|
|
Tar Sándor |
|
(
1941
- 2005
)
|
| |
|
1941 (április 5.) Hajdúsámsonon született
1959 a debreceni Gépipari Technikumban érettségizik
1959-1992 a debreceni Orvosi Műszergyárban műszerész
1976 az NDK-ban dolgozó magyarokról írt művével a Mozgó Világ szociográfiai pályázatán első díjat nyer, de munkáját nem közölheti a lap
1991-1999 a Holmi szerkesztőbizottsági tagja
2005. január 29-én meghalt
Díjai:
1976 A Mozgó Világ szociográfiai pályázatának első díja, 1981 A legjobb első kötet díja, 1985 Déry-jutalom, 1986 Soros-ösztöndíj, 1989 A jövő irodalmáért díj, Darvas József-díj, 1990 Artisjus irodalmi díj, 1992 A Művészeti Alap irodalmi díja, 1993 Alföld-díj, 1994 Nagy Lajos-díj, Soros-ösztöndíj, 1995 Krúdy-díj, 1997 József Attila-díj, 1998 Márai-díj
|
|
1981 A 6714-es személy (elbeszélések)
1989 Mért jó a póknak? (elbeszélések)
1993 A te országod (válogatott és új novellák)
1993 Ennyi volt (novellák)
1995 Minden messze van (kisregény)
1995 A mi utcánk (regény)
1996 Szürke galamb (regény)
1998 Lassú teher (novellák)
2000 Nóra jön (válogatott és új novellák)
2004 Az alku. Gonosz történetek
|
1993
Ennyi volt
(.)
Tar Sándor jelentős magyar prózaíró; realista prózájának dokumentarista-szociografikus jellege van, de narrációja gyakran korhűbb és összetettebb módon mutatja a valóságot. Ebben a novelláskötetben egy gyárnak az 1989-es rendszerváltás után elbocsátott munkásait mutatja be, akik a munkájukkal lassan az egzisztenciájukat is elveszítik.
|
1995
A mi utcánk
(.)
A könyv harmincegy novellája vagy portréja egy dél-magyarországi falu lakóinak élete köré épül. A novellafüzér darabjai egymásra felelnek, egymást egészítik ki, és végül a szemünk láttára alakul ki a feledhetetlen arcképek csarnoka, az 1989-es rendszerváltást követő időszak falusi életmódjának áldozatairól. Kezdve az öreg Vida bácsin, aki eladhatatlan zöldséget termel és gondozza tüdőbajos fiát, akivel senki nem fog kezet, egészen a büszke Mancikáig, akit egy nap a gyorsuló vonat előtt látnak a síneken, Végső Márton tiszteletes úrig, aki a lemondásból adódó türelemmel látja el a falu szükségleteit - és az élet játszmájának számos más játékosáig, egy lenyűgöző és mélyen emberi világba tekinthetünk, amely az író mesteri stílusának köszönhetően Garcia Marquez mágikus realizmusát is eszünkbe juttathatja.
|
1998
Lassú teher
(.)
Ez a novelláskötet Tar újabb elbeszéléseit és néhány korábbi darabot gyűjt össze. A címadó novella megtestesíti mindazt, ami Tar írásaiban egyedi: az élet sötét oldalát, a testileg és szellemileg kiszolgáltatott embereket, az apa-fiú kapcsolatot és a narráció varázsát (valaki elmond egy történetet, amelyet valaki mástól hallott, közben az író mint fiktív szereplő jelenik meg a narratívák sorában). A novella hőse, aki élete nagy részében a vasútnál dolgozott, egy balesetben megnyomorodik, és a felesége is elhagyja. Kisfiával harmonikálva koldulnak a vonaton. Az apa épp egy kocsiba kapaszkodik fel, de a huligánok lerúgják a lépcsőről. Legközelebb, mikor egy lassú tehervonatra szállnak, már a fia rúgja le.
A huszonhat novella helyszíne hol a város, hol a vidék, a történetekben keveredik a gyerekkori emlék és a jelen helyzet, a narrátorok hol kívül állnak a történeten, hol részesei. Tar világa tele van nélkülöző, öreg, lassú felfogású és fogyatékos emberekkel. Ám a történetek nem nélkülözik a humort, amely nem az együttérző derűből, inkább az egyes helyzetek abszurd jellegéből fakad.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
