Szerzői oldal

Pályi András
( 1942 )

» Éltem. Másutt. Túl., (1996 )
» Provance-i nyár (2002)
» Megérkezés (2003 )

Életrajz

1942 december 1.-én született Budapesten
1963 bemutatják első darabját Pécsen
1966 magyar-lengyel szakon végez az ELTE bölcsészkarán
1966-69 Színház- és Filmművészeti Főiskola, dramaturg szak
1970- a Magyar Hírlap munkatársa
1974-89 a Színház munkatársa
1978 megjelenik első elbeszéléskötete
1989-91 a Magyar Napló szerkesztője
1991-1995 a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója

Díjai:
1984 Színikritikusok díja, 1991 A lengyel kultúráért díj, 1997 Krúdy-díj, 1999 Pro Literatura-díj, 2001 Füst Milán-jutalom

Éltem. Másutt. Túl.,
1996

Éltem. Másutt. Túl., 1996 A mindössze 245 oldalas kis könyv sokkalta mélyebb és nehezebb olvasmány, mint akármely többkötetes regényfolyam: felejthetetlen, eredeti és jelentős alkotás, amit csak az "új meztelenségi fok" (Pilinszky) kifejezéssel lehet leírni. A megírás mikéntjéről így beszél Pályi András egy interjújában: Az, hogy istenkáromlás, még hagyján, inkább azt mondanám, hamisítatlan életkáromlás volt ez az aktus -- nem tudok rá jobb kifejezést, az írás, ha így művelem, olyan tett, cselekvés, amihez kell némi vakmerőség --, habár épp a megírás által paradox életigenlés lett belőle. A kötet eredetileg ikerregény volt, az 1988-as változatban csak az első két hosszú lélegzetű elbeszélés jelent meg, a Túl című írás a Kövek és nosztalgia (1989) című novelláskötetből került melléjük. A szövegek mégis mélyen összetartoznak (ezt már a cím is jelzi): az első szöveg a biológiai-testi dimenzió, a második a képzeleti-lelki, a harmadik viszont már túl van mindkettőn. Az Éltem özv. Magyarné Maday Veronika animálisan durva testi szenvedésének és testi-lelki sóvárgásának a leírása, a Másutt Avilai Teréz lelki gyötrelmeit és megkísértését ábrázolja (a két elbeszélés motívumai kiegészítik egymást), a harmadikban pedig egy férfi elbeszélő, mégpedig egy pap mond el egy szerelmi háromszögtörténetet de már a túlvilágról. A szerző vallomása szerint rá kellett jönnie, hogy az egész konfliktus, amit gyerekkoromból hurcolok magammal, az érzékiség és a vallásosság szembeállítása, merő sematizmus, utóvégre mi más lenne a vallási extázis, mint egyfajta érzéki tapasztalat (habár nemegyszer nagyon kétes értékű érzékiség, de ezt most hagyjuk), ha pedig így van, akkor legalábbis megbocsátható, azaz teljesen emberi dolog. Akkor mi bajom nekem? Hát semmi. Íróilag a Másutt megbocsátás mindazért, ami ellen az Éltem vádbeszéd.

Provance-i nyár
2002

Provance-i nyár, 2002 A kötet válogatott és új elbeszéléseket tartalmaz; a korai novellák Pályi gyerekkorának szigorúan katolikus kispolgári világában játszódnak, amely azonban már a hagyományos vallásosság eltűnésével szembesül. A történetek szereplői gyakran kamaszok, akiknek a testiség és a halál démonaival kell megbirkózniuk, többnyire teljesen egyedül ( Ma az a legfőbb bajunk mondja a szerző egy interjúban hogy nem találjuk a helyünket a mindenségben. Nem találjuk a csatornát, amely révén megtapasztalnánk a magunk részét, funkcióját, hivatását az egészben, a nyelvet, amellyel erről beszélhetnénk. A szexualitásban például a szekularizált társadalom polgára egyszerűen élvezeti cikket lát, s mellesleg elfogadja, hogy a szaporodás eszköze is; de hogy az erotikus élmény, ha a teljes személyiséget áthatja, mozgósítja, egyfajta misztikus út is, ezen a legtöbben csak röhögnének, ha hallanák. Az sem véletlen persze, hogy a kereszténység mindent megtett, hogy kiiktassa e "szent" dimenziót az erotika fogalomtárából, hisz a szexualitást a sötét erők tartományába utalta. Egy rossz hagyományról van szó, amely többé-kevésbé átkerült a posztkeresztény kultúrába is. ) Pályi éppen arra tesz kísérletet, hogy megtalálja a szabadulást a testből, éppen a testen keresztül.

Megérkezés
2003

Megérkezés, 2003 Baróti Dániel, a kádárista hatalom külföldön sokat időző konzulja, a politika és a keretek közé szorított élet kiszolgáltatottja de csak a mindennapjaiban. Számára ugyanis létezik kiút: a szerelmi egyesülés isteni bizonyossága, amelyben feloldódik, megsemmisül és újrateremtetik. Szerelmi élményeinek elsődleges tárgya felesége és két fiúgyermeke anyja, Ica, aki azóta tartja bűvöletében, hogy nyakszirtjét egy felvonuláson először megpillantotta (miatta vált el első feleségétől, a frigid kommunista Kláritól is), de Ica mellett élete delén egy másik, beteljesületlenségében is őrjöngően intenzív szerelem is megérinti Zengő Zsuzsa, egy vidéki kultúrház igazgatónőjének személyében. Közben működik a rendszer, élettények és intrikák váltakoznak, de Baróti számára mindez mellékes: életének utolsó pillanatáig máshol keresi a megváltást. A Megérkezés felfokozottan erotikus könyv: a szabadulás egyetlen, misztikus útját kínálja testből és történelemből. A szöveg felizzik, liheg, áttüzesül, mígnem szex és halál egyszerre egybeér: Ide vezetett az utam, a mélyáram, gondolja ő zavarodottan, ide, félelmetes egy ünnep, mégis csak itt az ünnep, holott már mindegy, rég leváltam erről is, jaj, ez a csúcs, többé nincs út, csak az égő pillanat, a mulandó, tökéletes pillanat. Mintha Pályi hőse (bármilyen nemű légyen is) nem volna kíváncsi arra, ami odabent, a másik szellemlényben van bebörtönözve, hanem csak azt akarná kibányászni a másikból, ami a testi létezésében szellemi, ami a testén belüli létezésben mint angyal, isten, szellem megnyilvánul. Mindig belül vagyunk az egyikükben, s a másik mindig ennek az egyiknek valami fénylő, lüktető, pulzáló folytatása. Egy Pályi-textusban mindig legalább ketten vannak, az egyik mindig nő, a másik mindig férfi, hatnak egymásra, éspedig őserővel. (Forgách András)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!