|
|
Ottlik Géza |
|
(
1912
- 1990
)
|
| |
|
1912 (május 9.) Budapesten született
1923-29 a kőszegi katonai alreáliskola, majd (1926-tól) a budai katonai főreáliskola hallgatója
1931-35 a Budapesti Egyetem matematika�fizika szakán Fejér Lipót tanítványa
1931 első írásai a Napkeletben; az Új Nemzedék munkatársa
1933 a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője
1944-45 a háború alatt az üldözött Vas Istvánt menti lakásán
1945-46 a Magyar Rádió dramaturgja; a szellemi élet megújítását tervezi a Nyugat szellemében
1945-57 a Magyar PEN Club titkára; politikai okokból nem publikálhat; fordításaiból él
1960 az angol kormány tanulmányútra hívja Londonba kitűnő fordításaiért
1990 Budapesten hal meg
Díjai:
1981 József Attila-díj, 1985 Kossuth-díj, 1988 Szép Ernő-díj, 1990 Örkény István-díj
|
|
1941 Hamisjátékosok (novellák)
1957 Hajnali háztetők (kisregény)
1959 Iskola a határon (regény)
1969 Minden megvan (bővített kiadás 1991; novellák)
1980 Próza (esszék, tanulmányok, interjúk)
1989 A Valencia-rejtély (kisregény)
1989 Hajónapló (három kisregény)
1993 Buda (regény)
1997 Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein (Hugh Kelsey-vel; bridzsszakkönyv; eredeti cím: Adventures in Card Play, 1979, London)
|
1959
Iskola a határon
(.)
Vékony életműve ellenére Ottlik Géza hatott talán a legmeghatározóbban a háború utáni magyar prózára. Az írás állandó szenvedélye. Népszerű regénye 1948-as kéziratát visszavette a kiadótól. A könyv kultikus szerepet élvez a magyar irodalomban. A regény egy határmenti, észak-magyarországi katonaiskola belső világát mutatja be, ahol főszereplők elvesztik gyermeki ártatlanságukat és megtanulják a világ ostoba valószerűtlenségét. Határhelyzetbe kerülnek, állandó választási kényszerben élnek: az autonómia, a szolidaritás és a behódolás, a nyájszellem értékei között kell választaniuk.
A történet elé Ottlik nyitófejezetet illeszt �Az elbeszélés nehézségei�-ről: a regény két főszereplője félig elharapott szavakban beszélget, amelyhez egyikük hosszas magyarázatot fűz arról, mennyire nincs szükségük teljes mondatokra, hogy egymást megértsék.
A történetet két narrátor beszéli el. Medve Gábor hátrahagyott kézirata precízen foglalja össze életük körülményeit, a hálótermet, a fasort és mindazokat a részleteket, amelyeket a fiú megjegyzésre érdemesnek talált állandó célkitűzése szempontjából, hogy a gondolatokat és a hangulatokat a lehető legpontosabban adja vissza. A kéziratot barátja, Bébé magyarázó jegyzetekkel látja el, és közben a történet elmeséléséhez, pontosabban lefordításához szükséges tökéletes kifejezés vagy megfelelő nézőpont megtalálásának nehézségéről töpreng. A nézőpont és az idősík váltogatása objektívabb megközelítést tesz lehetővé, de az író ravaszul keveri a két szálat.
A katonaiskolai életet Medve viseli a legrosszabbul: nem akar megtörni, az ő erkölcsi érzéke és méltósága a legerősebb, levelet ír haza, de mégsem megy el az édesanyjával, elszökik az iskolából, mégis visszatér. Az emlékeiben keres menedéket, megpróbálja felidézni a Trieszti-öböl hangulatát, ahol sosem járt, legfeljebb olvasmányaiban, ám ez a hely képviseli a magányt és a szabadságot. A szökése után két napra fogdába kerül, itt átgondolja életét, és rájön, hogy ő tulajdonképpen néző, és voltaképp szabad. Szeredy modus vivendije az, hogy hétköznapi életük eseményeit elmeséli, a megfogalmazással gyógyítva az elszenvedett sérelmeket. Lényegében azt tanulják meg, hogyan lehet kibírni az ellenséges világban, és hogyan bánjanak takarékosan a szavaikkal és a mozdulataikkal.
|
1969
Minden megvan
(.)
A 30-as évek végén, 40-es évek elején írt elbeszéléseiben alakult ki sajátos írói látása és technikája: az élet és a művészet, a tényleges és a kitalált felcserélhetőségének s egymással való helyettesítésének, a nézőpontok és értékrendek különbözőségéből fakadó viszonylagosságnak, az értelmezés és újraértelmezés állandóan ismétlődő kényszerének s végül az események szeszélyes időrendje és a példázatszerű alapgondolat közötti feszültségnek megélése és érzékeltetése. Háború utáni novelláit a Hajnali háztetők kötet tartalmazza az azonos című kisregénnyel együtt, melynek (az író rokonszenvét is élvező) hőse a művészi képességekkel rendelkező, de megbízhatatlan kártyajátékos, aki az élet mélységes gazdagságát képviseli. (A kisregényből sikeres film készült.)
|
1980
Próza
(.)
Ottlik művei mögött tudatos, következetes érvrendszer húzódik, ezt fejtik ki az író és fordító mesterségéről, a modern regény lehetőségeiről és szerepéről szóló írások; a kötetben ezen kívül esszék és kritikák, valamint személyes emlékek és beszélgetések szerepelnek.
|
1993
Buda
(.)
Az Iskola a határon posztumusz folytatásában Ottlik a korábbi regény időkereteit mindkét irányban meghosszabbítja. A regénynek csak az eleje és a vége van rögzítve, a közbülső részek sorrendje majdnem tetszőleges. Az egyes epizódokban az író filmszerűen idézi föl az eseményeket, időnként esszészerű kitérőket is téve (ilyen az élmény elmesélhetőségéről szóló részlet). A regény alkotáslélektani érdekessége, hogy önéletrajzi elbeszélője csak akkor szüntetheti be tevékenységét, ha az író élete megszakad � élet és művészi alkotás tökéletes összefonódását teremtve meg ezzel.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
