Szerzői oldal

Tersánszky Józsi Jenő
( 1888 - 1969 )

» A tavasz napja sütötte (1911)
» Viszontlátásra drága (1916)
» Kakuk Marci ifjúsága (1921)
» A céda és a szűz (1922)
» A margarétás dal (1929)
» Legenda a nyúlpaprikásról (1936)
» Nagy árnyakról bizalmasan (1963)

Életrajz

1888. szept. 13. Nagybányán született
1906 - 1907 jegyzőgyakorlokként dolgozik
1910 a Nyugat közli első elbeszélését
1914-18 önkéntesként harcol különböző frontszakaszokon
1927 a Kúria kéthónapi börtönre ítéli
1929 Baumgarten-díj
1944 a nyilasterror idején bújtatja a rászorulókat
1947 párizsi tanulmányút
1950 politikai okokból öt évre elhallgattatják
1968 nyolcvanadik születésnapján nagy ünneplésben részesítik
1969. június 15. meghal

Díjak
1929, 1930, 1931, 1934 Baumgarten-díj
1949 Kossuth-díj
1963, 1968 Munka Érdemrend arany fokozata

A tavasz napja sütötte
1911

Tersánszky a Nyugat nagy nemzedékéhez tartozott, Osváth Ernő fedezte fel, és első novelláskötetét is a Nyugat könyvtár adta ki. Már korai novelláiban is megmutatkozik az egyszerű, szegény emberek iránti elkötelezettsége. Stílusa közvetlen és tömör, a helyzeteket festői pontossággal, pár mondatban vezeti fel, és hősei – reménytelen részegek, saját vágyaikkal küszködő asszonyok, izgatott kamaszfiúk – is pár jól eltalált ecsetvonással, remek, életszerű párbeszédekkel ábrázoltatnak: Tersánszky remek megfigyelőkészsége és ökonómiája talán festői tehetségének köszönhető (képzőművésznek készült eredetileg, a nagybányai művésztelepen szerzett tapasztalatait beledolgozta 1942-es A félbolond című regényébe is).

Kakuk Marci ifjúsága
1921

A rendkívül népszerű Kakuk Marci-regénysorozat első kötete, amelynek folytatásáról a siker ellenére az író szerint mindenki megpróbálta lebeszélni, mégis hosszú regényfolyam lett belőle, amit végül egyben is kiadott 1942-ben. Hőse és alteregója, Kakuk Marci nagy nőcsábász, kedves, illúziótlan, szókimondó, mulatságos csavargó, aki nem veti meg az italt, és bár cselekedeteivel igencsak túllép a polgári morál keretein, igazságérzete nem hagyja cserben. Marci először mellékszereplőként bukkant fel a kiváló „Ruszka Gyuriék karácsonya” című elbeszélésben, de főszereplővé és narrátorrá előlépve sem változik semmit kalandjai során, amelyek leginkább egy pikareszk regény meseien realista hangulatára emlékeztetnek.

A céda és a szűz
1922

A kisregényt, amely a társadalom tűrhetetlen kettős erkölcséről szól, a Nyugat közölte folytatásokban. A narrátor Veron, a szolgálólány, aki nemcsak olvasni és kóborolni szeret, de a testiséget is fontosnak tartja – ennek ellenére morálisan kikezdhetetlen és szűziesen tiszta, míg a másik, álszent szolgáló, Ágnes, pusztán anyagi megfontolásból enged a kísértésnek, elcsábítja gazdag és csúnya keresztapját, míg végül sikerül feleségül vetetnie magát vele. Tersánszky nem rejti véka alá társadalomkritikáját, és nemcsak a pénz megrontó szerepét mutatja be, de azt is, hogy a nem a testiség bűn, hanem a testi-lelki cédaság. Tersányskyt pornográfiával vádolva beperelték, és 1927-ben öt heti börtönre ítélték, melyet le is töltött.

A margarétás dal
1929

A nevelőnő Natasa Gajdarova, a könyv hősnője, sok tekintetben hasonlít a Viszontlátásra, drága! Nelájára, de őt még erősebb, még ellenállhatatlanabb erotikus vágyakozás fűti, űzi egyre-másra különféle férfiak karjába, hogy aztán a háború során a hadsereg tisztjei gátlástalanul kihasználják őt. A testi késztetéseknél is erősebb azonban benne az idealista szerelmi érzés, amelyet egy Von Thallódy nevű tiszt iránt érez, szentimentálissá párolva magában a szenvedélyt. „A margarétás dal példája annak, hogy a művészi agyafúrtság s az úgynevezett agyafúrtság mennyire nem zárja ki, sőt mint fokozhatja egymást” írja lelkendezve Németh László.

Legenda a nyúlpaprikásról
1936

Tersánszky hősei gyakran szegény és szerencsétlen emberek, reménytelen iszákosok, akiket csak Isten csodája menthet már meg. Az ironikus, de szívmelengető történet arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, hogyan is működik egy ilyen csoda valójában. A történet főhőse egy töpörödött öregember, a megvetett és megalázott Gazsi disznópásztor, akit mindenki félnótásnak néz gyermeki kedélye és igénytelensége miatt. Gazsi telente favágás fejében a mezőőrék nyári konyhájában lakik. Egy napon, a nagy téli körvadászat után, a mezőőr Isten áldásával kecsegtetve megkéri a halálosan fáradt öregembert, hogy menjen, és hozza vissza a bicskáját, amit egy fába ütve a mezőn felejtett. Gazsi hatalmas erőfeszítés árán elhozza a kést, és egynéhány lelőtt nyulat is hazacipel a mezőőréknek, amit valaki magának rejtett el a hóban a vadászat alatt. Összefagyottan és holtfáradtan is segít a terhes mezőőrnének elkészíteni a megkívánt nyúlpaprikást, amiből ő persze egyetlen falatot sem kap – de a mennyei illatok alapján az a képzet alakul ki tehát benne, hogy a nyúlpaprikás a legfinomabb dolog a világon. Szinte kényszeresen vágyik a paprikásra ezentúl, és amikor egy év elteltével ismét eljő a nyúlvadászat ideje, fájós lábát bebugyolálva mindenképpen ki akar menni a mezőre, hogy végre szerezzen magának is egy nyulat, de lázas kimerültségében elalszik. Közben a falubeliek lelkes biztatása közepette zajlik a bank embereinek nyúlvadászata. Éppen egy holtra rémült anyanyulat puffantanak le, míg kölyke, a később Paprikásnak keresztelt bamba, szerencsétlen nyulacska, a bokor tövében alszik, és a lövöldözés végeztével sem mer előjönni. Csak akkor ugrik ki a hóból, amikor a mezőőr vizslája szimatot fog, és kergetni kezdi. A buta Paprikás egyenesen az országút felé vágtat, ahol az urasági hintó közeledik a neurotikus grófkisasszonnyal. A vizsla a lovak alá kerül, a lovak megvadulnak, és elragadják a kocsit. Paprikás eközben bekeveredik a falusiak közé, és rémületében egyenesen a falunak veszi az útját, és éppen az alvó Gazsi kamrácskájában talál rejtekhelyre. A hintó is befordul a mezőőrék udvarára, de közben a kisasszony magához tér, megzabolázza a lovakat, és visszatér az országútra zuhant kocsisért. Gazsi felébred, és döbbenten nézi az odavetődött eleven nyulat. Aztán, amint kiderül, hogy nem a mezőőr tulajdona, le akarja bunkózni, hogy megfőzze, de megszánja a kis állatot. Attól kezdve a két számkivetett békességben, szeretetben él együtt. A furcsa közösségnek híre megy, és a grófkisasszony ellátogat Gazsihoz, hogy megnézze a csodát. Amikor kimennek a mezőre, a nyúlnak nyoma sincsen, de aztán egyszerre megjelenik, és elhozza meggyarapodott famíliáját is. A meghatódott grófkisasszony azonmód beülteti a nyulakat is, Gazsit is, az autójába, hogy megtegye uradalmi kondásnak, mert „Mintha glóriát látott volna... ennek a rongyaiban üdvözülten vigyorgó, öreg kiskondásnak gyér, ősz fürtjei körül”.

Nagy árnyakról bizalmasan
1963

Különös emlékirat a Nyugat nagyjairól – a könyvnek voltaképpen maga Tersánszky a főhőse. Az író célja az volt, hogy emberközelbe hozza a legendás alakokat, és pletykálkodjon egy kicsit a magánéletükről is.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!