ottó számos önarckép-verset ír, groteszk-önironikus metaforákat ad magának („kozmikus gavallér”, „keljföljancsi”, sőt monogramja alapján: két nulla). Ihletanyagát a politikával is teljes hétköznapok adják, de a vers mindig valamilyen általánosabb szintre emelkedik. Játékos-tisztelgő-megszólító gesztusból, nagy műgonddal és sok humorral, nyíltan imitálja klasszikus és modern (magyar és világirodalmi) szerzők hangját – egyik legszebb darabjában „Balassi Bálint módján fohászkodik”.

Ostromgyűrűben
2002

Ostromgyűrűben Az öregséggel, halállal való szembenézés fájdalmát ebben a kötetben is átszövi a humor és a játék, ugyanakkor – Reményi József Tamás szavaival – „a megszólalásnak a magyar líratörténet teljességét birtokló eklektikája itt pőrébb, nyersebb, kutakodóbb szövegbe vált”. A kötet nagyszabású létösszegző verseit a Tudósítás a kés alól és a címadó ciklus tartalmazza. Műtétje után a költőt (korábbi témáin túl) a kultúra különféle istenségei, a kozmosz és a halál foglalkoztatják. A záróvers a 2001. szeptember 11-i terrortámadásnak állít emléket (hátramaradt gyönyörű versei egyikében viszont a test terrorista sejtjei a rák metaforái).

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!