Szerzői oldal

Rakovszky Zsuzsa
( 1950 )

Életrajz

1950. dec. 4. Sopronban született
1970-75 az ELTE magyar-angol szakán végez
1975-82 a Gorkij Könyvtár, 1978-tól az ELTE angol tanszékének könyvtárosa
1982-86 a Helikon Kiadó szerkesztője
1986-tól szabadfoglalkozású költő és műfordító
1988-89 a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasa Londonban
1990 az Iowai Nemzetközi Írókongresszus vendége
1994 a Poetry International vendége

Költő, író, műfordító. Kétéves korában veszítette el apját, aki jogot végzett, a második világháború előtt a közigazgatásban dolgozott főispáni, majd miniszteri titkárként, később vállalatigazgató volt, a háború után nyugdíjas. Anyja gépírónő volt, majd pénzügyi előadó, nevelőapja a háború után raktárosként dolgozott. Rakovszky Zsuzsa a soproni gimnáziumi évek után Budapesten szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát. A hetvenes évek végén könyvtárosként dolgozott, 1982-től 86-ig kiadói szerkesztő volt, azóta szabadfoglalkozású, fordításból él. Elsősorban angol, amerikai költőket és prózát fordít, átültette például Wordsworth és Coleridge verseit, Stephenie Meyer regényeit, Susan Sontag és Bruno Bettelheim munkáit. Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta, művészetét a legrangosabb irodalmi kitüntetésekkel és angol, illetve amerikai ösztöndíjakkal ismerték el.

Díjak:
1980 Graves-díj, 1986, 1991 Déry Tibor-díj, 1988 József Attila-díj, 1989 Az Év Könyve jutalom, 1992 Soros Életműdíja, 1997 a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, 2003 Magyar Irodalmi Díj, Márai-díj

Hangok. Válogatott és új versek
1994

Hangok. Válogatott és új versek Lator László írja Rakovszky Zsuzsáról: „Kezdettől ugyanaz az átható hang szól belőle. Nem változtak rögösnek, töredezettnek álcázott nyelvi, mondattani, ritmikai formái, széttartó elemekből csinált stílusötvözetei, a kisszerű körülmények közt is az egzisztencia nagy drámáit fürkésző figyelme.” A válogatott kötet új ciklusában tizenhat szereplő szólal meg egy-egy drámai monológban: a bukott diktátor kivételével a város jellegzetes szereplői, az élet ismerős szerepei. Hol rokonszenvesek, hol szánalmasak, de emlékfoszlány

Egyirányú utca
1994,1997

Egyirányú utca. Új versek 1994–97 Az „egyirányú utca” az idő metaforája: a kötet az idő és a halál fizikai és metafizikai feldolgozására vállalkozik, a tudatot vizsgálja. „Az időről” című ciklus a jelen és a múlt viszonyáról, a „nem múlik el” és a „nem jön vissza többé soha” dialektikájáról vall, egyszerre személyesen, és mégis egyetemes érvénnyel, a „ránctalan nemléttel” való szembenézéstől nem kímélve az olvasót sem. T. S. Eliot Négy kvartettjének gondolati és érzéki rétegződése juthat eszünkbe róla, bár Rakovszky átható, szenvedélyes hangja, költészetének nyelvi-képi-tapasztalati egysége, félreismerhetetlen.

A kígyó árnyéka
2002

A kígyó árnyéka A regényben egy tizenhetedik századi soproni polgárasszony, Léhmann Orsolya emlékezik életére. Szenvedélyesen és a Rakovszky Zsuzsára jellemző pontos érzékiséggel mondja el sorsa vak fordulatait (a pestisben elveszti anyját, leányanya lesz, mostohaanyja halála után az apja házasságra, majd gyilkossága bűnpártolására kényszeríti). A kor vallásháborújának civil krónikása számára a nagy eseményeknél fontosabb az erőszak, a fanatizmus, a várost felégető tűz és a pestis. A cím kígyómotívuma Orsolya apjának patikus cégérére, az áskálódásra, valamint arra a népi hiedelemre is utal, hogy a kígyó a saját árnyéka látványától is felgerjed.

A hullócsillag éve
2005

A hullócsillag éve. Regény Magvető, Budapest, 2005. 400 oldal A szerző második regénye az 1950-es években játszódik, egy osztrák határ közeli magyar kisvárosban, Sopronban. Főhőse egy Piroska nevű kislány, kinek apja meghalt, anyja neveli, aki két férfihoz kötődik, és a végén választania kell közülük. Az anya a lányának él, nem meri az eredetibb férfit, Barthát választani, marad neki az egyszerűbb, ám rendes másik, Pista. Az anya figurája végig rejtélyes marad, már csak azért is, mert végig a gyerek szemével nézzük. Minden a gyerek szempontjából kerül ábrázolásra, bár a narráció harmadik személyű. A gyerek érzelem- és fantáziavilága határozza meg az elbeszélést, miként a gyerek szempontjai határozzák meg az anya sorsát is. Remek részek írják le a gyermeki haláltapasztalatot és halálfélelmet ugyanúgy, mint a Rákosi-korszak hétköznapjainak gyerekszemmel látható jelenségeit. A kor egészét jellemzi az a mód, ahogyan a kislányt kezelik az óvodában: az óvodai kegyetlen légkör a korszak általános képét adja. A hullócsillag éve: 1956. A forradalom idején nemcsak a vörös csillagok hulltak le ténylegesen (erről itt nincs szó, de tudjuk), hanem ez az az év, melyben a regény fontosabb szereplőinek életében is lezárul egy korszak: a kislány az utolsó hónapjait tölti az óvodában, az anya hozzámegy az orosz munkatáborból hazatérő pedáns Pistához, Bartha (a léha pesti színházi ember) Bécsbe disszidál, a nagymama és a kislányt nevelő Nenne nevű öregasszony meghal. A csillag lehullása itt a szereplők reményeinek végét is jelenti. Az utolsó előtti fejezet (A szökés) látomásszerű mondataiban fölmerül, hogy a nők együtt mégiscsak megszökhetnének egy csónakon ebből a világból, ám ez csupán álom marad. A regénycím értelmezéséhez tartozik az is, hogy Piroska gyakran lát hullócsillagot -- és állandóan attól fél, hogy a csillagok leesnek. A regényre mozaikosság, szaggatottság jellemző. A szöveg nagy része a kislány emlékezéseire épülő elbeszélés. Meg-megszakítják azonban ezt különböző levelek, naplók, melyek nem kapcsolódnak szervesen a főtörténethez, ám a végén összeáll a kép. A történetmondás gyakran lírai betétekkel gazdagodik, erős költői nyelvvel találkozunk a leírásokban, a természet jelenségeinek megidézésében. A gyerekkor titokzatosságát és félelmetességét jól érzékelteti ez a metaforikus, költői nyelvezet. Az ötvenes években gyermekkorát élő nemzedék életérzését közvetíti ez a könyv. Ferch Magda, Magyar Nemzet A hullócsillag éve olyan mű, amelyet nem lehet (nem érdemes) csupán egyszer elolvasni. Angyalosi Gergely, Élet és Irodalom

Visszaút az időben
2006

Visszaút az időben. Versek 1981-2005. 262 oldal Ez a gyűjtemény 11 kivétellel az összes verset tartalmazza a költő első öt kötetéből, majd a kötet utolsó ciklusában, a Téli napforduló címűben hat új vers szerepel, melyek 1998 és 2005 közt születtek. Ebből a könyvből könnyen felmérhető a mennyiségileg kicsi életmű jelentősége. Kezdetektől fogva ugyanazon a hangon szólalnak meg Rakovszky versei, alig van elmozdulás. Talán legfontosabb témája mindig is az idő és annak múlása, melyről filozofikus mélységű versek szólnak. A hat új vers egyike, a Pitbull az acsargó pitbull leírásától a gonosz problémájáig jut, az Öregkor az elmúlástól a kiürült idő fogalmáig, a Téli napforduló egy magányos nő gázmérgezéséről szól, A kő, a víz, a szél a klinikai halál állapotáról beszél. Rakovszky Zsuzsa lírájában a lehatárolt, önmaga megismerése elől is elzárt tudatról, a saját lehetőségei alá kényszerített emberi életről van szó, annak végtelen törékenységéről és értelmének végső bizonytalanságáról, amely azonban csonkaságában, roncsoltságában is az egyetlen, egyszerre szánalmas és nagyszerű lehetőség. Ferenc Győző, Népszabadság Szinte már közhely Rakovszky Zsuzsa költészetével kapcsolatban annak hangsúlyozása, hogy leginkább a folytonosság, az átjárhatóság és a tiszta költői hang jelenléte a meghökkentő ennek a pályájának az alakulástörténetét figyelve. Borbély Szilárd, Élet és Irodalom

A Hold a hetedik házban
2010

A kiváló költőnő legújabb kötetében lélektani novellákat, sorsmonológokat olvashatunk. A főszereplők minden esetben nők, asszonyok, a helyszín a közelmúlt és a jelen Magyarországa. Zárt szobák, hideg vasútállomások, élettelenül élő terek. Felejtésbe süllyedt traumák, váratlanul felszakadó emlékezések, megoldhatatlan problémák, sejtelmes álmok - mindehhez Rakovszky Zsuzsa, a költészetéből már ismerős, metaforikus elbeszélő nyelvet alkalmazza. Pontos fogalmazásai révén olyan benyomásunk lehet, mintha kivilágított vasúti kocsiban utaznánk: körülöttünk mindenhol sötét, bent erős fülkefény. És ezt a minket körülölelő sötétséget éppen a benti fényhez képest, és azzal együtt látjuk. Kérdés, hogy hova utazunk. Ezekben a novellákban általában visszamegyünk az időben, mintegy a múlton át lesz érthető a jelen. A novellákból kirajzolódó élettörténeteket a sors és a véletlen konfliktusai alakítják. A véletlen sorsa – talán ez izgatja ebben a kötetben a legjobban az elbeszélő Rakovszky Zsuzsát, és a sorsukkal, ha nem is szembeszálló, de mindenesetre szembenéző hősnőit. A Hold a hetedik házban látszólag egymástól elkülönülő szövegei, másodfokon összekapcsolódnak, és univerzális alakzatokat, pszichológiai mintázatokat tesznek láthatóvá. Ezeket az elbeszéléseket nem az azonos helyszínek (bár néhány jellegzetes helyszín keresztülhúzódik a könyvön), és nem az azonos szereplők (bár hasonló nevű karakterekkel többször is találkozunk) kötik össze, hanem az olyan motívumok folyamatos jelenléte és értelmezése, mint amilyen például, a már említett emlékezés és emlékképzés mellett, az utazás és az álom toposza. A női sorsokat és a nő sorsát (mit jelent egyedül lenni, egyedül felnőni, egyedül gyereket nevelni, elválni és elhagyni, megcsalni és megcsalatni, függni apától, majd férjtől, vágyakozni apa és férj után, elárvulni és megözvegyülni) intellektuális és emocionális erőtérbe helyezi Rakovszky. És innen nézve lesz lényeges, hogy a szövegek közelebbről a közelmúlt magyar vidékein játszódik. Visszafojtott szenvedélyesség, a női tematikában megbúvó kompromisszumok, és olcsó megoldások teljes elkerülése jellemzi Rakovszky szövegeit.

VS
2011

Rakovszky Zsuzsa regényei egy-egy női sors köré épülnek fel, legfrissebb könyve, a VS hőse egy 19. század végén élő fiatal grófnő, Vay Sarolta. A VS személyes, vallomásos formák – a napló, a visszaemlékezés, a levél, a líra – eszközeivel írja le a valóban élt transzszexuális újságíró, író történetét. „Hát tehetek én róla, hogy a ti világotokban nincs szó arra, ami én vagyok?” – fakad ki egy ponton a magára Vay Sándorként tekintő elbeszélő. Vay Sarolta/Vay Sándor – vagy egyszerűen: VS – már gyerekként is kitűnt élénk fantáziájával, lenyűgöző intellektusával, érzékenységével. Környezete „a természet és a vallás törvényeinek” ellentmondó viselkedését kezdetben egy furcsa gyerek hóbortjainak tudta be, ami, ha elérkezik az ideje, kinevelhető lesz. De nem ez történik: VS férfi identitása egyre erősebb, szilárdabb. Dzsentri életmódja valóban egy férfiéra emlékeztet, a regényben elmondott hol ömlengő, hol agyondíszített, hol hisztérikus vallomása azonban egy elkényeztetett grófkisasszonyt idéz. VS titka egy bűnvádi eljárás során derül ki: apósa jelenti fel tartozása miatt. A fogdában töltött idő, a pszichiátriai kivizsgálások alatt VS megírja saját történetét, hogy környezete megértse, ő is „egész ember”, és ha azt várják, hogy hagyjon fel a színjátékkal, azzal valójában kiirtják belőle a lelkét. A regény a VS által nyíltan, személyes hangon elbeszélt szerelmi viszonyokon, házasságokon keresztül plasztikusan mutat rá a 19. század második felének prüdériájából fakadó naivitásra. A fiatal nők, akiket a gróf meghódít, a szexuális kapcsolat során sem veszik észre, hogy nem egy férfival vannak, nem tűnik fel számukra az abberált szexualitás, sőt van köztük, aki úgy hiszi, gyereket vár a szederbokor tövében lopott csóktól. A lányok naivitása mutat rá a törvény vagy a hagyomány konstruált voltára. Rakovszky Zsuzsa regényének nagy erénye, hogy transzszexuális hősét nem pusztán a kor áldozataként mutatja be: önzősége, léha és pazarló élete, a szerelmeivel szemben való kegyetlensége legalább annyi ellenszenvet keltenek az olvasóban, amennyi részvétet az, ahogyan próbál önmaga maradni a konzervatív, őt erőszakosan formálni akaró világban. Az „öntudatos lányra” végül billog kerül: az orvosi szakvélemény szerint beszámíthatatlan – és paradox módon éppen a megbélyegzés hozza el számára a szabadságot, őrültnek tekintve élheti a saját életét.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!