Szerzői oldal

Szabó Lőrinc
( 1900 - 1957 )

» Föld, erdő, Isten (1922 )
» Te meg a világ (1932)
» Tücsökzene (1947 )
» A huszonhatodik év (1957)

Életrajz

1900 Miskolcon született
1919 elkezdi soha be nem fejezendő tanulmányait a budapesti bölcsészkaron; de az egyetemnél meghatározóbb számára az a két év, amit mestere, Babits Mihály otthonában tölt
1921 a Nyugat számára ír, fordít és recenzál; az Est munkatársa
1922 megjelenik első kötete
1927 saját rövidéletű lapja, a Pandora főszerkesztője; a Pesti Napló munkatársa
1957 Budapesten meghal

Főbb díjai:
1932, 1937, 1944 Baumgarten-díj, 1957 Kossuth-díj

Föld, erdő, Isten
1922

Föld, erdő, Isten, 1922 “Bottal s öreg kutyámmal indultam hazúlról. / Dalolva mentem és torkom nem únta még az / országút fáradtságos énekét. … ” – így kezdődik a kötet, amely megalapozta a szerző költői hírnevét. Szabó Lőrinc már túl volt élete első, meghatározó műfordításain, amikor első verseskötete megjelent. A kötet bukolikus-melankolikus hangvételén mestere és barátja, Babits, és a távolról csodált német költőfejedelem, Stefan George hatása érződik, de a fiatal költő temperamentuma alapvetően különböző: érezhető, hogy a kötet beszélője inkább lázadó-dionüszoszi. A hömpölygő, antikos ritmusú, panteista alaptónusú, jelzőket halmozó, mitikusan emelkedett versekből sugárzik a költő tehetsége és elszántsága. Egy évvel később publikált Kalibán című kötete viszont már egyértelműen a lázadásé: a realitásokkal egyre intenzívebben szembesülő, mindenre éhes és mindenre haragos költő szembefordul a babitsi fegyelemmel, a “gyémánt agyvelők értelmetlen tündérjátékaival”, és a könyvtárból kitörve a városra és jelenségeire kezd figyelni. Az ebben a kötetben felbukkanó dualitás és állandó szembeszegülés egész költészetére jellemző lesz.

Te meg a világ
1932

Te meg a világ, 1932 Szabó Lőrinc második nagy alkotói korszaka a kiábrándulásé és a szekpticizmusé. Első korszakának lezárásaként a filozófiai hátteret is megtalálta magának a világgal való szembenálláshoz Schopenhauer, Bertrand Russell és a keleti filozófia nézeteiben. A Te meg a világ a négy évvel későbbi Különbéke kötettel együtt az intellektuális kíváncsiság és a kíméletlen önelemzés dokumentuma, az útkeresés után a lassan megtalált egyéni úté. A világ börtön, az ember egyedüllétre ítéltetett (“Mint héj az almát, borít a magány”), és még a nemek közt is csak a szexualitás teremthet kapcsolatot, hiszen a többi csak “két önzés titkos párbaja”. Szabó Lőrinc kültői stílusa is letisztul: képek és jelzők áradata helyett a logika és a nyelv egyszerűsége szervezi a verset, a fő érték már az objektív leírás. A keserű, minden hazug morális értékrend ellen lázadó analitikus verseket a buddhista filozófia alapelveit összefoglaló költemények ellensúlyozzák, no meg a kisfiáról, Lóciról írott versek derűs humora.

Tücsökzene
1947

Tücsökzene, 1947 A költő harmadik nagy alkotói korszaka a letisztult szembenézésé: a “Rajzok egy élet tájairól” alcímű, sokáig bővítgetett Tücsökzene ciklus a háborús és az azt követő megpróbálatások ellenére és ellenében a gyermekkor emlékeit és önfeledten idillikus világához fordul; a középkorú költő 370, egyenként tizennyolc soros versben tekinti át életét (az első versek is mindjárt “A férfi összegez” címet viselik). Áradni kezdenek az emlékek megállíthatalanul, a költő a tücskök muzsikáján át újra képes a mindenséghez kapcsolódni (“egész / életem itt zeng, ide gyűl vele”). A Tücsökzene izgalmasan modern, univerzális tudatregény, a költői életmű ragyogó betetőzése; az ezt követő tragikus hangú canzoniere, A huszonhatodik év (1957), a maga 120 szép szonettjével már csak gyászoló utóhang lehet az elhunyt kedveshez, az élet megszűnő örömeihez.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!