Szerzői oldal

Életrajz

1953 Marosvásárhelyen született
1976 a kolozsvári Igazság munkatársa; az Echinox diáklap szerkesztője, irodalomszervező
1978 magyar-orosz tanári diplomát kap a kolozsvári egyetemen
1979-80 Herder-ösztöndíjas; az Ellenpontok szamizdat-folyóirat szerkesztője
1986-ban Svájcba emigrált a belügyisek zaklatása miatt
1989-90 a Szabad Európa budapesti irodájának vezetője
1990 hazatér Erdélybe, RMDSZ-szenátor, majd a szövetség főtitkára
1992- az Erdélyi Híradó Kft. elnöke, folytatni kívánja az Erdélyi Szépműves Céh hagyományait is.

Díjak
1976 A román írószövetség debüt-díja
1979-80 Herder-ösztöndíj (Bécs)
1986 Graves-díj
1986 Füst Milán-díj
1990 Év Könyve-jutalom
1992 Déry Tibor-díj
1993 Bethlen Gábor-díj
1993 József Attila-díj
2003 Irodalmi Jelen Költészeti Díj

A szélnek eresztett bábu
1986

A szélnek eresztett bábu, 1986 A költő első három kötetének (Te mentél át a vízen? Kilátótorony és környéke, Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás) anyagát és a közvetlenül azután írott új verseket tartalmazza ez a verseskönyv. “Az itt következő szövegek” kezdődik a válogatáskötet első verse “nem versek: annál kevesebbek is, többek is. Formájuk: egyenlő szótagszámú sorokba tördelt próza. Tökéletlenségük nem szándékolt, a szerző hozzánemértéséből fakad.” (A világsólyom szeme) A következő vers azonban mindjárt egy kikalapált szonett – természetes tehát, hogy ezután az olvasó alaposabban figyeli majd a költő bűvészkezét, aki olyan rímekkel kezd játszani rögtön, mint a „koszorú-köszörű” vagy a „pókot-csókot”. De itt még nem ér véget a halálkomoly, ironikus-önironikus játék: hosszúversek, különleges szóképek, mitikus „mesék”, ősi képzetek és modern fogalmak kavarognak többszöri olvasásra csábítva, hogy aztán a költő önmaga azonosságára kérdezzen rá ebben a különös, kifordult világban: „ó jaj, Szőcs Géza elcserélte velem a lelkét, / velem, ki nem tudom már nevem sem” (Sz. G.) Az akkor még igencsak fiatal író méltán sorolódik be az erdélyi költészet (Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Lászlóffy Aladár, Palocsay Zsigmond, Balla Zsófia) párhuzamosan haladó vagy egymás hagyományát megöröklő, merész képalkotásokkal és ritmuskísérletekkel élő vonulatába – és a hétköznapi apróságoktól az asztrofizikáig minden érdekli a költőt, de leginkább talán az, hogy Mi a vers? „A vers a nyelv emlékezete: benne nyújtózik vissza a nyelv az ősműveltség mennyboltja alá.” Hagyománykövetés, hagyománybontás és hagyományteremtés hármasa ez a költészet, amelyben mindig marad, szándékoltan marad valami különleges, összehasonlíthatatlanul erdélyi íz. A kötet vége felé ráadásul emlékezetes politikai versek sorakoznak, emlékek egy akkor még nagyon is húsbavágó korszakról, amelyet, aki átélte, soha nem fog elfelejteni: „egy aradi alezredes / ki egész éjjel szállodád / ablaka alatt álldogá’t / s ki bármit megtehet veled, barátom” (Mi villog ott? egy bőrkabát) És éppen ezért, a költő 1986-os kényszerű kivándorlása miatt, maradt a „kolozsvári fiúkra”, hogy elmondják, amit ő nem mondott el, ahogy a kötet utolsó verse kéri: „amit én biztosan elmondtam volna: ugye azt nem hagyjátok / torkotokban megkeseredni? ahogy abban a versben írtam volna.” (Időszerűségét vesztett végrendelet – dal a kolozsvári fiúkhoz)

Históriák a küszöb alól
1990

Históriák a küszöb alól, 1990 A kötet három drámát tartalmaz: egy Shakespeare-játék, azaz Shakespeare-sorokból és parafrázisokból építkező szürrealisztikus drámát („Rómeó és Júlia”), amelyben Rómeó irodalmi és valós személyiségének kettőssége adja az alaphelyzetet; egy bibliai tárgyú, de politikai tartalmú hangjátékot (Karácsonyi játék), amely „készült 1988 októberében, a Szabad Európa Rádió felkérésére”, és egy filmnovellát (A kakas), amely Jézus és Péter utolsó találkozásait mutatja be, meghagyva a kérdést, hogy vajon csak Péter vízióját látjuk-e, avagy Jézus valódi csodatételét. Az olvasónak kell eldöntenie, mit hisz el, hova áll – akárcsak az életbeli dilemmák esetén. Ahogy a szerző a hangjáték szerzői utasításában leszögezi: „ha valaki hasonlóságokat fedezne föl a hangjátékban foglaltak és egyéb helyszínek, egyéb történelmi korok és főleg egyéb személyek között, úgy le kell szögeznünk, hogy bármely ilyen hasonlóság nem szándékos. De nem is véletlenszerű. Azt mondhatnók: ilyen hasonlóságok, ha vannak, nem szándékosak és nem véletlenszerűek, hanem szükségszerűek.”

A vendégszerető, avagy Szindbád Marienbadban
1992

A vendégszerető, avagy Szindbád Marienbadban, 1992 A kötetborítón található alcím: „Sz. G. utolsó verseskönyve”. A különlegesen szép kivitelű, grafikákat, helyenként fényképeket, és a korábbi kötetek borítóit is tartalmazó válogatás a következő korábbi versesköteteket foglalja magába: Te mentél át a vizen? Kilátótorony és környéke, Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás, A szélnek eresztett bábu, Az uniformis látogatása, A sirálybőr cipő, A vendégszerető. A költő a nagyvilág helyszíneit („ottfeledtem a kalapom / a párizsi vonaton”, Gyorsfénykép a müncheni pályaudvaron, Indián szavak a rádióban) köti össze saját szülőföldjének hagyományaival: a kolozsvári Fellegvár éppúgy szerepel a versekben, mint mondjuk a szentgyörgyi Sugás vendéglő („Emlékszel, Gazsi? Gyere, menjünk Szentgyörgyre! Szentgyörgyön a Sugásban és a Kriptában és a Bodokban! ... Gyere, menjünk Szentgyörgyre, ahol minden a régi még!” Születésnap Szentgyörgyön). Egy olyan nemzedék képviselője ő, amelynek csak azok értik igazán a szavát, akik a történelmét is végigélték: „magyaráznak és kérdezgetnek/ és újra mondják s újra kérdik/ de szavukat nem érti senki / s a csillagok is félreértik” (A szegény erdei rokon). Itt van mindjárt ez a felejthetetlen vers: „Egy novemberi éjszakán, házkutatástól tartva, a / folyóba dobtam egy magnószalagot. A te hangod / volt rajta; hiszen tudod, melyik szalag lehetett / ez. //Azontúl még jóideig, valahányszor átmentem azon /a Szamos-hídon, mindig téged hallottalak a vízből.” (Kolozsvári horror), amely rögtön eszünkbe juttatja Hervay Gizella indoklását, hogy miért távozott Magyarországra: mert amíg a boltban volt, a saját otthonában valaki rábeszélt a magnószalagjaira, amelyeken a mezőségi gyűjtései voltak. Az író, mint azt Az uniformis látogatása kötetben mondja, azért politizál, mert “amit nekünk a politizálás jelent, az nem egyéb, mint megkerülhetetlen, folytonos válasz a nap mint nap egyfolytában és állandóan adódó kérdésekre”. A jó vers persze nem politikai, hanem művészi tett. A szavak megértése az olvasó dolga – a költőé meg az, hogy ne adjon módot a félreértésükre.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!