Szerzői oldal

Szlukovényi Katalin
( 1977 )

Életrajz

1977 Győrben született
1994 óta publikál, németből és angolból fordít
1996-tól az ELTE és az Eötvös Collegium diákja
2001–2002 a Magyar Napló Világirodalmi Figyelő rovatának szerkesztője
2002 angol szakos tanári diploma
2003 magyar szakos bölcsész diploma
2005-től az ELTE Modern Angol-Amerikai Irodalom Doktori Programjának ösztöndíjas doktoranduszhallgatója

Díj:
Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (2000), Gérecz Attila-díj (2005)

Kísérleti nyúlorr
2005

Kísérleti nyúlorr Szlukovényi Katalin könyve szokatlanul érett első kötet, a mesterségbeli tudás mellett a csak rá jellemző egyéni hangot is rögtön megtalálja. Költészetére jellemző, hogy a lénye egyik részével igényelt romantikát/pátoszt szüntelenül aláássa. Rendkívül tudatos költő, de a tudatossággal járó görcsösség nélkül. Látásmódja gyorsan összerántja a távoli képzeteket, ahogy a 17. századi angol metafizikus költők tették szándékoltan kicsavart szóképükben, a conceitben. Ugyanakkor elemző és drámai alkat is. Szerepverseket ír: részben belülről vetíti ki, harmadik személyben írja meg Csehov Három nővérének reményektől megfosztott Irináját (Téglagyári szonettek – Csehov-utójáték), másrészt empátiával szólaltatja meg görög hősnők drámai monológjait. A kötet utolsó ciklusában egy szerelem drámáját-szenvedélyét villantja fel, a vallomásos költészetnek megfelelően saját legbelsőbb érzelmeit viszi a színpadra, itt a drámai monológ helyett valódi megszólítottja van a verseknek. Szlukovényi mitizálja a helyzetet, a szövegekben utal is a mítoszra, „mitikus szcénára”. A versek hangulata ritkán egynemű, a tárgyak, a helyzetek, az érzelmek és az indulatok kavargása váltakozik hűvösen józan elemzéssel. És van, ahol megengedi magának a szép, szomorú verset is, mint „Üllői út” című versében. „Szlukovényi Katalin verseiben /…/ igen fontos költői erények vannak jelen: váratlan fordulatok, erejüknél fogva könnyen megjegyezhető sorok („ez már megint a józan virradat / vízelvezető-csatorna ijesztő kordulása” – „Utódal”), pontos képek. A szövegekkel bátran bánik: rövid mottókat tesz föl a vers címe alá, a ciklusok elé, vélhetőleg korábbi szövegekből vagy töredékben maradt darabokból. De mindenekfelett megnyilvánul verseiben a markáns egyéniség: az önbizalommal és önmarcangolással, iróniával és feloldozó humorral egyaránt teli, friss hang. És a hang változásai, késéles villanásai.” (Mesterházi Mónika) „Szlukovényi nagyon erős intellektuális élménylírát művel, amely alól egyértelműen átsejlik, mondjuk így, a tapasztalat. Költői világán a transzparencia uralkodik, amelyet megalkotója /…/ keserű öniróniával ábrázol a más magánéleti tragédiáira különösen fogékony, tehát perverz, vagyis ideális olvasó legnagyobb örömére.” „Az emlékezet pontossága, a jéghideg sebészi pontosság, ahogy önmagát feltárja a költői én, már-már nyugtalanító. Feloldást a bravúros optika eredményez, amellyel Szlukovényi akarva-akaratlanul rögzíti és láttatja az el(l)esett pillanatokat.” (Pallag Zoltán)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!