Szerzői oldal

Tamási Áron
( 1897 - 1966 )

Életrajz

1897 az erdélyi Farkaslakán született
1918 katona az első világháborúban
1922 diplomázik a Kolozsvár kereskedelmi főiskolán
1923 Amerikába hajózik
1925 hazaküldi első írásait amelyek hamarosan kötetben is megjelennek
1926 hazatér Erdélybe és részt vesz a Helikon és az Erdélyi Szémíves Céh munkájában
1945 Budapesten telepedik le
1966 Budapesten meghal

Díjai:
1929 Baumgarten-díjat kap, 1954 Kossuth-díj

Ábel a rengetegben
1932

Tamási legnépszerűbb, legkalandosabb regénye, amelyet később trilógiává egészített ki (Ábel az országban, 1933; Ábel Amerikában, 1934). A történet Tamási saját életének elemeit is felhasználja, a főhős pedig egyszerre idealizált önarckép és időtlen mitikus hős. A történet elején megismerkedünk a tizenöt eves kamaszfiúval, Ábellel, akinek vág az esze, és remekül ért ahhoz, hogyan csavarja a szót. 1920-ban járunk, nem sokkal azután, hogy a székelyek is roman uralom alá kerültek. Ábelt az apja egy ravasz párbeszéd során ráveszi, hogy elvállaljon egy erdőőri állást egy kalyibában, egy szál magában a hegyen. Ábel fel is költözik, és a regény további fejezetei az ő magányos kalandjait mesélik el: erdőt őriz, fát árul, és kialakítja saját életét. A tél során azonban keményebb beavatásban is részt kell vennie: két bandita vetődik arra, és Ábelnek minden találékonyságát és bátorságát be kell vetnie a túlélés érdekében. Mire megoldja a helyzetet, az apja is feljön, de csak rossz hírt hoz: Ábel édesanyja meghalt. A sírjánál a fiú megfogadja, hogy mindig segíteni fogja a szegényeket és elesetteket. A trilógia második részében aztán Ábel elhagyja a rengeteget és a városba megy, ahol sok kitérő és humoros kaland után meghívót kap apja esküvőjére és kap egy hajójegyet Amerikába. A harmadik részben el is utazik oda, és egy számára teljesen idegen, modern környezetben kell boldogulnia - mégis itt kapja meg élete legfontosabb üzenetét egy öreg néger ismerősétől: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Ennek értelmében aztán Ábel (akár maga Tamási) visszatér szülőföljére.

Jégtörő Mátyás
1935

Jégtörő Mátyás, 1935 A mesei elemeket is felhasználó Ábel-trilógia sikere után Tamási tovább kísérletezett a mitikus struktúrákkal. Ez a regény egy elveszett lélek vándorlásának története, amely a csillagokból érkezvén először bolha, majd pók, majd méh, majd gólya, bagoly, sas, róka és kutya alakjában él, és csak végül adatik meg emberi testben világra jonnie, ám a születéskor a regény véget is ér. Tamási népi szürrealizmusa szándékolt egyszerűséggel mutatja be jó és gonosz mitikus párharcát, humoros és játékos atmoszférát teremtve ennek a biztos világrendnek az ábrázolásával. Stílusa egyfajta “erdélyi mágikus realizmust” mutat. A Ragyog egy csillag (1938) című regényben folytatja a történetet: a vándor lélek egy falusi gyerek testében születik újjá, aki népének megváltására törekszik. A kötet számos önéletrajzi elemet használ, és hitet tesz a béke és a harmónia idealisztikus lehetősége mellett.

Bölcső és bagoly
1953

Regényei mellett Tamási megírta gyermekkori visszaemlékezéseit is. A Bölcső és Bagoly 1949-ben íródott, de csak 1953-ban jelent meg, és eredetileg egy önéletrajzi trilógia első kötetének szánta. Az író ezúttal inkább a realitás talaján mozog, de szép, emelkedett és tiszta stílusát nem adja fel: lírai mondatokban emlékezik meg szülőföldjéről, a Székelyföldről, és népéről, akik közül a szerző csak úgy kerülhetett a városi értelmiség sorába, hogy gyermekkori sérülése miatt nem folytathatta a paraszti hagyományokat. Tamási szinte minden írásában megemlékezik gyermekkora történeteiről és tájairól.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!