Szerzői oldal

Székely Magda
( 1936 - 2007 )

» Ítélet (1979)
» Éden (1994)
» Összes verse (2000)

Életrajz

1936. július 28-án Budapesten született
1944-45 családjával együtt, később unokahúgával bujkálni kényszerül, elveszíti édesanyját
1959 magyar-bolgár szakos diplomát szerez az ELTE-n
1959-69 a Magvető Könyvkiadó szerkesztője
1969-90 az Európa Könyvkiadó szerkesztője
1992- a CET főszerkesztő-helyettese
2007. április 30-án meghalt.

Főbb díjai
1973 Graves-díj, 1977 Füst Milán-jutalom, 1984 József Attila-díj, 1997 Déry Tibor-jutalom, 1998 CET Irodalmi Díj, 2000 Arany János-díj, 2002 a Salvatore Quasimodo verseny fődíja, 2005 Kossuth-díj

Ítélet
1979

Ítélet 1979 Székely Magda kezdettől igen szigorú igénnyel rostálja verseit, illetve „már a megírás előtt válogat” - ahogy Lengyel Balázs megjegyzi. Alapélménye a háború, a holocaust kisgyerekkorában átélt borzalma, verseiben a végső kérdések izgatják, az erkölcs kérdései. Nem a vershelyzet, a közvetlen élmény, hanem az átélt gondolat alakítja verseit, költészete „egy-egy felismerést tartalmaz, egy-egy átvilágított, körüljárt közérzeti tényt, egy-egy szenvedélyesen átélt általános érvényű evidenciát, mégpedig egyszerre hordozva a rátalálás heurisztikus frissességét és az ércbe metszés igényét.” (Lengyel Balázs) Kőtáblák c. versében írja: „Én minden éjjel csontmezők / fölött virrasztok. Néma oltár. / Mind rámmered. Nincs szigorúbb / a megvalósult víziónál.” Nemes Nagy Ágnes kiemeli Székely Magda költészetének keresztényi jellegét, majd hozzáteszi: „milyen könnyű volna, édes istenem, milyen könnyű rájátszani a magatartásra, még egy lapát alázatot rádobni, még egy üvegcse kenetet ráönteni, hiszen minden magatartásnak megvan a maga barokkja vagy olajnyomata”, de Székely Magda ellenáll ennek a kísértésnek, „korunk sebét hordja lírája mélyén, küzdve a gyógyulásért és a gyógyulás ellen, ítélet és irgalom váltóáramába kapcsolva versét”. Költészete a második világháború után indult Újhold folyóirat erkölcsi és formai eszményének folytatója.

Éden
1994

Éden 1994 A zsidóüldözés a Kádár-rendszerben tabu téma volt, Székely Magda visszaemlékezése tehát a rendszerváltás után meginduló magyar holokauszt-irodalomnak is fontos darabja. De az életművet is kiegészíti: a versekkel ellentétben a beszélgetés a konkrét eseményekre, személyes élményekre épül, ahogyan egy hat-nyolc éves gyerek láthatta a családi és a társadalmi viszonyokat, a másságot, az antiszemitizmust az iskolában, a zárda kettős világát, a sváb családot, és végül a hazatérést és az édesanya elvesztését. Ugyanakkor természetesen a felnőtt értelem állandóan reflektál a gyermek által olykor igazságtalanul megélt élményekre: az emlékező Székely Magda az egész életét meghatározó korszak ellenében is őszintén szembenéz indulataival az elfogulatlan megértés érdekében.

Összes verse
2000

Összes verse 2000 Székely Magda biblikus és mitologikus jelképekkel, a szókincs redukciójával, a versek végsőkig tömörítésével teszi egyetemessé élményét. Rendkívül egységes költészetének két gyűjteményes kötete viszonylag kevés új verset tartalmaz, „a megbocsátás kis lépéseit ábrázolja” - írja Báthori Csaba -, „a személyes sors kibomlását, a szerelem tavaszi nyomait, az anyaság gyógyító reménységeit s a költészet létfenntartó harmóniáit. A kompozíciók karcsúsodnak, a beszéd elvont elemei megsokasodnak, kissé elfüggönyözik a költői képet, és valami gnómaszerű, szaggatott felkiáltáshoz hasonló alakzat állandósul a művekben.” „A kései Székely Magda kulcsszava a fény” - állapítja meg Vörös István. „A fény a túlvilági derű fénye Székely Magda költészetében, az anyag ellentéte... A fény a túlvilág koordinátarendszere, ennek segítségével rajzolja meg világunk képét. A fény nem is annyira megvilágítja, mint megméri a dolgokat. Sosem olvastam még szebben kivilágított verseket.”

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!