|
|
Rónay György |
|
(
1913
- 1978
)
|
| |
|
1913. október 8-án Budapesten született
1936 a Budapesti Egyetem magyar–francia szakán tanári diplomát szerez; első verse a Nyugatban
1937 a Révai Könyvkiadó lektora, Budapestre költözik
1939 Szegeden bölcsészdoktori oklevelet szerez
1943 társaival megalapítja és szerkeszti az Ezüstkort
1945 a Vigilia szerkesztőbizottságának tagja
1947–49 a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője
1948-57 nem jelenhetnek meg művei
1969 a Vigilia felelős szerkesztője
1978 Budapesten hal meg
Főbb díjai:
1942 Baumgarten-díj, 1967 József Attila-díj, 1977 a lengyel PAX kiadó regénypályázatának nagydíja
|
|
1931 A tulipánok elhervadtak, versek
1939 Modern francia líra, versfordítások
1940, 2003 Lázadó angyal, regény
1942 Te mondj el engem, versek
1947 A regény és az élet, esszék
1956 A francia reneszánsz költészete, műfordítás és tanulmány
1957 Nyár, versek
1958 Petőfi és Ady között, esszék
1959, 1999 A nábob halála, regény
1963 Esti gyors, regény
1968 Fordítás közben, tanulmányok
1969 A tenger pántlikái, versek
1970 Szentek, írók, irányok, tanulmányok
1971 A nagy nemzedék, esszék
1971 Olvasás közben, esszék
1971 Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében
1973 Fordítók és fordítások, tanulmányok
1974 Mérleg 1931–1972, válogatott versek
1974 Kutatás közben, esszék
1976 Júdás könyve. Júdás, dráma
1977 Kakucsi rózsák, versek
1978, 2003 A párduc és a gödölye, regény
1978 Balassitól Adyig, esszék
1979 Hit és humanizmus, válogatott tanulmányok
1981 Szérű, összegyűjtött versek
1983 Szeptemberi halászat, összegyűjtött kisprózai alkotások
1986 A hajós hazatérése. Rónay György válogatott versei
1989 Napló 1–2.
1997 Odysseus énekei, válogatott versek 1931-1978
1999 A kereszt igazsága, esszék
2004 A szeretet bilincsei. Rónay György Művei sorozat, elbeszélések
2004 Interjúk, nyilatkozatok, vallomások
|
1958
Petőfi és Ady között
(.)
Petőfi és Ady között 1958
Esszé- és tanulmányköteteiben Rónay György foglalkozik a magyar és a világirodalom különböző korszakaival, irányzataival, szerzőivel, ír kritikát, esszét, áttekintő összefoglalást - csaknem a teljes magyar irodalomtörténetet földolgozza (A regény és az élet, 1947; Petőfi és Ady között, 1958; A nagy nemzedék, 1971; Olvasás közben, 1971; Kutatás közben, 1974; Balassitól Adyig, 1978). Petőfi és Ady között című kötetében a magyar költészet folytonosságát vizsgálja: mennyiben készítették elő (hangulati, tematikai, képi újításaikban) a XIX. század költői a XX. század elején tapasztalt költészeti ugrást. Rámutat az állandónak tekintett „nemzeti” sajátosságok változékonyságára is.
Kritikusi módszere, írja Lengyel Balázs, „csaknem aprólékosan analitikus: sosem nagy elvi, esztétikai teóriákból, hanem mindig a tárgyalt szövegből indul ki, annak egységeit, elemi részektől a konstrukción át az író szándékáig veszi vizsgálat alá, s méghozzá olyan alapossággal és akkora intuícióval, hogy legszívesebben azt mondanám: egyfelől tudósilag jár el, ha ezzel nem becsülném túl a tudományosságot, másfelől költői pontossággal él, ha napjaink versáradat nem kezdte volna ki e kifejezés hitelét.”
|
1981
Szérű
(.)
Szérű 1981
Rónay György a Nyugat „harmadik nemzedékének” költője, aki formavilágában, választékos kifejezésmódjában az első nemzedékhez, Babitshoz, Kosztolányihoz, Adyhoz tér vissza. Gondolkodását a katolicizmus nyitott, humanista változata határozza meg. Tartózkodó, klasszicista alkat: személyes, társadalmi-történelmi élményei a vers atmoszférájába épülnek bele, „a formált, a harmonikussá tett élmény a Rónay-vers alapja” - állapítja meg Lengyel Balázs. A költő első jelentős kötetének (Te mondj el engem) hűvös elvontsága után a háborút követő években egyre több konkrétumot, spontaneitást enged verseibe (ilyen pl. a nyíltan Budapestről szóló „Jeruzsálem pusztulása”, 1945), innen jut el az objektív költészethez („Christus Frasobliwy”, 1965), és a Kakucsi rózsák kötettől jelentkező (illetve hátrahagyott) kései versek („Szerápion-legendák”, „Kantáták”) személyesebb hangvételéhez.
|
1989
Napló
(.)
Napló 1–2. 1989
Rónay, aki verset, elbeszélést, regényt, esszét, tanulmányt egyaránt írt, a napló műfajáról is eltűnődik. „A napló maradjon meg műhelynek, tükörnek, lelkiismeretvizsgálatnak, önellenőrzésnek, s afféle emlékezetnek; legyen valóban ’eszköz’, mégpedig kettősen. Az írói alkotás felé egyrészt, a magunk személyiségének kialakítása felé másrészt” - vallja. Az ötvenes évek szilenciuma idején azonban „az önkifejezés folyamatosságának megőrzését jelenti a számára” a műfaj, mint Vargha Kálmán megállapítja. Rónay a friss érzelmi élmények, benyomások, a munkatervek és tanulmány-vázlatok mellett rendszeresen vezet olvasónaplót is, például Kafka, Flaubert, Balzac és mások olvasása közben, mély intuícióval azonosul a művel és a szerzővel. „Ezért próbálom a - sokszor elnagyolt - nagyvonalú ecsetkezelés helyett egy-egy jellemző - vagy kritikus - pontján megragadni az írót: egy-egy művében, pályája egy bizonyos szakaszán, ahonnét aztán türelmes és lelkiismeretes elemzéssel kibontható nemcsak a jellem és a természet - műé és alkotóé -, hanem a szövevényes gyökérzet is, amely a korához és társadalmához köti, s amelyen át korából és társadalmából táplálkozik.”
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
