Szerzői oldal

Szécsi Noémi
( 1976 )

» Finnugor vámpír (2002 )
» A kismama naplója (2003)
» A baba memoárja (2004)
» A kommunista Monte Christo (2007)

Életrajz

1976 március 29-én születtett Szentesen.
1982 Csongrád városában végezte iskoláit
1994 érettségi után az ELTÉ-n folytatta tanulmányait latin szakon, de angol és finn szakon fejezte be az egyetemet
1998-ban és 2000-ben egy-egy tavaszi szemesztert töltött a Helsinki Egyetemen, finn nyelvet és gender studiest tanult
2002 fordító, újságíró, író, kritikus

Finnugor vámpír
2002

„Bölcs és tanulságos állatmeséim megjelentetési nehézségei után a lelkemet eladtam volna, hogy kiadják művemet. Ma már lelkem nincs, a múlt év tavaszán hunytam el, azóta a férfiak vérét szívom, akárcsak a nagymamám. Úgy ítéltem azonban meg, hogyha a halálomról írok egy mesét, az talán számot tarthat némi érdeklődésre. Ne kételkedjenek szavahihetőségemben, hiszen az elejétől a végéig hazudok. Mondják, az igazságot úgyis csak hazugságokon keresztül lehet elmondani. De én úgy hiszem, a valóság teljesen érdektelen. Ez a mese mégis egy igaz történet. Tisztelettel: V. A. Jerne” (Bevezető szaval az olvasóhoz) Szécsi Noémi első regényében a ponyva irodalommá emelésére tesz kísérletet: a klasszikus vámpírtörténetekre rájátszva fordulatos és humoros történetet kerekít egy meghatározatlan nemű, Voltamper Jerne nevezetű magyar fiatal vámpírrá fejlődésének stációiról. A címben szereplő „finnugor vámpír” a főszereplő több mint kétszáz éves nagymamájának névjegyén szerepel, a „magyar” szó némileg sznob behelyettesítéseként, hiszen még a vámpírok is tisztában vannak vele, hogy Magyarország említése aligha fogja lázba hozni a külföldieket; a vámpírtradíció felemlegetésével azonban pillanatok alatt bekapcsolódhatunk a világirodalom véráramába. A regény, mintegy ironizálva ezen, és talán a várható külföldi olvasók kedvéért, hosszasan és szenvtelenül ecseteli a magyar történelem és helytörténet eseményeit, mintegy a magát hol osztráknak, hol románnak feltüntető, Robespierre-rel, Liszttel, Jókaival és Oscar Wilde-dal kokettáló „kozmopolita” vámpírnagymama személyén keresztül dekonstruálva a nemzet és a haza fogalmát. A nyelvi humorra, rétegnyelvre és szlengre erősen építő, saját igazságát állandóan megkérdőjelező „vérmese” ugyanilyen lendülettel ássa alá a nyelvi és műfaji tradíciókat: a költőnőkbe és férfias könykiadókba egyaránt belehabarodó főhős(nő) azért is lehet nemváltó, mert a finnugor nyelvekből hiányzik a nem, a történet pedig hol mesének, hol naplónak, hol intertextuális utalásokban bővelkedő metaregénynek olvasható. A kötetnek csak az első fele a Jerne-történet, második felét a Micimackó-gyűlölő vámpír(nő) egyáltalán nem gyerekeknek szóló, modern állatmeséi alkotják. A regényből Xantus János rendezésében 2005-ben készül majd „modern vérmese”.

A kismama naplója
2003

„Az imént beslattyogtam a Shell-kút üzletébe, hogy telefonkártyát vegyek. Először a kekszeknél és csokiknál köröztem. Tisztességből a gyümölcsök felé is vetettem egy bágyadt pillantást, de magamban legyintve mégis egy zacskó töltött kekszet emeltem le a polcról. Mindegy. Mindegy. Bánatosan fordultam akkor a sajtótermékek felé. Mindegyiken egy-egy 20-30 éve körüli viruló szépség feszített, karcsúak, barnák, feszes bőrűek, csinosak. Drágáim! Előttetek az élet. Bizonyára arról ábrándoztok, hogy vidám fickándozásaitok után férjhez mentek és gyermeket szültök - mindenki ezt véli a létező boldogságok legnagyobbikának. Mekkora tévedés! A létező boldogságok legnagyobbika az evés, én csak tudom, elég a hasamra néznem. És már szorongatok is a kezemben egy csokoládéba mártott vaníliatöltelékkel ellátott ostyát. Ez maradt nekem.” Szécsi Noémi nagy sikerű második könyve saját terhességének és szülésének a történetét mondja el könnyed és szellemes történetek formájában. A Bridget Jones-féle fordulatokből és ironikus-vicces megjegyzésekből egy nagyon mai, hiú, hisztis, ideges, de ”orvosi szempontból kifejezetten unalmas” kismama mindennapjai bontakoznak ki; a szerző az emancipációtól kezdve a terhesgondozáson át a terhesszexig mindenre kitér, de elsősorban a terhesség nehézségeire figyelmezteti az óvatlanul gyermekre áhítozó álmodozókat. A naplóregény elnyerte az ELLE olvasóinak tetszését is – íme két ízelítő a véleményekből: „Ez a könyv az első oldalától az utolsóig: szórakoztató.” (Dr. Varga Eszter) „Nagyon jó! Minden nő olvassa el, aki a szeretne gyereket! Minden nő olvassa el, aki nem szeretne gyereket!” (Földesi Kinga)

A baba memoárja
2004

A kismama naplója sikere után Szécsi Noémi megírta a folytatást: Berta baba első évének történetét. Ez a kötet is naplóformában íródott, és nemcsak a szerző fantáziájáról és mesélőkedvéről tanúskodik, de (mamaként remekül használható) rajzkészségéről is: a kötetet ő maga illusztrálta. A baba memoárja a felhőn ücsörgő, szüleit épp most kiválasztó baba-lélek kalandjaival kezdődik az égi hivatalban, az anyaméh szoros kuckójában folytatódik és aztán a születés utáni éjszakák és a társas kapcsolatok nehézségeit is taglalja, a rá jellemző könnyed, olvasmányos, humoros stílusban. „A kisbaba élete tele van küzdelmekkel és viszontagságokkal. Először is meg kell születni, és a szülőválasztás ehhez képest gyerekjáték. És csak ezután jönnek az igazi megpróbáltatások: kemény munka a napi betevőért, a rettenetes kólika, a helyváltoztatás nehézségei, hogy csak néhányat említsünk. Ám az élet tele van kisebb-nagyobb örömökkel is: boldog napok vidéken a gyerekrablás után, ténykedés a Törpekertészetben, játék és fürdés.” (részlet a könyvajánlóból)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!