Szerzői oldal

Rubin Szilárd
( 1927 - 2010 )

» Római Egyes (2010)

Életrajz



Római Egyes
2010

A néhány hónapja elhunyt Rubin Szilárd a kortárs magyar irodalom egyik legrejtélyesebb figurája volt, és alighanem az is marad az utóbbi években felélénkülő magyar és német recepció következtében. A nyolcvanhárom évesen eltávozott, a teljes belső száműzetést választó Rubin ugyanolyan nehezen írt, mint amilyen jól. Mintha ez az írásnehézség, ahogyan megszenved minden egyes mondatáért, adná ennek a mennyiségre sovány, rejtélyekben és talányokban annál gazdagabb életműnek a legfőbb epikai, esztétikai és etikai hitelét. A Római Egyes először 1985-ben jelent meg, a prózafordulat intenzív évei közben könnyen veszett nyoma a keveset publikáló Rubinnak és új művének is. Az újra kiadott kisregény innen nézve múltmentés, történeti lelet, de, amint engedjük és hagyjuk magunkat bezuhanni ebbe a lázas regényvilágba, elfelejtünk minden külső szempontot, irodalomtörténeti fogódzót. Az önéletrajzi fogantatású kisregény elbeszélő-főhőse maga az író, aki élete legfelkavaróbb szerelmi történetét igyekszik elmesélni. Esetében a lázas emlékezetnek külön jelentősége van: a szerelmi gyászmunkát szanatóriumi kezelések közben, gomolygó gyógyfürdők mélyén kísérli meg. A Római Egyes másik tartó gerendája egy a hatvanas években jellemző magyar művészbrancs (a költő Pilinszky János, a rendező Jancsó Miklós) baráti kör belső súlypontjait és külső kalandjait eleveníti fel: nógatások, kópéságok, árulások és hűségek. A kisregény egyik legemlékezetesebb fejezete Karlovy Vary híres filmfesztiválját örökíti meg, ottani találkozásokkal, kalandokkal. Álmok és kétségek csúsznak egybe a Római Egyes lapjain. És, hogy miért Római Egyes? Így jelölik az egyik fürdőkamrát, ahol az elbeszélő gyógyul, ám a kúra közben betegesen emlékezik, és ezt a számot írják fel egy olyan tehervagon táblájára, amely az 1946 telén a kitelepített magyar csecsemőket szállítaná Csehszlovákia északi, magyartalan szegletébe. Ám a szám miatt összekeverik a vagonokat, ez pedig a deportált csecsemők életébe kerül. Egyetlen szám sorsokat határoz meg. Rubin írásai a francia egzisztencialisták, kivált Camus szenvtelenül szenvedélyes műveit idézi meg. Rubin Szilárdnak rengeteg élettitka és írói titka volt. Ha Rubint olvassuk, akinek már eredeti neve is talányt, fikciót sejtet, holott tényleg így hívták, úton-útfélen azzal kell szembesülnünk, hogy minden, amit leír igaz. Igaziak a helyszínek, a személyek, a mozdulatok. És ettől valahogy hihetetlen lesz az egész. Minél hihetőbb, annál hihetetlenebb. Rubin magyar és német újrafelfedezése a kortárs magyar és európai irodalom váratlan, ám annál örömtelibb eseménye.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!