|
|
Pilinszky János |
|
(
1921
- 1981
)
|
| |
|
1921 Budapesten született
1938 jogot, magyar irodalmat és művészettörténetet tanul a budapesti egyetemen, de diplomát nem kap
1938 első verseit közlik az irodalmi lapok
1944 Németországban katona, aztán hadifogoly
1946-47 az Újhold társszerkesztője
1947-48 Rómába utazik
1957 az Új Ember című katolikus hetilap munkatársa
1960-70 európai és amerikai felolvasókörutakon vesz részt
1981 Budapesten meghal
Főbb díjai:
1947 Baumgarten-díj, 1971 József Attila-díj, 1980 Kossuth-díj
|
|
1946 Trapéz és korlát (versek)
1959 Harmadnapon (versek)
1970 Nagyvárosi ikonok (versek)
1972 Szálkák (versek)
1974 Végkifejlet (versek)
1975 Kráter (versek)
1982 Szög és olaj (esszék)
1984 A mélypont ünnepélye (Összegyűjtött rövidpróza és dráma)
|
1946
Trapéz és korlát
(.)
Trapéz és korlát, 1946
�Én tiltott csillagon születtem, / a partra űzve ballagok, / az égi semmi habja elkap, / játszik velem és visszadob.// � Én nem kívánam megszületni, / a semmi szült és szoptatott, / szeress sötéten és kegyetlen, / mint halottját az itthagyott.� (Tilos csillagon)
Pilinszky János legelső kötete mindössze tizennyolc verset tartalmaz az 1940 és 1946 közötti időszakból, de azonnal megalapozta a szerző gyorsan klasszikussá érő költői hírnevét. Bár még érezhető rajta a magyar költészet nagyjainak (elsősorban talán József Attilának) a hatása, hangja már ekkor egyéni, kiforrott, feledhetetlen. Sötét szerelmes versei nem emberhez, inkább Istenhez szólnak, fájdalmát és magányát pedig nemcsak egyéni beállítódása, de háborús tapasztalatai is fokozták. �Pilinszky más� mondta róla Nemes Nagy Ágnes, kortársa, bajtársa és barátja a világon kívüli alakról, erről az �üldözött legendáról�.
|
1959
Harmadnapon
(.)
Harmadnapon, 1959
�Mint tagolatlan kosárember, / csak űl az idő szótalan, / nincs karja-lába már a vágynak, / csupán ziháló törzse van.� (Mire megjössz)
A kommunista hatalomátvétel után a római tanulmányútjáról visszatérve hamarosan nemzedéktársaival együtt elhallgattatták �pesszimizmusa� miatt; több mint tíz évig tartott ez a közlésmegvonás; ezalatt mindenféle irodalom körüli munkából élt. Második kötete tematikus és spirituális fejlődést mutat: itt jelentek meg legnagyobb, leghíresebb versei. A háború és a Holocaust vált számára a kreatúra gyötretésének és szenvedésének örök érvényű jelképévé. Ahogy egy esszéjében írjaAuschwitzról: �� engem húsz év messzeségéből is lenyűgöz a kőblokkok hidege, és megbénítanak a foglyokról készült legális és illegális fotókról kitekintő gyermekalakok, akik mintha most is ott kísértenének � az auschwitzi hóban, véglegesen és tanácstalanul, szemük-szájuk egy-egy sötét sebével�. Pilinszky mélyen meghatározta a második világháborút követő magyar irodalmat; mély katolicizmusa és intellektuális gyötrődése egyszerre rokonítja őt a misztikával és az abszurddal.
"Minden versének ugyanaz a gyémántkemény centruma: a posztapokaliptikus csend, ahol a szeg még mindig ott van a tenyérben, és a seb néma. Pilinszky vallásának fénye ebből a kristályból sugárzik elő. Az egyetlen irány az lenne, ha eltávolodna az átütött tenyértől � el a testtől; de ez nem az ő útja.� (Ted Hughes)
|
1984
A mélypont ünnepélye
(.)
A mélypont ünnepélye, 1984
Összegyűjtött rövidpróza és drámák. �Ami az abszurd drámát a maga vegytiszta állapotában fenyegetné, hogy ugyanis csak megtörténne, a szakrális drama számára a drame immobile, a mozdulatlan dráma csodálatos lehetőségét kínálja. Mozdulatlanságot, nem betű szerint, hanem valamiféle nehezen definiálható időtlen formai szabadság értelmében.�(Pilinszky János)
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
