|
|
Szilágyi Domokos |
|
(
1938
- 1976
)
|
| |
|
1938 július 2. Nagysomkúton született
1955 Szatmáron érettségizik
1955-60 a kolozsvári egyetemen végez magyar szakon
1958-59 az Igaz Szó szerkesztője
1960-70 a bukaresti Előre szerkesztője
1961 feleségül veszi Hervay Gizella költőt; két év múlva elválnak
1970 egészségügyi okokból nyugdíjazzák; Kolozsvárra költözik
1976 október Kolozsváron öngyilkos lesz
|
|
1962 Álom a repülőtéren (versek)
1963 Új kenyér (gyermekversek)
1965 Csali csöpp (gyermekversek)
1965 Szerelmek tánca (versek)
1966 Mese a vadászó királyfiról
1967 Garabonciás (versek)
1967 A láz enciklopédiája (versek)
1967 Történetek húszéven felülieknek (karcolatok)
1968 Kortársunk Arany János (kismonográfia)
1969 Búcsú a trópusoktól (versek)
1970 Erdei iskola (gyermekversek)
1971 Fagyöngy (versek, közösen Palocsay Zsigmonddal)
1972 Sajtóértekezlet (válogatott versek)
1974 Felezőidő (versek)
1976 Napraforgók (versek)
1976 Pimpáré (gyermekversek, közösen Vermesy Péterrel)
1976 Öregek könyve (versek, közösen Plugor Sándorral)
1978 Tengerparti lakodalom (hátrahagyott versek)
1979 Kényszerleszállás (összegyűjtött versek)
1980 Liliompalota (gyermekversek)
1988 Világ hava (válogatott versek)
1990 Élnem adjatok (versek, prózák, esszék)
1990 Visszavont remény (levelek Méliusz Józsefhez)
|
1962
Álom a repülőtéren
(*)
„Szerelmes versek a szabadsághoz” mondja a hét részből álló címadó vers alcíme, és ez Szilágyi Domokos korai költészetének mottója is lehetne. A háború utáni nemzedék jellegzetes gesztusával a szabadságot nemcsak egyéni szükségletként, hanem közösségi erőként aposztrofálja („csak úgy lehetsz enyém / ha mindenkié vagy”), a költőt pedig a szépség elkötelezettjének tekinti, aki a ráció igézetében él. A kötet másik nagy verse, a Halál árnyéka a háborúban elesettek és a deportáltak emlékét örökíti meg („nem tudtuk, hogy a halálnál is van borzalmasabb”). A kötetben romantikus szabadságvágy- és illúzió keveredik pontos megfigyelésekkel és megrázó felismerésekkel; Szilágyi Domokos megalkuvást nem ismerő, idealista éthosza a Halál árnyéka requiemjében a szabadság és az emberi méltóság védelmében a léttel magával is szembeszáll: „ – hát mutasd meg, hogy nem igaz / azértsem igaz, sose volt, / hogy az élet megdöglik, és / nem igaz, hogy halott a holt”.
A versek szuggesztív ritmikája és rímelése mellett talán a tragédiákon is átfénylő, apró vázlatokban felvillanó kamaszos hit és humorérzék a kötet legvonzóbb jellegzetessége.
|
1965
Szerelmek tánca
(*)
A lázadás kezdete: a kötet versei a tudatos lét, a gondolkodás kínja jegyében fogantak, ahol az eszmény és a hétköznapi valóság rutinja feszül egymásnak. Ez a Számvetés az örök elégedetlenséget sugallja, amelyből talán csak a jobb életben való hit, a természet (Hegyek, fák, füvek), a zene (Mozart, Honegger) és a szerelem szabadsága (Ünnepek) jelenthet kiutat és némi nyugalmat az emberi állapot gyötrő nyugtalanságában (Kis szerelmes himnuszok). A hatalmas ívű Bartók Amerikában nagyívű, sokszólamú szintézise ezeket a lehetőségeket foglalja össze.
|
1967
Garabonciás
(*)
A kételyek kora. A versek szerkezete lassanként kezd átalakulni, többértelműbbé válni: a polifón, zenei ihletésű kompozíciók ellenpontozó szerkezetében kétely és bizonyosság váltogatja egymást, ám a versegész érzelmi egysége mindvégig megmarad. A dobogó ritmus irracionális, mitikus lények (garabonciás, boszorkány) megjelenítésére csábítja a racionális költőt.
|
1967
Emeletek avagy a láz enciklopédiája
(*)
Hosszú montázs-vers, amely a költő és a társadalom viszonyát vizsgálja. A személyes és történelmi idő „emeletein” felfele haladva a költő és az emberiség az elérhetetlen jövő felé halad. A vers elképesztő formai bravúrokat vonultat fel, akár költői játék is lehetne, ha nem ellensúlyozná mindig a fájdalom, az, hogy minden vers és igyekezet csak arra való, hogy legyen mivel „bepörölni a létet az elmúlásért” – és ebben a perben az ember, a fölperes, csak veszíthet, elbukik, akár la Mancha lovagja.
|
1968
Kortársunk, Arany János
(*)
T.S. Eliot és Babits mellett Arany János alakja és életműve tett nagy hatást Szilágyi Domokosra, aki ebben az egész költői pályát áttekintő esszében a szakirodalom alapos ismerete mellett Arany János lelki alkatának és gondolkodásának mély átéléséről tesz tanúbizonyságot, felvázolva a kor politikai és irodalmi viszonyait is.
|
1969
Búcsú a trópusoktól
(*)
A kötet címe voltaképpen az is lehetne: Búcsú az utópiától. Az állandó kétely végeredménye az a felismerés, hogy Isten híján nincs többé biztos viszonyítási pontja az embernek. Az egyéni válság után a költő az egyetemes létparadoxonokkal néz szembe. A kötet alapkérdése: létezhet-e megváltás. Szilágy Domokos lelkész fia volt, de a tragikus történelmi tapasztalatok birtokában többé nem tartotta lehetségesnek a keresztényi szempontú világértelmezést. Már a versek címei is (A próféta, Kényszerleszállás) kiábrándulásról tanúskodnak, és az egzisztenciális kétely elvezet az írásban való kételkedéshez: az erről szóló Hogyan írjunk verset és Ez a nyár csapongó asszociációi és tobzódó trópusai leszámolást jelentenek a költészettel mint megváltással, de ugyanakkor kimondják a felismerést: „ha nem is akkora mint a valóság, de egész az én mindenségem”.
|
1971
Fagyöngy
(*)
A feldolgozhatatlan és feloldozhatatlan világ kiábrándult költője a vallás és a misztikum fogódzói nélkül mégis megpróbál egyensúlyt keresni az egyre szorongatóbb történelmi korszakban, egészen a végtelenig terjesztve ki szabadságigényét. A lét abszurditását csak az emberi összetartozás (a szerelem, a közösség) tudja enyhíteni (Fagyöngy, Gyöngyöm-társam)
|
1972
Sajtóértekezlet
(*)
A költő a boldogsággal sem békül, hisz annak is ára van: mint a mindentől megfosztatott Jób, követeli az emlékezés jogát. Kinek-kinek a saját sorsával kell szembenéznie: „mögöttünk a temethetetlen /múlt, s a kitanult jelenben / a megtartó utak” (Sajtóértekezlet)
|
1974
Felezőidő
(*)
A kötet jórészét szerelmes versek teszik ki, és ezzel párhuzamosan ismét megjelenik a könnyed-súlyos játék, a keserű humor, amely felfüggesztheti a szkepticizmust. A kötet mégis előrevetíti a személyes halált, már csak ironikus-komoly záróversével is, amely önmagához írott Requiem.
|
1976
Öregek könyve
(*)
A Plungor Sándor rajzaihoz készített 699 számozott sor az öregségről és az elkerülhetetlen halálról szól, az emberi állapot kiúttalanságáról.
|
1978
Tengerparti lakodalom
(*)
„Halál elől ne meneküljön, azki meghaló” (Circumdederunt) A posztumusz kötet elegyes versei egy életmű lezárását és egy legenda kezdetét jelentették. Arany János keserű-bölcs öregsége helyett Szilágyi Domokos Petőfivel mondatja és mondja ki: Szemből, halál.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
