Szerzői oldal

Spiró György
( 1946 )

» Az ikszek (1981)
» Álmodtam neked (1987)
» Csirkefej (1987)
» A jégmadár (2001)
» Fogság (2005)

Életrajz

1946. április 4.-én született Budapesten
1963-70 magyar, orosz és szerbhorvát irodalmat tanul (ELTE, Budapest)
1972 az Újságíró Főiskolán szociológia szakos
1971-75 a Corvina szerkesztője, a Film és Színházművészeti Főiskola tanára
1975-77 1978-79 a Nemzeti Színház dramaturgja
1978-81 a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európa kutatója, az irodalomtudományok kandidátusa
1986-1992 a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja
1992-95 a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója
1990-1997 a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, habilitált egyetemi docens


Díjak:
1982 József Attila-díj; 1989-97 Széchenyi Professzori Ösztöndíj; 1990 Erzsébet-díj; 1993 Déry Tibor-díj; 1994 Madách Imre-díj; 1997 Szép Ernő-jutalom; 1998 A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, 2006 Kossuth-díj

Az ikszek
1981

„Bogus³awsky dudorászott, az asztalkára könyökölt, és a tükörbe bámult. A csodálkozás arckifejezéseit próbálgatta. Majd áttért a kétségbeesés mimikájára. Jókora ürességet érzett. Öt hónap alatt mindössze két szerep. Színpadon volt összesen háromszor. Nem valami sok, bizony nem valami sok, dúdolta félhangosan. Mégiscsak könnyebb egy asztalosnak, egy szobrásznak, egy festőnek, állandóan dolgozhat. Ha nincs megrendelése, akkor is bütykölhet magának, legföljebb éhen hal.” Spiró György regényének főhőse egy vérbeli, ámbátor már nem éppen fiatal színész, aki mindent megtesz, hogy azt csinálhassa, amit tud és szeret: játsszon. Ez az 1800-as évek elején korántsem könnyű feladat, hiszen a lengyel színház válságos időszakát éli az orosz és német elnyomás és cenzúra idején: Osiñski, a színház igazgatója és egyben Bogus³awsky veje, igyekszik csendesen lavírozni a politikai zavarosban. Bogus³awsky megjelenése azonban felkavarja a társulat életét: darabot rendez, tehetségeket karol fel, botrányba fullasztja az előadást, és híre nőttön nő, mígnem a titkos és veszélyes Ikszek Társasága meg nem támadja őt az újságok hasábjain, lehetetlenné téve így színházi működését, sőt az életét is. A regény egészen a haláláig követi nyomon a híres lengyel színészt; lélektani és történelmi hitellel mutatja be a korszakot, csak időnként korrigálva „a történelem esetlegességeit”.

Álmodtam neked
1987

Spiró egészen kiváló novellista. Az Álmodtam neked novellái először 1987-ben jelentek meg, de 2000-ben a szerző újabb öt, tematikusan idevágó írással bővítette a T-boy című kötetből, valamint hozzáadott nyolc egészen új novellát is. A gyűjtemény egy háborút túlélő apa titkos gyermekvágyával indít, a második történettől kezdve azonban már a megszületett fiú életét követhetjük nyomon a nyomasztó családi élettől az elviselhetetlen iskolán és a kamaszkori nemiség gyötrelmein át a felnőttkor nem kevésbé sötét élményvilágáig. A szinte már regényként olvasható, önéletrajzi ihletésű történetfüzért az elbeszélő (vagy ahogy egy novella nevezi: a Szerző) objektív, már-már cinikus, de inkább csak fájdalmát fegyelmezetten leplező és a helyzeteket kíméletlenül analizáló hangja köti össze. A kötet talán legmegrázóbb írásai az anyával és az apával kapcsolatosak; ez utóbbinak köszönhető a kötet címe is, mert az apa halála előtt elmondja ugyan, hogy álmodott író fiának egy témát, de hogy mit, azt már nincs alkalma elmondani. „Az így kiforduló történet maga mint nagyszabású poetica inventio akár az egész kötet allegorikus ars poeticájaként is értelmezhető: a szerző az élettől (itt: a haldokló atyától), illetve az élet álmaitól és határeseteitől nyeri azt az anyagot, amit másoknak továbbadni, azaz megírni szándékozik - ám maga az élet tartalma, a történések, élmények jelentése (vagyis az, amit itt az apa tényleg álmodott), az nem mondatik ki, akár külső, akár belső okok miatt önmagától nem tud eljutni a kimondásig: arra vár, hogy a szerző, akarja-nem akarja, maga értse meg, találja ki, fogalmazza meg.” (Margócsy István)

Csirkefej
1987

A kötet tartalma öt dráma: Jeruzsálem pusztulása; Az imposztor; A kert; Esti műsor; és a címadó Csirkefej, amelyek a színműfordító és a színházi szakember Spiró remek technikai felkészültségéről és az író szenvedélyes történelmi és lélektani érdeklődéséről tanúskodnak. Spiró leghíresebb és legsikeresebb drámája a korszakalkotó Csirkefej, amelynek a megírását három év föltáró munka előzte meg: a szerző számos állami gondozott gyerekkel beszélgetett. A sötétségében is istenkereső, mégis kilátástalan történetben az intézetből hazatért Srác megöli a Vénasszony szeretett macskáját, hogy végül aztán magát az öregasszonyt is megölje – holott az éppen jót akart tenni vele. A helyrehozhatatlanul lepusztult külvárosi udvari lakások sivársága és a durva káromkodásokkal operáló realista nyelvezet megdöbbentette és megrázta a közönséget. Az Imposztor című darabot Major Tamás megrendelésére és figurájára írta Spiró, saját Az Ikszek című regényének egy részletéből. A darabban a megfáradt színészlegenda Bogus³awsky a Tartuffe-öt próbálja egy hakninak szánt vendégjáték kedvéért, de a próba közben lassanként ismét előbukkan belőle a művészi igazságot mindenek fölött tisztelő valódi zseni. Spirónak azóta újabb drámakötete is megjelent (négy drámát tartalmaz: Elsötétítés, Honderű, Fogadó a Nagy Kátyúhoz, Szappanopera), amelyek a nagy közép-európai valóságot vizsgálják meg, különös tekintettel a magyar történelemre: a Honderű a múltat visszasíró öregekről szól, az Elsötétítés a háborús időkről, a Fogadó a Nagy Kátyúhoz pedig Szigligeti Ede Liliomfijának feldolgozása.

Fogság
2005

Fogság. Regény Magvető, Budapest, 2005. 770 oldal A szerző negyedik nagyregénye az év irodalmi szenzációja Magyarországon. Spiró mind a négy nagyregényében az egyén és a történelem viszonyáról ír. A mostani mű a Krisztus utáni első században játszódik a Római Birodalomban, a kereszténység kialakulásának időszakában. Nem az ókeresztényekkel foglalkozik azonban, hanem azzal a politikai, szellemi világgal, amely az első században jelen volt, így maga a kereszténység az akkori helyiértéke szerint még csak lényegtelen szektás elfajulásnak tűnik itt. A Fogság igazi kalandregény. Hőse, a római zsidó Uri (Gaius Theodorus): gyenge fizikumú, csúnya, rövidlátó fiú, akit apja minden kis vagyonát kockáztatva betetet a delegációba, amely a római zsidó közösség adóját viszi Jeruzsálembe. Uri végigutazza a fél birodalmat (a világtörténelem első nagy, globalizált világát), eljut Júdeába, majd Alexandriába, végül visszajut Itáliába. Hol börtönben ül Jeruzsálemben (lehetséges, hogy épp Jézussal együtt), hol Pilátussal vacsorázik, hol egyszerű júdeai parasztemberek közt kell dolgoznia a legszegényebb jöttmentként, hol az alexandriai kurvák kényeztetik, majd a híres gimnázium tanulója lehet, később az alexandriai pogromot a világtörténelem tán első gettójában vészeli át. Hazatérve Rómába a távolléte alatt meghalt apja adósságait kellene visszafizetnie, miközben hol a leggazdagabb zsidó méltóságok titkára, hol császárok építkezésén dolgozik, hol nincstelen földönfutó, mert igaztalanul nazarénusnak bélyegzik épp római hittársai, és ezért el kell hagynia szülővárosát. Rengeteg minden történik vele izgalmas, igazán változatos élete során (például több tucat foglalkozást űz egymás után profi szinten). Uri valójában korabeli értelmiségi figura: rengeteget olvas, nyelveket beszél, millió dologhoz ért, kiváló elme. Számtalanszor kerül életveszélybe, néha szerencséje is van, mégsem viszi végső soron semmire. Bár idővel családja is lesz, mégis magányosan, elhagyatottan hal meg, nyomorú körülmények közt. Az utolsó mondat így hangzik: Még mindig élni akarok, gondolta, és elámult. Ámulata nem csoda, mindazok után, ami vele történt. Valóban történelmi kalandok után Uri képes rá, hogy önálló véleménye legyen, felülemelkedik az adott politikai-vallási világon. Arra jön rá, legjobb, ha háttérbe vonul, rejtőzködik, így maradhat életben. Közben éles eszével átlátja a helyzetet. Bejáratos a római és zsidó előkelőek világába, de igazán nem tartozik oda. Ismeri a kor szellemi mozgásait, de távol tartja őket magától. Igazi klasszikus regényhős, akinek történetén keresztül megírható az egész világ, amelyben élt. A mű kiváló történelmi regény is, alapos és pontos leírásokat kapunk a kor politikai, gazdasági, földrajzi, katonai, vallási viszonyairól, a mindennapi élet sajátosságairól. Mindez, és a nagyon fordulatos cselekmény arra csábítja az olvasót, hogy mohón kövesse a fejleményeket. A végén azonban el kell gondolkozzunk: mivégre ez az egész? Mire jók a harcok, a hitek, miért küzdjön az ember? Van-e értelme? Miért a tömeggyilkosság végső soron a történelem meghatározója? Miért bíznak az emberek mindig újabb és újabb dolgokban, ha egyszer mindig csalatkozniuk kell? A Történelem démoni természete rajzolódik ki ebben a szenzációs regényben. Mind történetileg, mind etikailag egészen különlegesen nagyszabású példázat született nincs olyan irodalmi asztal, mely a Fogság alatt ne szakadna be Margócsy István, Élet és Irodalom Az év nagy eseménye ez a könyv. Závada Pál, Népszabadság Nem lenne meglepő, ha rövidesen az irodalomtörténészek a posztmodern regény újraértelmezőjének és megújítójának neveznék Mézes Gergely, Magyar Hírlap az első oldaltól kezdve letehetetlenül olvasmányos A hatalmas forrásanyagra épülő regény történelmi és irodalmi szempontból egyaránt hiteles. Ferch Magda, Magyar Nemzet

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!