|
|
Somlyó György |
|
(
1920
- 2006
)
|
| |
|
1920. november 28-án Balatonbogláron született
1940-1943 a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytat tanulmányokat
1941-44 munkaszolgálatos
1945-46 folytatja egyetemi tanulmányait
1946-48 a Sorbonne-on tanul filozófia, irodalom, folklorisztika szakon
1948-49 a Nemzeti Színház dramaturgja
1949-50 a Hunnia Filmgyár lektorátusát vezeti
1950-51 a Franklin Társulat kiadójának lektora
1951-53 az Irodalmi Újság versrovatának szerkesztője
1954-55 a Rádió osztályvezetője, a Magyar PEN Klub és a Magyar-Francia Társaság alelnöke
1955-56 a Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának vezetője
1966-87 az Arion című többnyelvű folyóirat főszerkesztője, a párizsi Mallarmé Akadémia tagja
1992 a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja
Főbb díjai:
1950, 1951, 1954, 1966 József Attila-díj, 1984 a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozata (Officier dans l'Ordre des Arts et Lettre), 1987 Déry Tibor-jutalom, 1987 Forintos-díj, 1992 Kassák Lajos-díj (Soros Alapítvány), 1994 Ady-emlékérem (PEN), 1994 Illyés Gyula-díj, 1996 Gabriela Mistral-emlékérem, 1997 Kossuth-díj, 2000 A Jelenkor Kiadó Könyvdíja, 2001 Füst Milán-díj
|
|
1939 A kor ellen, versek
1942 Adónis siratása, versek
1953 Vallomás a békéről, versek
1955 Jegenyék a parton, versek
1956 Ablakban (tanulmányok)
1960 Ami élni segít. 88 szonett
1962 Tó fölött, ég alatt, válogatott versek
1963 Szemfényvesztő fügefa, versek
1963 A költészet évadai, tanulmány
1969 Füst Milán, Emlékezés és tanulmány
1973 Szélrózsa, műfordítások
1974 A mesék könyve, versek prózában
1977 (1979, 1984) Árnyjáték, regény
1980 (1986, 1998) Philoktétész sebe. Bevezetés a modern költészetbe, esszék
1981 Picasso (tanulmányok)
1983 Részletek egy megírhatatlan versesregényből
1984 Az utazás. Francia költők antológiája
1984 (jav. 1995) Rámpa, regény
1987 Parisiens, franciául írt versek
1988 A költészet ötödik évada. Tanulmányok 1981-1987
1989 A macska tízezer létezésmódja, versek
1990 Párizsi kettős, regény
1993 Füst Milán vagy A lesütött szemű ember, emlékezés és tanulmány
1994 A negyedik szoba, versek
1997 Törésvonalak, versek
1998 Seb és kés, válogatott versek 1972-1997
1999 Mesék a mese ellen - Contrefables, versek
2000 Philoktétésztől Ariónig. Válogatott tanulmányok 1-2.
2000 Somlyó György válogatott versei
2001 Önéletrajzaimból, esszék
2002 Ahol van. Versek 1997-2002
|
1984
Rámpa
(.)
Rámpa 1984
Az önéletrajzi regényében Somlyó a deportálásból való megmenekülésének történetét mondja el a tudatfolyam írói eszközeivel. A mű időtartama egyetlen nap, 1944. november 28-a, véletlenül az író születésnapja. A hamis útlevéllel rendelkező elbeszélő a józsefvárosi pályaudvaron csodával határos módon menekül meg a deportálástól: a svéd nyilvántartókönyv tartalmaz egy övéhez hasonló nevet, s noha sem az útlevél száma, sem a többi adat nem egyezik, Wallenberg elfogadja az iratot, a csendőrtiszt pedig elfelejt közbelépni. Az elbeszélő főhős így a rámpán innen, tehát életben maradhat. A regény egyszerre kordokumentum és az emberi helyzetek, viselkedésmódok érzékeny krónikája is.
|
2000
Philoktétésztől Ariónig. Válogatott tanulmányok 1-2.
(.)
Philoktétésztől Ariónig. Válogatott tanulmányok 1-2. 2000
„A kétkötetes tanulmánygyűjtemény” - írja Mikola Gyöngyi kritikus -, „hála a kitűnő szerkesztésnek, ... hatvan év termését úgy válogatja és rendezi el, hogy világos áttekintést kapjunk Somlyó esszéista és tanulmányírói életművének fő témáiról és történeti alakulásairól, a szerző magyar és világirodalmi preferenciáiról és elméleti-esztétikai, kritikusi és fordítói meggyőződéseiről egyaránt.” Mint költők esszéiben szokásos, Somlyó György tanulmányainak is vezérlő elve, hogy mindig a műből és a szerző jellegzetes vonásaiból bontja ki az elemzést. A francia irodalom kiváló ismerője a műfordítás műhelyébe is bevezeti az olvasót. Író- és költőportréi között szerepelnek rangos költőelődei (köztük a költő édesapja, Somlyó Zoltán és a Nyugat más nagyjai), kortársai, barátai (külön érdemes kiemelni Weöres Sándor Psychéjéről írott tanulmányát), valamint a fordítás során bensőségesen megismert francia szerzők is, de Somlyó a személyes viszonyt és a mű objektív értékelését nem tartja egymást kizáró tényezőnek. Tanulmányai az átpolitizált világban az esztétikum, a gondolat és az irodalomban a párhuzamosan létező kánonok szerepét hangsúlyozzák.
|
2000
Somlyó György válogatott versei
(.)
Somlyó György válogatott versei 2000
Fiatalabb költőtársa, Bárdos László szavaival „Somlyó, a modernség, a ’modernnek kell lenni mindenestül’ rimbaud-i elvének apostola”. Szinte egész pályájára jellemző a Nyugatosoktól „örökölt”, valójában azonban műfordításai (például Paul Valéry verseinek átültetése) során otthonossá tett formaművészete, különös tekintettel a szonettre és a görög formákra, ezt csak néhány prózavers-kötete (A mesék könyve) alkalmából hagyta el. A magyar költők közül Szabó Lőrincet, Füst Milánt, Kassák Lajost, a régebbiek közül Arany Jánost választotta mesterének. A háború után közel kerül az Újhold költőihez, majd a sztálinista rendszerért lelkesedő rövid tévút és válságkorszak után az ötvenes évek végére találja meg érett hangját, az állandó belső kontempláció és a játékosság változatos költészetét. A magyar és a világirodalom áramlatába kapcsolódik; kortársa és kritikusa, Németh G. Béla írja: „alig van még egy mai költőnk, akinek köteteiben annyi allúzió, motívumutalás, névemlítés fordulna elő, mint nála: a kínaiaktól a görög-latin klasszikusoktól, a középkortól máig, s éppen nemcsak az úgynevezett nagy nyugati nyelvek költészetéből – bármi gyakoriak is azok –, hanem a görög Kavafisztól az oroszokig.” Somlyó franciául is kiadott egy kötet verset (Parisiens).
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
