Szerzői oldal

Serfőző Simon
( 1942 )

Életrajz

1942. október 24-én Zagyvarékáson született
1959 62 munkás Budapesten
1962 újságíró a Szolnok Megyei Néplapnál
1968 a miskolci Napjaink versrovatának szerkesztője
1990 a Felsőmagyarország Könyvkiadó vezetője, a Holnap főszerkesztője
1995 az Új Holnap főmunkatársa

Díjak:
1991 József Attila-díj

Serfőző Simon színművei
1988

Serfőző Simon színművei A három egyfelvonásos dráma (Rémhírvivők, 1975, Otthontalanok, 1979, Mindenáron, 1985) a magyar tanyák, falvak életét mutatja be, a magyar parasztság erőszakos kollektivizálásától a folyamat közvetlen következményein át a „kétlakivᔠlett, a faluból városba ingázó, vagy ott nehezen megkapaszkodó életformáig. „Ő abban hitt, hogy a súlyos hazugságokkal terhes világban színpadról is az igazságnak kell szólnia” – írja Cs. Varga István.

Jövőlátó
2000

Jövőlátó 2000 Serfőző Simon dramatikus játéka Szent Istvánról szól, a nemzetalapítóról, aki felvette a kereszténységet. A mű színpadán felvonul az egész magyar történelem, annak is (a „Himnusz”-ban is szereplő) legtragikusabb eseményei; a dráma a megidézett történelmi szereplők által azt sugallja: a magyar nép csak önmagában - józan ítélőképességében, összetartásában, toleranciájában - és a gondviselésben bízhat. Mint kritikusa megállapítja, Serfőző „kor és jellemrajzában megbízható tudósokra, írókra támaszkodik, nem pedig levitézlett megszállottakra, felületes lelkesültekre, vagy sarlatánokra. Forrásait elemezte, bár nem kommentálta, végső soron mégis nagyszerűen használta föl. Az értelmezés, érvelés, meggyőzés nehézségeinél jobban érdeklik a megbizonyosodás lenyűgöző lehetőségei.” (Cs. Varga István)

Közel, távol 1961-2002
2002

Közel, távol 1961-2002 Négy évtized verseiből válogatott új kötete számára Serfőző Simon. Neve Magyarországon egy markáns, jellegadó költőcsoport, a hatvanas évek végén induló, hangot kapó „Hetek”-kel fonódik össze. A szülőföld megtartó szeretete, az értékmentés és a kötődés nemcsak a vidéket faggató prózai írásainak, hanem lírájának is fő ihletője. A „magyar valóság” ilyen módon való versbe emelését küldetésként vette magára ez a nemzedék. Az amúgy is mindig elfelejtett, szegényebb kelet-magyarországi táj és emberei azok, akikhez leginkább kötődött, kötődik ma is. Egy régi önvallomásában írta, ma is érvényesen: „Írtam otthon hagyottaimról, a magam és mások: a vidékek alvégeit, városmélyeket, városszél-sivatagokat lakta nép, a nehéz szavúak és életűek sorsáról. Írtam azokért, akikért, hogy könnyebb legyen elviselni a terheket, ne hallgasson el a szó”. Láttató, élet- és helyzetképeket felvonultató, kemény, szinte szociografikus szikárságú a lírája. „Otthonunk: e táj” - mondja az egyik verscím. „Földekkel elárasztott táj. /Fölhullámzanak /a magas óltetőre a barázdák. /A Nap-füstben sas süvít. / Megretten tőle kazal, döglégy...Látom a csend faluvégét, /tanyák előtt a nyári konyhákat /kint ülni a porban.” Képei is a természet világából származnak akkor is, mikor közgondokon töpreng. Több hosszú alkalmi versben említi meg nem értett, méltatlanul elfeledett kortársait is. Serfőző egy régebbi, érzelmi-indulati töltésű költői nyelv birtokosaként teremti meg egyéni versvilágát, s újítja meg a népi írói hagyományt. „A lírikus számvető visszatekintése Serfőző Simon életművében gazdagon egészül ki a dráma- és prózaíró, s riportszociográfus, az esszéista-publicista alkotásaival” - írja Bertha Zoltán (Magyar Napló)

Gyerekidő I-III.
2002

Gyerekidő I-III. 2002 Serfőző Simon életrajzi regény-trilógiája (A kis vadóc, Nyulak a hurokban, Nincs maradás) kilenc évet fog át, az ötvenes-hatvanas években játszódik. A szuggesztív fejlődésregény a gyermek szemével mutatja be, hogyan zajlott és milyen hatással volt a vidékre, a tanyákra az erőszakos téeszesítés. „Jól nyomon kísérhető a felelősségtudat kialakulása nemcsak egy család szoros közösségéért, hanem egy egész, a múltban megnyomorított, lenézett, kisemmizett és igazán sohasem kárpótolt társadalmi rétegért. Ebben a lassanként, folyamatában felfogott valóságban több megrázó, rádöbbenés-szerű élmény tette az író felelősségérzetét egész életére szólóan meghatározó jelentőségűvé. Ilyen élményekben érik el tetőpontjukat az egyes regények, s ezekre felkapaszkodva nyílnak meg a jövőt érlelő új távlatok s készítik a főhőst arra a másik útra, amelyet a sors kijelölt számára” - írja kritikájában Horánszky Anna.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!