|
|
Tolnai Ottó |
|
(
1940
)
|
| |
|
1940. július 5. Magyarkanizsán született
1959-62 az újvidéki egyetem hallgatója, később Zágrábban folytatja tanulmányait
1969 az Új Symposion főszerkesztője
1974-től az újvidéki rádió szerkesztője
1992 az Ex Symposion főszerkesztője
Főbb díjai
1967, 1980 Híd-díj
1988 Szirmai-díj
1998 a hollandiai Mikes Kelemen Kör díja
1991 Üzenet-díj
1991 József Attila-díj
1992 a Kortárs nívódíja
1992 Az Év Könyve Díj
1993 Ady Endre-díj
1993 IRAT-nívódíj
1994 Alföld-díj
1995 Déry Tibor-díj
1997 Bodrogvári Ferenc-díj
1997 Füst Milán-díj
1999 Weöres Sándor-díj
1999 Bezerédj-díj
2000 A Köztársasági Elnök Aranyérme
2000 Radnóti Miklós-díj
2001 Párhuzamos Kultúráért Díj
2005 Magyar Irodalmi Díj
2007 Kossuth-díj
|
|
1963 Homorú versek (versek)
1967 Sirálymellcsont (versek)
1968 Valóban mi lesz velünk (versek, Domonkos Istvánnal)
1969 Agyonvert csipke (versek)
1969 Rovarház (regény)
1970 Ördögfej (ifjúsági regény)
1972 Gogol halála (kispróza)
1973 Legyek karfiol (versek)
1975 Versek
1978 Sáfrány Imre (képzőművészeti monográfia)
1980 Világpor (versek)
1982 Elefántpuszi (gyermekversek)
1983 Vidéki Orfeusz (válogatott versek)
1983 Virág utca 3. (regény)
1986 Gyökérrágó (versek)
1986 Rokokokó (gyermekversek)
1987 Prózák könyve (elbeszélések )
1989 Cápácskám: apu (gyermekversek)
1992 Versek könyve
1992 Wilhelm-dalok, avagy a vidéki orfeusz (versek)
1992 árvacsáth (versek)
1992 Versek könyve
1992 A meztelen bohóc (képzőművészeti esszék)
1994 Kékítőgolyó; Új prózák könyve
1996 Végel(ő)adás (drámák)
1997 Rothadt márvány; Jugoplasztika (képzőművészeti esszék)
2001 Balkáni babér; Katalekták (versek)
2004 Költő disznózsírból; Egy rádióinterjú regénye (kérdező: Parti Nagy Lajos)
2005 Szög a nadírban; Kovács Antal naplója
2006 Ómama egy rotterdami gengszterfilmben (regény versekből)
|
1983
Vidéki Orfeusz
(*)
Tolnai Ottó a vajdasági magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alakja. A Rilkei precíz képalkotás felől a szürrealizmus és a dada felé haladó költő hamarosan iróniával vértezi fel érzékenységét. Költészetét a grammatikai-szintaktikai és gondolati alapegységek köré szervezett szabad vers jellemzi, kedvelt műfaja a monológvers, majd a hatvanas években a dal (gerilladal), a poéma és a dadaista óda, de előszeretettel lépi át a műfaji határokat. A hetvenes években összegező-befelé forduló, szigorúbban szerkesztett köteteivel „rekapitulálja” a megtett költői utat – ezt foglalja össze ez a Budapesten kiadott válogatott kötet.
|
1983
Virág utca 3.
(*)
A rövid, átmeneti műfajú, prózai részekből szőtt regény, afféle érzelmes helyszínrajz, Tolnai Ottó saját házának magánmitológiáját alkotja meg bennük. Asszociációkat indítanak a múlt és a jelen tárgyai (a ciklámenceruza, a „Fej vagy írás” bohóca), szót kap minden, ami megfigyelhető: az állatok, a jelenségek (a diófa színe és szerkezete, a galambtojásnyi jég, a gyerekek által „mindig is ismert” szőrös ház). Az elbeszélő állandó, játékos kíváncsisága irigylésre méltó szabadságot képvisel – a hetvenes évek Újvidékének háború előtti léhaságát.
|
1992
Wilhelm-songs
(*)
Wilhelm, a verbászi falubolondja először az „Óda Sztalinhoz” c. protestsongban jelenik meg: a költő a banalitások kimeríthetetlen jegyzésével társadalmi helyzetét, kiszolgáltatottságát is megfogalmazza, s ez új kísérletezési lehetőséget ad: verseibe a dal, a groteszk éneklés utánzásának, a bolond és a költő démoni kettősének ötvözési lehetősége új dimenziókat hoz. Tolnai Ottó művészetének összegzése és kiteljesedése a Wilhelm-dalok c. verseskötet, ahol mindazt, amit a világról tud, az Együgyű, a Művész és a Tükör hármasának egybejátszásával jeleníti meg.
|
2004
Költő disznózsírból
(Kalligram, Bratislava)
393 oldal
1998-ban, éppen a jugoszláviai háború alatt, Parti Nagy Lajos, a Budapesten élő egyik legjelentősebb magyar költő arra vállalkozott, hogy a jugoszláviai (részben magyarok lakta, 1920 előtt Magyarországhoz tartozó) Vajdaságban, Palics községben élő Tolnai Ottóhoz, az egyik legjelentősebb magyar költőhöz költözik egy hétre, és a Magyar Rádió számára életútinterjút készít vele. A beszélgetés-sorozat annak idején le is ment a rádióban, de Tolnai tovább dolgozott az anyagon, újabb változatban közölte a Jelenkor folyóiratban, majd még tovább írta a szöveget: ebből lett ez a kötet. Parti Nagy, az eredeti kérdező időközben a lehető legrövidebbre fogta vissza a kérdéseket, Tolnai viszont saját válaszait átírta, jelentősen kibővítette, míg végül áradó történeteiből, emlékeiből, leírásaiból és magyarázataiból önálló mű kerekedett: regényként is olvasható - ahogy azt az alcím is felkínálja.
Olyasfajta kötet ez, mint Bodor Ádám - Balla Zsófia nagyinterjú-kötete, A börtön szaga, avagy mint Borges vagy García Márquez életút-interjúi. A könyv címe egy Kosztolányi-idézeten alapul, Kosztolányi Dezső leírja, hogy egyszer egy hentesüzletben zsírból kifaragott Petőfi-szobrot lát, és a szobor olyan, mintha carrarai márványból lenne. Ez Tolnait -- aki vonzódik a fehér anyaggal dolgozó képzőművészekhez -- különösen megragadja, a kötet élére is helyezi a szövegrészt mottónak.
Egy nagy formátumú, izgalmasan és valóban nagyon eredeti módon mesélő író alakja bontakozik ki a könyvben, aki most szinte összefoglalja egész eddigi munkásságát, szóba hozza korábbi műveit, regényeit, drámáit, verseit, témáit, motívumait. Meg barátait, művésztársait. A 40-es években töltött gyerekkorral kezdi, a családjával, a bátyjával, a nagy gyerekkori élménnyel, a Tisza folyóval, amivel költészetét is magyarázza. De hamar elkalandozik a legkülönbözőbb irányokba. A gyerekkori filmélményektől az Adriai tenger élményéig. A Tito-korszak Jugoszláviájától (mely akkor sokkal nyitottabb volt Nyugatra, mint a keleti blokk többi országa) a 90-es évek balkáni pokláig. A jugoszláviai kisebbségi magyar világtól az európai művészet és szellem számtalan számára meghatározó élményéig. Tolnai egyszerre kozmopolitita "nihilista" és a nemzeti értékek tisztelője, védője, sőt megrögzött lokálpatrióta. Szülőföldjének korábbi nagy magyar írói, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza kitüntetett szerepet játszanak gondolkodásában. De a térség szerb írói is, Ivo Andrictól Danilo Kisig.
Tolnai a legendás vajdasági magyar folyóirat az Új Symposion első nemzedékének meghatározó alakja (a lap főszerkesztője is volt 1969-től), visszaemlékezéseiben megelevenedik ennek a provincializmus és a konzervativizmus ellen fellépő író- és művésztársaságnak a világa, melynek a magyar irodalom egésze felől nézve is különleges jelentősége volt.
"egyszerre laza fecsegés és motívumokra ügyelő költői szöveg, egyszerre szemérmes és leplezetlenül személyes"
Esterházy Péter
"Ebben a - végül is - önéletrajzi regényben ott sorakozik Tolnai valamennyi alteregója: a magyar irodalom legdúsabb vállalkozásainak egyike"
Reményi József Tamás, Népszabadság
|
2007
Pompeji szerelmesek
(Alexandra)
A könyv elbeszéléskötetként vagy esszéregényként is olvasható. A költő-író 1999 és 2006 közt szültetett prózáiból áll össze. Az önéletrajzi beszélő, a Palicson (Vajdaság, Szerbia) élő szerző mesél hétköznapjairól, emlékeiről, utazásairól, az őt körülvevő különc vidéki figurákról. A történetek hatalmas kulturális anyagot és banális kocsmai kalandokat egyaránt feldolgoznak. Az elbeszélő talált tárgyai és talált figurái megidézik a szétesett hajdani Osztrák-Magyar Monarchia és a mára szintén szétesett, megboldogult Jugoszlávia különös, mégis kulturális közösségként fölfogható világát. Formailag az írások esszészerű elbeszélés-töredékek, de folyamatosan kacsintgatnak a regény műfajára, állandóan emlegetik, de nem formálják meg, nem teljesítik ki azt. Az Infaustus című regény azonban minduntalan szóba kerül: az író azt állítja, hogy épp ezt írja: a kedves, semmirekellő fürdővárosi figurák, a palicsi �infaustusok� regényét. �Lenyűgöző olvasmány, s nem mellékesen az elmúlt évek egyik legfontosabb szépirodalmi publikációja.� Bárány Tibor, Élet és Irodalom
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
