Szerzői oldal

Schein Gábor
( 1969 )

» Üveghal (2001)
» Mordecháj könyve (2002)
» (retus) (2003)
» Lázár! (2004)
» Panaszénekek (2005)
» Traditio- folytatás és árulás (2009)
» Egy angyal önéletrajzai (2010)

Életrajz

Schein Gábor 1969-ben született Budapesten. Az ELTE bölcsészkarán végzett, jelenleg az egyetemen tanít XX. századi irodalomtörténetet. története).
A Lázár!-nak 2004-ben német fordítása is elkészült (Wilhelm Droste munkája, merz&solitude;, Stuttgart, 2004)

Díjai:
1993 95 Az MTA Tudományos Ösztöndíja, 1996 Soros-ösztöndíj, 1997 Móricz-ösztöndíj, 1998 Radnóti-díj, 1998/2000 Bolyai-ösztöndíj, 2005 Szép Ernő-jutalom, 2006 József Attila-díj

Lázár!
2004

Schein első kisregénye, a Mordecháj könyve (2002) egy magyarországi zsidó család három generációjának, s benne a leszármazottnak, egy P.-ként megnevezett kisfiúnak a sorstörténete. P.-vel az Eszter könyvén gyakoroltatja nagymamája az olvasást. Az ószövetségi történet köré épül a mai családtörténet, amely a bibliai történet ismétléseként is értelmezhető. Az új kisregény Lázár feltámasztásának bibliai történetét hívja segítségül az apa halálának feldolgozásához. A Péter nevű felnőtt fiú az M. néven emlegetett immár halott apának állít emléket a szöveggel. A szövegformálás révén ugyanakkor fel is támasztja őt. Kétféle szövegrész váltakozik a műben: a fiú vagy közvetlenül a halott apához beszél (hasonlóan, mint Franz Kafka, apjához írt híres levelében) vagy eltávolítottabb módon róla beszél: a kétféle beszédmód feszültsége, ritmusa adja a szöveg drámai erejét. Az apa halálos ágyán megtiltotta fiának, hogy róla beszéljen ( ezt ne írd meg ), a fiú ezt látványosan megszegi, ezáltal állítja is, tagadja is a tilalom érvényességét. Az apa mögött egy zsidó kispolgári családi háttér bontakozik ki a Kádár-rendszer Magyarországán. Az apával és az anyával semmi különös nem történt. A család nem beszélte ki a vészkorszak traumáit sem, a szégyen és az öngyűlölet csak a hallgatást, a némaságot erősítette. Hangsúlyosan kiemelkedik a családból a nyomdász-fényképész apai nagyapa, aki legalább csinált valamit: tankönyvet írt a klisékészítés technológiájáról. Ebben olvasható a következő mondat: Megtörténik, hogy olyan nem megfelelően fényképezhető eredetiről kell klisét csinálnunk, amelyen javítani, retusálni nem szabad. Ez a mondat a kisregény poétikai eljárásával is összefüggésbe hozható. A fiúnak a nagyapa szimbolikusan értett útmutatása szerint kellene képet adnia az apáról: retusálni nem lenne szabad. A családtörténet elbeszélésében ugyanakkor Péter minduntalan visszahátrál a legendákba, a történetek állandóan megszakadnak, és kérdéses, hogy a szakadások kényszerű elsimítása (ami szintén tkp. retusálás) mennyire képes helyreállítani őket. A történet egyetlen megfeszített küzdelem az Apa feltámasztásáért, azért, hogy minden ellenségeskedés és szembefordulás dacára kimondassék miként Rilke sorában Hebt den Stein! Bacsó Béla, Élet és Irodalom Martin Buber Én és Te című tanulmányában kifejtett gondolatokból következik a megkettőzés módja, a Te-nek és az Ő-nek, a megszólítás tárgyának és az általános tapasztalás tárgyának éles szembeállítása egyazon személyiség körvonalain belül

Panaszénekek
2005

Panaszénekek. Versek Jelenkor, Pécs, 2005. 77 oldal A kötetben a címadó panaszénekek négy egységben bukkannak föl a többi vers között, ezáltal szabályosan elrendezik a teljes anyagot. Három nagy versciklus jön így létre, 17 19 17 darabbal, és a ciklusokon kívül, a panaszénekek előtt található a nyitóvers, az (először) című, majd a negyedik panaszének-egység után következik a záróvers, az (öböl) című. A nyitóvers repülés-motívumára a záróvers menedék-motívuma válaszol. A panaszénekek az emberiség közös, ősi siralmait idézik meg és emelik azokat az egyén életének dilemmái mellé. Ezáltal a kötet egyszerre általános és személyes hangon szólal meg. A versekben beszélő figura hétköznapjai (gyerekek, feleség, család, haldokló apa) ugyanúgy felvillannak, mint a személyes sorsán keresztül megélt mindannyiunk számára közös lét nagy kérdései. Egy akváriumi hal elpusztulása szinte biblikus példázattá emelkedik a (zöldes víz) című versben. A köznapi séta filozofikus árnyalatot kap a (séta) című versben. A séta motívuma (erdei bóklászás, utcai járkálás, futás) mellett fontos a madár motívuma is (sárkányrepülő, városi galambok, elgázolt fácán, elszökött papagáj). A kettő az útonlevés, a keresés és a repülés, a lélek elemelkedése -- éppen a (sétá)-ban találkozik össze, aholis a beszélő, miután beszámolt sétájának élményéről, német madárneveket kezd gyűjteni költőtársának, Borbély Szilárdnak. Céltalanul járkálni annyi, mint valójában egy minket meghaladó célnak engedelmeskedni, s épp ezáltal mások magányával szocietásra jutni. A Panaszénekek a veszteség birtokában a szeretet felé tapogatózik. a költő oldottabban is valahogy izzóbb, életesebb lett eddigi legjobb kötetében. Reményi József Tamás, Élet és Irodalom

Traditio- folytatás és árulás
2009

A sokoldalú (költő, esszéista, műfordító, irodalomtörténész) Schein Gábor (1969) Traditio – folytatás és árulás című kötetében a modernitás hagyományozódását, és a modernség ellentmondásait vizsgálja különböző szinteken. Schein perspektívájába egyszerre fér bele a XX. század első évtizedének irodalmi intézményrendszere, a magyarországi zsidóság asszimilációs törekvéseinek kudarctörténete, a műfordítás kontextusán keresztül a saját és az idegen dialektikája. A könyv, a tradíció viszonyfogalmán keresztül, a folyamatosan létrejövő ellentétpárokat (politika-irodalom, magyar-zsidó, esztétika-ideológia, régi-új, saját-idegen) történeti közegükben és állandó mozgásukban, egymásra ható változásukban írja le.

Egy angyal önéletrajzai
2010

Schein Gábor, a mai középnemzedék egyik legtehetségesebb irodalmára, aki minden műfajban magas színvonalon alkot. Az irodalomtörténészként és germanistaként egyetemi oktató Schein eredetileg költőnek indult, hogy aztán műfordítások és irodalomtörténeti dolgozatok után, melyek között világirodalom-történet is akad, elkezdjen epikát és drámát írni. De Schein esetében a sokoldalúság nem önmagában fontos. Szerteágazó életműve nem bravúrmutatvány, az a lényeges, hogy ezek az eltérő oldalak, hogyan tükröződnek a különböző felületeken, hogyan hatnak egymásra, anélkül, hogy szépirodalmi szövegei túl okosak, túl teoretikusak legyenek. Az Egy angyal önéletrajzai szüzséje mögött regénytörténeti koncepció és filozófiai dimenziók rejlenek. A regény elbeszélője egy angyal, aki két élettörténetét beszéli el. Ezek az életrajzok térben és időben is távol esnek egymástól, emiatt azonban a motívumok egyezése még közelebbinek tűnhet fel. Az egyik történet, a német Johann Klarfeld 18. századi biográfiája. A zsidó származású fiatalember, miután kiközösítik, kénytelen elhagyni otthonát, bejárja Európa nyugati szegletét. A másik hős Józsa Berta 1943-ban született egy Miskolc melletti faluban. Az első életrajz még a modern regényirodalom előtti nyelven íródott, voltaképpen egy regény előtti nevelődési regényt, egy sajátos Bildungsromant, olvashatunk Johann Klarfeld vándoréveiről. Ebben a történetben az a különleges, hogy még nincsen nyelve és perspektívája a lélektannak. A huszadik századi magyar történethez, amely érinti a holokausztot és 1956-ot is, Schein olyan szaggatott, mozaikos regénytechnikát talált, amely hitelesen és mellbevágóan adja vissza az elfojtás, a traumatizált hallgatás, a kényszeredett felejtés pusztító hatását és tragikus következményeit. Már nincs nyelve és perspektívája a pszichológiának. A két külön történet mégis egyetlen regény lesz, amely az embert és az angyalt, az ember teológiáját és az angyal antropológiáját, a sajátot és az idegent, a történelmet és a szabadságot világítja meg egyszerre esszészerűen pontos és költőien tiszta nyelven. Az elmúlt év egyik legjobb, legteljesebb, legszerethetőbb könyve valóban angyali iróniával íródott.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!