|
|
Sütő András |
|
(
1927
- 2006
)
|
| |
|
1927 Pusztakamaráson született
1940-45 Nagyenyeden tanul
1945 Kolozsváron érettségizik
1948 közlik első novelláját
1948-54 a Falvak Népe szerkesztője
1958-89 az Új Élet szerkesztője
Díjak:
1951, 1954 A Román Népköztársaság állami díja, 1958 Az Igaz Szó drámapályázatának első díja, 1970, 1974 A Román Írószövetség díja, 1974 RSzK Csillaga érdemrend, 1977 A Marosvásárhelyi Írói Egyesület díja, 1978 Füst Milán Jutalom, 1979 Herder-díj, 1987 Szép Ernő jutalom, IBBY-díj, 1988-1988 Színikritikusok díja, 1989 SZOT-díj, Az Év Könyve jutalom, A Magyar Művészetért Alapítvány díja, 1990 Bethlen Gábor-díj, 1991 Ius Humana díj, 1992 Tiszatáj-díj, Kossuth-díj, 1993 Erzsébet-díj
|
|
1956 Félrejáró Salamon (regény)
1970 Anyám könnyű álmot ígér (regény)
1975 Csillag a máglyán (színdarab)
1988 Lőtt lábú madár nyomában (írások)
|
1970
Anyám könnyű álmot ígér
(.)
A �Naplójegyzetek� alcímet viselő könyv elején az író édesanyja azt mondja: �Írhatnál rólunk is valami könyvet.� Szükség van erre, mert lassan nem lesz, aki mesélni tudna; ahogy a bevezető sorok leírják, �mindannyiunk háta mögött felgyűlt az idő; szép csendesen ereszkedünk alá, mint a harangóra súlya. Mind közelebb a földhöz, azután kopp! � megérkeztünk, s nincs kéz, amely az órát még egyszer felhúzhatná. De lenne bár egy könyvecske, ó, nem vigasztalónak, hanem tanúskodásképpen egyről és másról, ami megesett velünk.� A kötet megjelenése óta Sütő András az egész erdélyi magyar közösség hírnöke és krónikása lett. Az ötvenes évektől a hetvenes évekig terjed a történet, a magyarok és románok lakta mezőségi Pusztakamarás helyzetét és megpróbáltatásait mutatja be, a középpontban Sütő édesapjával, akinek a sorsán keresztül egy egész korszak abszurditásába láthatunk bele: a tehetséges mezőgazdasági gépész nagy nehézségek árán, évek alatt, a saját költségén és rengeteg munkával és áldozattal megépít egy cséplőszekrényt, amit a hatóság nemcsak elvesz tőle, de osztályellenségnek, kuláknak titulálva még a házából is kiteszik miatta. Még számos hasonló példával találkozunk ezekből az időkből. A költői, de a tényekhez és a szociográfiai pontossághoz mindig ragaszkodó szöveg anekdotákat, leveleket, dokumentumokat, népdalokat közöl, sőt az ötvenes évek politikai szemináriumainak a szövegeit is, így állítva emléket egy korszaknak, amelynek máig érződik a hatása.
|
1975
Csillag a máglyán
(.)
�Alkalmat, alkalmat adjatok, hogy gyűlöletes hazugságaidat megcáfoljam! A könyvégetés nem válasz! Semmire sem válasz! A meggyilkolás nem meggyőzés. Az Isten szerelmére kérlek benneteket, győzzetek meg a tévedésemről, győzzetek meg, győzzetek meg, győzzetek meg! Nem szakad rátok a mennybolt, amikor személyes ellenségeiteket eretneknek nyilvánítjátok?� � kérdi-kiabálja az ifjúkori barátja, Kálvin által máglyára küldött Szervét Mihály. Sütő András drámáiban is a közösség és az egyén, a történelmi végzet és a szabad akarat kérdését vizsgálja. Ebben a vitadrámában a reformáció két nagy egyénisége, a törvénytisztelő Kálvin és a szabadon gondolkodó Szervét összecsapását ábrázolja; drámai okokból ábrázolja az ellenfeleket egykori barátnak. Kálvin a genfi protestáns hatalmat minden eszközzel, emberhalál árán is meg akarja szilárdítani, Szervét azonban saját eszméihez a máglya árnyékában is ragaszkodik.
|
1988
A lőtt lábú madár nyomában
(x)
A lőtt lábú madár nyomában 1988
A kötet megrendítő előszava így beszél az elveszett holnapról: �Azt gondoltam: ha kézen fogom a század utolsó harmadában született gyermeket, és bebarangolom vele Nyelvünk Nagyfejedelemségét, örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangjai közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják itt leélni az életünket. Nem így történt.� A kötet az �Engedjétek hozzám jönni a szavakat� című napló-regénnyel indul, amely lenyűgöző szépséggel, találékonysággal és kedvességgel meséli el az író és kisunokája barangolását Erdély, az anyanyelv és a mesék tájain. A második rész kisebb írásaiban vissza-visszatér a cseperedő, kérdező gyermek képe, de az író más tájakra is elkalandozik: a Duna-delta vidékére vagy Sikaszóra, a hegyekbe. A �Levelek a fehér toronyból� balladás hangú, de mindig humorral és melegséggel átitatott prózája ugyanúgy �híradás� egy korszakról, mint az �Anyám könnyű álmot ígér� volt annak idején.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
