

|
|
Tandori Dezső |
|
(
1938
)
|
| |
|

1938. december 8. Budapesten született.
1957-62 az ELTE-n magyar-német szakos tanári diplomát szerzett.
1962-71 főskolai nyelvtanár.
1971-től szabadfoglalkozású író, költő, műfordító.
1994-től a Széchenyi István Művészeti Akadémia tagja.
1998 a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Díjak
1966 a Nemzetközi PEN Club díja
1972 Graves-díj
1974 Kassák-díj
1975 Füst Milán-díj
1978 József Attila-díj
1984 Forintos-díj
1986 Déry Tibor-díj
1986 Áprily Lajos-díj
1989 Szép Ernő-jutalom
1990 Weöres Sándor-díj
1993 Az Év Könyve-díj
1993 Soros Alapítvány Irodalmi Életmű-díj
1994 Getz Írói Díj
1996 a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja
1997 Üveggolyó-rend
1998 Kossuth-díj
1998 Tekintet-díj
1998 Új Magyar Hangjáték Díj
2000 Pro Urbe Budapest
2001 Tiszatáj-díj
2001 Soros Alapítvány Alkotói Díj
2002 Soros Alapítvány Életmű-díj
2002 Mozgó Világ nívódíj
2007 Prima Primissima-díj
|
|

1968 Töredék Hamletnek (versek)
1973 Egy talált tárgy megtisztítása (versek)
1976 A mennyezet és a padló (versek)
1977 Itt éjszaka koalák járnak (elbeszélések)
1977 Medvék minden mennyiségben (gyermekversek)
1977 Miért élnél örökké? (regény)
1978 Még így sem (versek)
1979 A meghívás fennáll (regény)
1979 Medvetalp és barátai (gyermekregény)
1979 Medvetavasz és medvenyár (gyermekversek)
1979 A zsalu sarokvasa (irodalmi tanulmányok)
1980 Madárlátta tollaslabda (regény)
1980 Nagy gombfocikönyv; A Liverpool a Vízivárosban (ifjúsági regény)
1980 Valamivel több (regény)
1980 „Kedves Samu…” (versek)
1981 Helyből távol (regény)
1981 Az erősebb lét közelében (olvasónapló)
1981 Mint egy elutazás (hat színmű)
1981 Játékmedvék verébdala (gyermekversek)
1981 Hérakleitosz H-ban (tanulmány)
1981 Afrika, India? vadállatok őshona (versek)
1982 Ne lőj az ülő madárra! (regény)
1983 A feltételes megálló (versek 1976–1980)
1983 Sár és vér és játék (regény)
1984 Celsius (versek)
1984 Mesélj rólam, ha tudsz (elbeszélések)
1984 Medvék minden mennyiségben (és még verebek is) (gyermekversek)
1985 Új nagy gombfocikönyv (ifjúsági regény)
1985 Madárnak születni kell… (regény; Tandori Ágnessel)
1987 A becsomagolt vízpart (válogatott versek)
1988 A megnyerhető veszteség (versek)
1988 Meghalni késő, élni túl korán (Egynyári vakjátszma III/1.; regény)
1989 Egy regény hány halott? (Egynyári vakjátszma III/2.; regény)
1989 Vigyázz magadra, ne törődj velem (válogatott versek 1959–1987)
1989 A legújabb kis-nagy gombfocikönyv (ifjúsági regény)
1990 Erdei nagytakarítás (gyermekversek)
1990 A felhúzható medveorr (versek)
1991 Koppar Köldüs (versek)
1991 Szent Lajos lánchídja (regény)
1991 Műholdas rózsakert (versfordításregény-töredék)
1991 Sancho Panza deszkakerítése (regény)
1992 Döblingi befutó (regény)
1994 Kísértetként a Krisztinán (elbeszélések)
1994 Hosszú koporsó (elbeszélések)
1995 Vagy majdnem az (versek)
1995 Madárzsoké (válogatott elbeszélések)
1996 Az evidenciatörténetek (esszék)
1996 A Semmi Kéz (versek, a költő rajzaival)
1996 Rajzok, képversek
1996 Medvék és más verebek (regény)
1997 Kész és félkész katasztrófák (próza)
1997 És megint messze szállnak; Húsz halál regénye (regény)
1997 Pályáim emlékezete (illusztrált életrajz)
1998 A járóbeteg (versek)
1999 Nem lóverseny! „…mintha csak futna innen” (regény)
1999 Vissza a sírból - friss földszagok (regény)
1999 Főmű (versek)
1999 Keletbe-fúlt kísérletek; Egy „nyugati” meglét kudarcai (esszék)
2000 Költészetregény (regény)
2000 Raszternyak; Egy másik párizsi regény (regény)
2001 Aztán kész (versek)
2001 Tandori Dezső válogatott versei
2001 Sohamár; De minek? A holló megváltása (esszék regénybe foglalva)
2001 A zen-lófogadás (regény)
2002 Az Oceánban (versek)
2002 Hét fejlövés; Fikció (elbeszélések)
2003 Zabkeselyű (regény)
2003 „Hol élsz te?” (versek)
2004 Az éj felé (versek)
2006 A Legjobb Nap (versek)
2007 Ördöglakat (aforizmák, képversek, vélemények)
2007 Zombi (regény)
Nat Roid álnéven bűnűgyi regényeket, Hc. G. S. Solenard álnéven pedig sci-fit is publikált.
|
1968
Töredék Hamletnek
(*)
Tandori már első kötetével forradalmasítja a modern magyar költői nyelvhasználatot és költészetfelfogást. A nyelvet � a később gyakran emlegetett Wittgenstein és a nyelvkritikai filozófia hatására � a legelemibb részeire csupaszítja, és e nyelvi aszkézisben csakis a létezésre és a legfontosabb érzelmekre koncentrál. Személyében a modern vagy objektív líra és a konkrét kísérleti költészet (magyar és világirodalmi) tendenciái találkoznak. A későbbi kötetekben a töredékesség átfordul az egész megalkotására irányuló, örökösen meg-megújuló poétikai küzdelem vállalásába.
|
1973
Egy talált tárgy megtisztítása
(Magvető)
Egy talált tárgy megtisztítása
A híres „sárga kötet” 1973-ban jelent meg, s a magyar posztmodern első művének tekintik. A költő (próza- és esszészerző, krimiíró, fordító, a concept és minimal art egyik honi művelője) Töredék Hamletnek című, első kötetében forradalmasította a modern magyar költői nyelvhasználatot. Az Egy talált tárgy megtisztítása (mely címében és mottójában József Attila Eszméletét idézi fel) az 1969-1970 között írt verseit tartalmazza. Találunk szövegeket az ún. „konkrét költészetből”, koanokat, rajzverset, sakkverseket, utalások sűrű szövevényét, fellazított grammatikát, versbe és verssé emelt ragokat, verslábképletet, jelverseket, törmelékeket.
Tandori posztmodern nyelvszemlélete megkérdőjelezi az irodalmi szöveg jelentését, amikor a szöveg poétikai megformáltságára, voltaképp egy régészeti emlék (halott tárgy, itt iroda-lom) idegenségére, folytathatatlanságára hívja fel a figyelmet. A lecsupaszított és darabjaira szedett nyelvtan ekképpen valamiféle nullfok. Mindezt alátámasztja az eredeti, ám közlésekor cenzorált cím is, mely - mint az a sárga könyv harmadik kiadásának szerzői utószavából kiderül - A. Rimbaud a sivatagban forgat lett volna…, „ám az megdöntötte volna szegény szocializmusunkat”.
A kötet némely allúziója azt sejteti, hogy Tandori a wittgensteini maximát („amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”) teszi kötete és további életműve lényegi magjává. Mint arra egyik kortárs értelmezője rámutat : „Az ellentmondás feloldása az lehet, hogy ha a lényeges dolgokról való beszéd lehetetlennek bizonyul, akkor megtehetjük (sőt, szinte kötelességünk is megtenni), hogy mindent leírunk, mindent elmondunk: mert mi is lehetne jobb stratégia az el nem mondhatósággal szemben, mint ha mindent elmondunk, amit csak lehet?” (K. Kabai Lóránt: Beszélni nehéz in Spanyolnátha)
|
1996
Az evidenciatörténetek
(*)
Tandori későbbi köteteinek �extenzív� személyessége valójában a személytelenség eszköze. A naplószerű, filozofikus Evidenciatörténetekben versekről, művészekről, verebekről, lovakról, zenéről (elsősorban a heavy metalról), magányos éjszakai csavargásról és öngyilkosságról is szó esik, de a szójátékokban, viccekben, anekdotákban Tandori ugyanúgy az �evidenciát� találja meg, mivel a nyelv is mindig játék, �vicc�. Az alap-evidencia a halál. A költőt a nyelvnek is a határesetei érdeklik, ahol valami azonos lehet az ellenkezőjével, mint a borítón olvasható idézet: �Ha örülsz, hogy élsz, nem lehet neked túl nagy öröm az élet.�
|
1996
A Semmi Kéz
(*)
A Vagy majnem az kötettel Tandori visszatér a zárt formához, a dalhoz. A "Semmi Kéz" egy vak madár számára az ember keze, "mely nem mutat se innenre, se túlra". "A kötet azt mutatja fel - írja Margócsy István -, hogyan működik itt, s hogyan működhetik egyáltalán a megszakítatlan jelentésadás aktusa: Tandori számára, bármi történik, bárhol, bármilyen szinten, minden azon nyomban jellé válik [...] az élet maga s minden egyes jelensége mint értelmezésre váró jelsorozat működik - minek csupán a végső jelentése nem fejthető meg; ami megmarad, az a halál ígérete és fenyegetése, azaz szakadatlan jelenléte, e szinten már függetlenül attól, madarakról, művészekről, emberekről vagy művészetről van szó".
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|