Szerzői oldal

Életrajz

1920. november 28-án Balatonbogláron született
1940-1943 a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytat tanulmányokat
1941-44 munkaszolgálatos
1945-46 folytatja egyetemi tanulmányait
1946-48 a Sorbonne-on tanul filozófia, irodalom, folklorisztika szakon
1948-49 a Nemzeti Színház dramaturgja
1949-50 a Hunnia Filmgyár lektorátusát vezeti
1950-51 a Franklin Társulat kiadójának lektora
1951-53 az Irodalmi Újság versrovatának szerkesztője
1954-55 a Rádió osztályvezetője, a Magyar PEN Klub és a Magyar-Francia Társaság alelnöke
1955-56 a Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának vezetője
1966-87 az Arion című többnyelvű folyóirat főszerkesztője, a párizsi Mallarmé Akadémia tagja
1992 a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja


Főbb díjai:
1950, 1951, 1954, 1966 József Attila-díj, 1984 a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozata (Officier dans l'Ordre des Arts et Lettre), 1987 Déry Tibor-jutalom, 1987 Forintos-díj, 1992 Kassák Lajos-díj (Soros Alapítvány), 1994 Ady-emlékérem (PEN), 1994 Illyés Gyula-díj, 1996 Gabriela Mistral-emlékérem, 1997 Kossuth-díj, 2000 A Jelenkor Kiadó Könyvdíja, 2001 Füst Milán-díj

Rámpa
1984

Rámpa 1984 Az önéletrajzi regényében Somlyó a deportálásból való megmenekülésének történetét mondja el a tudatfolyam írói eszközeivel. A mű időtartama egyetlen nap, 1944. november 28-a, véletlenül az író születésnapja. A hamis útlevéllel rendelkező elbeszélő a józsefvárosi pályaudvaron csodával határos módon menekül meg a deportálástól: a svéd nyilvántartókönyv tartalmaz egy övéhez hasonló nevet, s noha sem az útlevél száma, sem a többi adat nem egyezik, Wallenberg elfogadja az iratot, a csendőrtiszt pedig elfelejt közbelépni. Az elbeszélő főhős így a rámpán innen, tehát életben maradhat. A regény egyszerre kordokumentum és az emberi helyzetek, viselkedésmódok érzékeny krónikája is.

Philoktétésztől Ariónig. Válogatott tanulmányok 1-2.
2000

Philoktétésztől Ariónig. Válogatott tanulmányok 1-2. 2000 „A kétkötetes tanulmánygyűjtemény” - írja Mikola Gyöngyi kritikus -, „hála a kitűnő szerkesztésnek, ... hatvan év termését úgy válogatja és rendezi el, hogy világos áttekintést kapjunk Somlyó esszéista és tanulmányírói életművének fő témáiról és történeti alakulásairól, a szerző magyar és világirodalmi preferenciáiról és elméleti-esztétikai, kritikusi és fordítói meggyőződéseiről egyaránt.” Mint költők esszéiben szokásos, Somlyó György tanulmányainak is vezérlő elve, hogy mindig a műből és a szerző jellegzetes vonásaiból bontja ki az elemzést. A francia irodalom kiváló ismerője a műfordítás műhelyébe is bevezeti az olvasót. Író- és költőportréi között szerepelnek rangos költőelődei (köztük a költő édesapja, Somlyó Zoltán és a Nyugat más nagyjai), kortársai, barátai (külön érdemes kiemelni Weöres Sándor Psychéjéről írott tanulmányát), valamint a fordítás során bensőségesen megismert francia szerzők is, de Somlyó a személyes viszonyt és a mű objektív értékelését nem tartja egymást kizáró tényezőnek. Tanulmányai az átpolitizált világban az esztétikum, a gondolat és az irodalomban a párhuzamosan létező kánonok szerepét hangsúlyozzák.

Somlyó György válogatott versei
2000

Somlyó György válogatott versei 2000 Fiatalabb költőtársa, Bárdos László szavaival „Somlyó, a modernség, a ’modernnek kell lenni mindenestül’ rimbaud-i elvének apostola”. Szinte egész pályájára jellemző a Nyugatosoktól „örökölt”, valójában azonban műfordításai (például Paul Valéry verseinek átültetése) során otthonossá tett formaművészete, különös tekintettel a szonettre és a görög formákra, ezt csak néhány prózavers-kötete (A mesék könyve) alkalmából hagyta el. A magyar költők közül Szabó Lőrincet, Füst Milánt, Kassák Lajost, a régebbiek közül Arany Jánost választotta mesterének. A háború után közel kerül az Újhold költőihez, majd a sztálinista rendszerért lelkesedő rövid tévút és válságkorszak után az ötvenes évek végére találja meg érett hangját, az állandó belső kontempláció és a játékosság változatos költészetét. A magyar és a világirodalom áramlatába kapcsolódik; kortársa és kritikusa, Németh G. Béla írja: „alig van még egy mai költőnk, akinek köteteiben annyi allúzió, motívumutalás, névemlítés fordulna elő, mint nála: a kínaiaktól a görög-latin klasszikusoktól, a középkortól máig, s éppen nemcsak az úgynevezett nagy nyugati nyelvek költészetéből – bármi gyakoriak is azok –, hanem a görög Kavafisztól az oroszokig.” Somlyó franciául is kiadott egy kötet verset (Parisiens).

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!