Szerzői oldal

Sánta Ferenc
( 1927 - 2008 )

» Téli virágzás (1956)
» Az ötödik pecsét (1963)
» Húsz óra (1964)

Életrajz

1927. szeptember 4-én született Brassóban; gyermekkorát Erdélyben töltötte
1940-45 János Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár
1945-46 Debrecenben tanul
1947-57 gyárakban (Kispest, traktorgyár), üzemekben (Pilisszentiván, bányaüzem) dolgozik
1954 megjelent első novellája
1958-68 könyvtárosként dolgozott
2008. június 6-án halt meg, Budapesten
Főbb díjak:
1956, 1964 József Attila díj
1970 Arany Nimfa Díj (Monte Carlo)
1973 Kossuth-díj
1993 A Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje
1998 Angyalföld díszpolgára
1993 Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje
2004 Magyar Művészetért-díj
2004 Hazám-díj

Téli virágzás
1956

Sánta Ferenc egy gyárban dolgozott, amikor íróként felfedezték; megjelent első novellája, a Sokan voltunk (1954), és Sántát a kritika Móricz realizmusának folytatójának látták, akinek szintén gyermekkori nyomorúsága volt első sikeres novellatémája. Erdélyi születésű íróként Sántára hatott Tamási Áron anekdotikus-naiv, a naturalizmust varázslatos folklórelemekkel keverő stílusa is. A történet egy nagy nyomorban élő sokgyerekes családot mutat be, ahol a nagyapa, hogy ne legyen senkinek terhére és az élelemből is több jusson, egy gázzal teli barlangba megy, hogy ott meghaljon. Sánta első novelláskötete a népballadák modorában mutatja be a hétköznapok hőseit, akik igyekeznek méltósággal viselni a szegénység és a mindennapok megpróbáltatásait, sőt, néha képesek humorral átvészelni a nehézségeket. Második novelláskötete, a Farkasok a küszöbön (1961), már sötétebb légkörű: a világ kevésbé mitologikus, a stílus viszont összetettebb és kidolgozottabb; a történetek a parabola felé kezdenek közelíteni, és Sántát egyre inkább későbbi fő témája: ember és történelem viszonya izgatja, az egyén etikai felelőssége a morál és a történelmi érdek ütközőpontján. A történelem háborúk és kegyetlenkedések sorozata, az ember feladata pedig az, hogy a lehetetlen körülmények között is megtartsa méltóságát.

Az ötödik pecsét
1963

A regény az emberi hősiességet és a morális viselkedés lehetőségeit vizsgálja. A helyszín Budapest, az idő a fasizmus rémuralma; a regény kezdetén egy igen hosszú bemutató részen át megismerkedünk a hősöknek aligha nevezhető főszereplőkkel, négy teljesen hétköznapi emberrel, akik a kocsmában családi gondokról, főzésről és más efféle napi kérdésekről beszélgetnek vagy monologizálnak a narrátori hang pedig csak egyetlenegyszer avatkozik be, amikor elmondja, hogy csak úgy ismerhetjük meg ezeket az embereket, ha az efféle apró-cseprő problémákkal is megismerkedünk. A szereplők azonban hamarosan etikai s morális kérdésekről kezdenek beszélgetni, és megegyeznek abban, hogy a legjobban annak örülnének, ha a történelem mindenestül elfeledkezne róluk. Gyurica, a cinikus órásmester, egy példázatot mond a kegyetlen, lelkiismeretlen, de boldog királyról és a szerencsétlen, boldogtalan, ám példás életű rabszolgáról, és azt a kérdést teszi fel, hogy melyikük sorság választanák? Csak egyetlen ember, egy újonnan jött fényképész mondja, hogy szívesebben lenne rabszolga, de Gyurica kineveti; az áldozat szerepében tetszelgő férfi pedig bosszúból feljelenti a társaságot a hatóságoknál. A következő részben láthatjuk a hazatért férfiak magánéletét; kiderül, hogy Gyurica titokban üldözött gyermekeket rejteget az otthonában, és féltő figyelemmel gondozza őket a cinikus mester nagyon is gyöngéd, amikor az etika hétköznapi alkalmazásáról van szó. Másnap a nácik elhurcolják a négy gyanútlan férfit, és a fasiszta parancsnok, merő kegyetlenségből, azt a feltételt szabja számukra, hogy verjenek meg egy félholttá vert antifasiszta foglyot, aki Krisztusként függ a börtön mennyezetéről. A három férfi, aki azelőtt úgy döntött magában, hogy inkább a kegyetlen király szerepét választaná, merő szánalomból képtelen megütni a vérző embert, és vad félelme dacára inkább a halált választja; Gyurica azonban, akinek több gyermek sorsa van a kezében, kilép és megveri a szerencsétlent a többiek legnagyobb döbbenetére, akik nem ismerik az indokait és Gyuricát ki is engedik. Hazafele menet a lelkileg teljesen megtört Gyuricának egy légitámadáson kell áttántorognia szinte nem is lát, nem is hall semmit, csak Szent János jelenései lebegnek a szeme előtt, az ötödik pecsét felnyitásának pillanata. A döbbent és meggyötört olvasó pedig magára marad a kérdéssel: mit tehet az ember egy ilyen embertelen történelmi helyzetben?

Húsz óra
1964

A Sántára jellemző etikai és filozófiai megközelítés jellemzi ezt a regényt is, amely nemcsak a közelmúlt felelősségét vizsgálja, hanem azokat az ellentmondásokat is, amelyekkel szembesülnie kellett a korabeli magyar parasztságnak. A kötet voltaképpen egy fiktív riport, amely egy újságíró nyomozását mutatja, akinek az 1956-os forradalom alatt elkövetett gyilkosságot kell megvizsgálnia. Közben egy egész korszak, az 1945 és az 1960-as évek közti idők története kibontakozik, a földosztás és az erőszakos kollektivizálás időszaka; a szerző azon meditál, hogy szükségszerű-e, hogy az emberek tönkretegyék és megalázzák egymást és válasza igencsak nyugtalanító: az embereket, mondja, állati ösztönök hajtják, és a történelemben bármikor megeshetnek ezek az igazságtalanságok. A könyvből sikeres film is készült.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!