|
|
Páskándi Géza |
|
(
1933
- 1995
)
|
| |
|
1933 Szatmárhegyen született
1957 Kolozsváron jogot végez
1949-57 több újság munkatársa
1957 politikai okokból bebörtönzik
1963 fizikai és könyvtári munkát végez
1971-73 a bukaresti Kriterion könyvkiadó szerkesztője
1974 áttelepül Budapeste és a Kortárs szerkesztője lesz
1995. május 19-én meghal
Díjak:
1969 A Román Írószövetség Díja, 1977 József Attila-díj, 1992 Kortárs-díj, 1993 Kossuth-díj, 1996 Szép Ernő-jutalom (posztumusz)
|
|
1956 Piros madár, versek
1966 Holdbumeráng, versek
1968 Üvegek
1969 Zápfog király nem mosolyog, mesék
1972 Tű foka, versek
1973 A vegytisztító becsülete, novellák
1976 A papírrepülő eltérítése
1984 A szabadság színeváltozásai, esszék
1984 Erdélyi triptichon, drámák
1988 Az árnyékfejtők
1989 A nagy dilettantissimo, új versek (1973-85)
1995 Esszék, előadások, levelek. Az abszurd és az Isten
1996 Begyűjtött vallomásaim
1998 A szalmabábuk lázadása
|
1956
Piros madár
(*)
1956 Piros madár
Páskándi Géza minden műfajban jeleskedett: verseket, prózát, drámát és ifjúsági irodalmat egyaránt írt. A szabadság és a gondolkodás szenvedélye vezette, fő témája az erdélyi magyar kisebbség sorsa volt. Szülei fizikai munkások voltak, és ez szinte predesztinálta őt, hogy a munkásosztály írója legyen, de kísérletezőkedve mindig eltérítette az irányzatosságtól. A Forrás-nemzedék tagja volt, első kötete a remény „piros madaráról” szól. A versek József Attila, Ady és Majakovszkij hatását mutatják.
|
1966
Holdbumeráng
(*)
1966 Holdbumeráng
Az ’56-os forradalom után Páskándit hat évre börtönbe zárták. Második kötete már nem formális, hanem egzisztenciális szinten folytatja a kísérletezést: a létet akarja leírni, de rá kell döbbennie, hogy az nem választható le az egyén életéről. „Nincs időm főztöd dicsérni, hozsannát / zúgni: eszem éppen -- / Nincs időm tested vonni babérba: / simogatlak -- / Nincs időm, Anyag, művedet koronázni, / hiszen élem!” mondja Óda című versében. Szerelmi költészete is tárgyszerű és nyílt. Ebben a kötetben már nyilvánvaló a felismerés, hogy a történelmi körülmények nem teszik lehetővé a szabad életet, Páskándi tehát kezdi kidolgozni saját abszurd stílusát.
|
1972
Tű foka
(*)
1972 Tű foka
A kötet intellektualizmusa szembetűnő. Páskándi jól ismerte a klasszikus hagyományt, de maga mögött hagyja a groteszk és a disszonáns kedvéért. Hogy megtalálja a „gondolkodás metafizikáját”, kidolgoz egy „transzcendens grammatikát”, amely a látható szót csak a korlátlan asszociációk kiindulópontjának tekinti; verseihez az expresszionizmus, a szürrealizmus és a népköltészet eszköztárából merít.
|
1973
A vegytisztító becsülete
(*)
1973 A vegytisztító becsülete
Páskándi novellái a parabola és az intellektuális próza módszereit alkalmazzák: a történet szinte mindig abszurd, a hősök pedig filozófiai kérdéseket feszegetnek. A gondolat mindig fontosabb, mint a történet, de a filozófia önmagában is izgalmas. Páskándi „abszurdoidoknak” nevezte ezeket az írásokat (az „abszurd” megnevezést nem tűrte volna el a cenzúra); a novellák központi kérdése mindig a szabadság. Rejtőzködő stílusa, okos iróniája mindig a helyzethez igazodott, hogy kimondhassa igazát: „a stílus a lét és a lét stílus – a stílus pedig igazából mindig létstilisztika” szögezi le Páskándi. „Mélyítette depressziómat az is, hogy egyre több mindenen láttam át... Aki lassan – mint én – átlát minden szitán, azt aligha derítik fel ígéretek és perspektívák.”
|
1984
Erdélyi triptichon
(*)
1984 Erdélyi triptichon
Ezek is abszurd írások, amennyiben a szereplőik totális túlerővel állnak szemben: helyzetük teljességgel reménytelen. „A groteszkben, abszurdban rejtőzködik, lappang tehát a hagyomány, benne immanenciális a történelmi idő... Ám történelmi hátterű az abszurd azért is, mert darabjai gyakorta nyelv- és hagyományteremtéstől és mindenképpen valamilyen kisebbségi létről szólnak... Csakhogy az abszurdban a hős vagy a hősök abszolút túlerővel állnak szemben, amikor is jobb azt mutatni: nem mozdulnak, nem cselekszenek, ártalmatlanok.” Az első darab, a Vendégség (1970) hőse az unitárius teológus Dávid Ferenc, akinél egy kém vendégeskedik: minden cselekedetét jelenti a felsőbbségnek, akinek azonban ő maga is teljességgel kiszolgáltatott. A második darab, a Tornyot választok (1973) hőse Apáczai Csere János, aki a felelősség terhét próbálja felvállalni, míg a harmadik darab, a Szekértől elfutott lovak hőse a hasonló gondokkal küzdő Péchi Simon.
|
1991
A sírrablók
(*)
1991 A sírrablók
Fontos és kordokumentum erejű regény az erdélyi magyar kisebbség huszadik századi sorstörténetéről. A vaskos könyvben monológok, rajzok és dokumentum-párbeszédek sorakoznak a diktatúra idejéből, amelyek nemcsak egy rendszer, hanem az egész történelem igazságtalanságai ellen lázadnak. Páskándi kimondja, hogy ahol a józan embereket elhallgattatják, ott nincs más megoldás: a bolondoknak kell beszélniük.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
