Szerzői oldal

Ottlik Géza
( 1912 - 1990 )

» Iskola a határon (1959)
» Minden megvan (1969)
» Próza (1980)
» Buda (1993)

Életrajz

1912 (május 9.) Budapesten született
1923-29 a kőszegi katonai alreáliskola, majd (1926-tól) a budai katonai főreáliskola hallgatója
1931-35 a Budapesti Egyetem matematika fizika szakán Fejér Lipót tanítványa
1931 első írásai a Napkeletben; az Új Nemzedék munkatársa
1933 a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője
1944-45 a háború alatt az üldözött Vas Istvánt menti lakásán
1945-46 a Magyar Rádió dramaturgja; a szellemi élet megújítását tervezi a Nyugat szellemében
1945-57 a Magyar PEN Club titkára; politikai okokból nem publikálhat; fordításaiból él
1960 az angol kormány tanulmányútra hívja Londonba kitűnő fordításaiért
1990 Budapesten hal meg

Díjai:
1981 József Attila-díj, 1985 Kossuth-díj, 1988 Szép Ernő-díj, 1990 Örkény István-díj

Iskola a határon
1959

Vékony életműve ellenére Ottlik Géza hatott talán a legmeghatározóbban a háború utáni magyar prózára. Az írás állandó szenvedélye. Népszerű regénye 1948-as kéziratát visszavette a kiadótól. A könyv kultikus szerepet élvez a magyar irodalomban. A regény egy határmenti, észak-magyarországi katonaiskola belső világát mutatja be, ahol főszereplők elvesztik gyermeki ártatlanságukat és megtanulják a világ ostoba valószerűtlenségét. Határhelyzetbe kerülnek, állandó választási kényszerben élnek: az autonómia, a szolidaritás és a behódolás, a nyájszellem értékei között kell választaniuk. A történet elé Ottlik nyitófejezetet illeszt Az elbeszélés nehézségei -ről: a regény két főszereplője félig elharapott szavakban beszélget, amelyhez egyikük hosszas magyarázatot fűz arról, mennyire nincs szükségük teljes mondatokra, hogy egymást megértsék. A történetet két narrátor beszéli el. Medve Gábor hátrahagyott kézirata precízen foglalja össze életük körülményeit, a hálótermet, a fasort és mindazokat a részleteket, amelyeket a fiú megjegyzésre érdemesnek talált állandó célkitűzése szempontjából, hogy a gondolatokat és a hangulatokat a lehető legpontosabban adja vissza. A kéziratot barátja, Bébé magyarázó jegyzetekkel látja el, és közben a történet elmeséléséhez, pontosabban lefordításához szükséges tökéletes kifejezés vagy megfelelő nézőpont megtalálásának nehézségéről töpreng. A nézőpont és az idősík váltogatása objektívabb megközelítést tesz lehetővé, de az író ravaszul keveri a két szálat. A katonaiskolai életet Medve viseli a legrosszabbul: nem akar megtörni, az ő erkölcsi érzéke és méltósága a legerősebb, levelet ír haza, de mégsem megy el az édesanyjával, elszökik az iskolából, mégis visszatér. Az emlékeiben keres menedéket, megpróbálja felidézni a Trieszti-öböl hangulatát, ahol sosem járt, legfeljebb olvasmányaiban, ám ez a hely képviseli a magányt és a szabadságot. A szökése után két napra fogdába kerül, itt átgondolja életét, és rájön, hogy ő tulajdonképpen néző, és voltaképp szabad. Szeredy modus vivendije az, hogy hétköznapi életük eseményeit elmeséli, a megfogalmazással gyógyítva az elszenvedett sérelmeket. Lényegében azt tanulják meg, hogyan lehet kibírni az ellenséges világban, és hogyan bánjanak takarékosan a szavaikkal és a mozdulataikkal.

Minden megvan
1969

A 30-as évek végén, 40-es évek elején írt elbeszéléseiben alakult ki sajátos írói látása és technikája: az élet és a művészet, a tényleges és a kitalált felcserélhetőségének s egymással való helyettesítésének, a nézőpontok és értékrendek különbözőségéből fakadó viszonylagosságnak, az értelmezés és újraértelmezés állandóan ismétlődő kényszerének s végül az események szeszélyes időrendje és a példázatszerű alapgondolat közötti feszültségnek megélése és érzékeltetése. Háború utáni novelláit a Hajnali háztetők kötet tartalmazza az azonos című kisregénnyel együtt, melynek (az író rokonszenvét is élvező) hőse a művészi képességekkel rendelkező, de megbízhatatlan kártyajátékos, aki az élet mélységes gazdagságát képviseli. (A kisregényből sikeres film készült.)

Próza
1980

Ottlik művei mögött tudatos, következetes érvrendszer húzódik, ezt fejtik ki az író és fordító mesterségéről, a modern regény lehetőségeiről és szerepéről szóló írások; a kötetben ezen kívül esszék és kritikák, valamint személyes emlékek és beszélgetések szerepelnek.

Buda
1993

Az Iskola a határon posztumusz folytatásában Ottlik a korábbi regény időkereteit mindkét irányban meghosszabbítja. A regénynek csak az eleje és a vége van rögzítve, a közbülső részek sorrendje majdnem tetszőleges. Az egyes epizódokban az író filmszerűen idézi föl az eseményeket, időnként esszészerű kitérőket is téve (ilyen az élmény elmesélhetőségéről szóló részlet). A regény alkotáslélektani érdekessége, hogy önéletrajzi elbeszélője csak akkor szüntetheti be tevékenységét, ha az író élete megszakad élet és művészi alkotás tökéletes összefonódását teremtve meg ezzel.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!