Szerzői oldal

Száraz Miklós György
( 1958 )

Életrajz

1958. május 19-én Budapesten született
1981 az ELTE történelem-levéltár szakán végez
Újságíróskodott, majd a jónevű - azóta megszűnt – Új Írás rovatvezetője

Főbb díjai:
2003 József Attila-díj, Fitz József-díj

Az ezüst macska
1998

Az ezüst macska 1998 Száraz Miklós György első regénye egy aranybányáiról híres városban, vélhetően Selmecbányán játszódik, a valóságban legalább annyira, mint a csoda, a fantasztikum, a mítoszok világában. Az aranyéhség különös alakokat vonz a környékre, akik a könyv lapjain továbbmesélik a legendákat, sőt új mítoszokat teremtenek, versengve, melyikük tud borzalmasabb történettel előállni. E kitalációkban fontos szerepük van az állat-motívumoknak, párhuzamosan azzal, hogy az emberek is elállatiasodnak. A legendák révén a könyv ideje a középkortól a huszadik századig terjed, térbeli helyéről pedig egyik hőse így vélekedik: „Mert ha most megkérdezné tőlem, hogy valójában hol is vagyunk, mit felelhetnék rá? Mondhatnám-e, hogy ebben és ebben az országban, ebben és ebben a megyében, városban? Mondhatnék-e többet, mint hogy ezek közt a falak között? Nemde, igazából nagyon keveset állíthatunk? Ami bizonyosnak látszik, az a felkelő és lenyugvó nap. Korántsem feltétlenül igaz. Hol igaz, hol meg nem igaz. Tér és idő függvénye az egész.” A mű a magyar és a világirodalom számos hagyományához kapcsolódik, erre már a szereplők névválasztása is figyelmeztet, akik között előfordulnak Jacobus Troll, Teufel Konrád, Akhilleusz stb., nevűek, másrészt magyaros csengésűek is, mint Haramia Gáspár, Vecsernyés Brúnó, Bernáthegyi Salamon (kissé Hamvas Béla modorában), és a kortárs magyar prózában is vannak rokonai, például Cserna-Szabó András novelláiban.

Lovak a ködben
2001

Lovak a ködben 2001 Száraz Miklós György egy régi, mára ritkán egybecsengő két módozatot egyesít tudatosan írói munkájában: hatalmas anyagismeret, a modern prózapoétikák megoldásai és rendkívüli olvasmányosság. A magyar irodalom anekdotikus hagyományait is felélesztve szerkeszt panoramikus körképet a mai napról úgy, hogy visszaás a történelem rétegeibe. Regénye szerelmi történet, ugyanakkor a meghatározó magyar történelmi trauma, az ország kétharmadának elvesztése adja azt a történelmi hátteret, amely előtt huszonéves hősei mozognak. Szlovákiából, a magyarok lakta Felvidékről származik Márta, a fiatal lány, aki Budapestre költözik tanulni. Az ő gyermekkori, kisvárosi élményei szembesülnek egy nagyvárosi, bulizós társaság tagjainak mindennapjaival, frusztrációival - s főleg történelmi érzéketlenségekkel vagy tudatlanságokkal. "Leszlovákozzák" - míg otthon, szülővárosában éppen az ellenkezője miatt alázzák meg. Igaz, a családja mélyen otthonos és érzelmeiben eltéphetetlen a szülőföldtől: édesapja orvos, kedves, szórakozott, hirtelen haragú de hihetetlenül becsületes ember, anyai nagyanyja pedig minta a tartásra, az összefogottságra, a meg nem alkuvó tisztességre. Márta a szlovákiai magyar kisváros jellegzetes figuráira asszociál minden egyes budapesti ismerősre szert téve, tudata állandóan oszcillál egykori és mostani otthona között. Szerelme (akinek nevét nem tudjuk meg, kérőmként vagy szerelmemként említi csak) fura alak, fényképész és tanár, akit szinte a lakással együtt örököl. Barátok és barátok barátai hemzsegnek az üvegtetejű, romantikus műterem-lakásban, miközben sorsok, nemzeti- és vérségi kötelékek százai béklyózzák vagy éppen élni segítik őket. Márta édesapja halálával és szerelme neurotikussá válásával párhuzamosan ébred rá, hogy otthon a helye: három kavargó budapesti év után hazaköltözik szülővárosába, érettebben, bölcsebben, higgadtabban. "Száraz Miklós Györgynek talán az a legnagyobb erénye, hogy nem elégszik meg írói fegyvertárának céltalan villogtatásával - könyve nem csupán megíródni akar, hanem szólni is kíván valamiről...Ez az a könyv, amit minden gimnazistának el kellene olvasnia, és talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, erre minden esély megvan. Hiszen aligha kétséges, hogy pár évtized múlva a kánonok némelyike a Lovak...című regényt fogja a XXI. század egyik legjelentősebb szépirodalmi műveként emlegetni" - írja a regényről Haklik Norbert.

!Ó, Santo Domingo!
2003

!Ó, Santo Domingo! 2003 A szabálytalan, esszészerű regény vagy úti jegyzet térben Hispániától a Kaszpi-tengerig, Óvilágtól az Újvilágig, Kárpát-medencétől a Balkánig kalandozik, időben pedig az ókortól a középkoron át napjainkig, és számos népet érintenek a móroktól a zsidókon és a spanyolokon át a magyarokig, valamint számos városi helyszínt és tájat. A könyv az író szavaival „szerelmi vallomás Granadának”, ám minden romantikus vonása mellett a szerzőtől megszokott tárgyi ismeretekre épül.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!