Szerzői oldal

Tolnai Ottó
( 1940 )

Életrajz

1940. július 5. Magyarkanizsán született
1959-62 az újvidéki egyetem hallgatója, később Zágrábban folytatja tanulmányait
1969 az Új Symposion főszerkesztője
1974-től az újvidéki rádió szerkesztője
1992 az Ex Symposion főszerkesztője

Főbb díjai
1967, 1980 Híd-díj
1988 Szirmai-díj
1998 a hollandiai Mikes Kelemen Kör díja
1991 Üzenet-díj
1991 József Attila-díj
1992 a Kortárs nívódíja
1992 Az Év Könyve Díj
1993 Ady Endre-díj
1993 IRAT-nívódíj
1994 Alföld-díj
1995 Déry Tibor-díj
1997 Bodrogvári Ferenc-díj
1997 Füst Milán-díj
1999 Weöres Sándor-díj
1999 Bezerédj-díj
2000 A Köztársasági Elnök Aranyérme
2000 Radnóti Miklós-díj
2001 Párhuzamos Kultúráért Díj
2005 Magyar Irodalmi Díj
2007 Kossuth-díj

Vidéki Orfeusz
1983

Tolnai Ottó a vajdasági magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alakja. A Rilkei precíz képalkotás felől a szürrealizmus és a dada felé haladó költő hamarosan iróniával vértezi fel érzékenységét. Költészetét a grammatikai-szintaktikai és gondolati alapegységek köré szervezett szabad vers jellemzi, kedvelt műfaja a monológvers, majd a hatvanas években a dal (gerilladal), a poéma és a dadaista óda, de előszeretettel lépi át a műfaji határokat. A hetvenes években összegező-befelé forduló, szigorúbban szerkesztett köteteivel „rekapitulálja” a megtett költői utat – ezt foglalja össze ez a Budapesten kiadott válogatott kötet.

Virág utca 3.
1983

A rövid, átmeneti műfajú, prózai részekből szőtt regény, afféle érzelmes helyszínrajz, Tolnai Ottó saját házának magánmitológiáját alkotja meg bennük. Asszociációkat indítanak a múlt és a jelen tárgyai (a ciklámenceruza, a „Fej vagy írás” bohóca), szót kap minden, ami megfigyelhető: az állatok, a jelenségek (a diófa színe és szerkezete, a galambtojásnyi jég, a gyerekek által „mindig is ismert” szőrös ház). Az elbeszélő állandó, játékos kíváncsisága irigylésre méltó szabadságot képvisel – a hetvenes évek Újvidékének háború előtti léhaságát.

Wilhelm-songs
1992

Wilhelm, a verbászi falubolondja először az „Óda Sztalinhoz” c. protestsongban jelenik meg: a költő a banalitások kimeríthetetlen jegyzésével társadalmi helyzetét, kiszolgáltatottságát is megfogalmazza, s ez új kísérletezési lehetőséget ad: verseibe a dal, a groteszk éneklés utánzásának, a bolond és a költő démoni kettősének ötvözési lehetősége új dimenziókat hoz. Tolnai Ottó művészetének összegzése és kiteljesedése a Wilhelm-dalok c. verseskötet, ahol mindazt, amit a világról tud, az Együgyű, a Művész és a Tükör hármasának egybejátszásával jeleníti meg.

Költő disznózsírból
2004

393 oldal 1998-ban, éppen a jugoszláviai háború alatt, Parti Nagy Lajos, a Budapesten élő egyik legjelentősebb magyar költő arra vállalkozott, hogy a jugoszláviai (részben magyarok lakta, 1920 előtt Magyarországhoz tartozó) Vajdaságban, Palics községben élő Tolnai Ottóhoz, az egyik legjelentősebb magyar költőhöz költözik egy hétre, és a Magyar Rádió számára életútinterjút készít vele. A beszélgetés-sorozat annak idején le is ment a rádióban, de Tolnai tovább dolgozott az anyagon, újabb változatban közölte a Jelenkor folyóiratban, majd még tovább írta a szöveget: ebből lett ez a kötet. Parti Nagy, az eredeti kérdező időközben a lehető legrövidebbre fogta vissza a kérdéseket, Tolnai viszont saját válaszait átírta, jelentősen kibővítette, míg végül áradó történeteiből, emlékeiből, leírásaiból és magyarázataiból önálló mű kerekedett: regényként is olvasható - ahogy azt az alcím is felkínálja. Olyasfajta kötet ez, mint Bodor Ádám - Balla Zsófia nagyinterjú-kötete, A börtön szaga, avagy mint Borges vagy García Márquez életút-interjúi. A könyv címe egy Kosztolányi-idézeten alapul, Kosztolányi Dezső leírja, hogy egyszer egy hentesüzletben zsírból kifaragott Petőfi-szobrot lát, és a szobor olyan, mintha carrarai márványból lenne. Ez Tolnait -- aki vonzódik a fehér anyaggal dolgozó képzőművészekhez -- különösen megragadja, a kötet élére is helyezi a szövegrészt mottónak. Egy nagy formátumú, izgalmasan és valóban nagyon eredeti módon mesélő író alakja bontakozik ki a könyvben, aki most szinte összefoglalja egész eddigi munkásságát, szóba hozza korábbi műveit, regényeit, drámáit, verseit, témáit, motívumait. Meg barátait, művésztársait. A 40-es években töltött gyerekkorral kezdi, a családjával, a bátyjával, a nagy gyerekkori élménnyel, a Tisza folyóval, amivel költészetét is magyarázza. De hamar elkalandozik a legkülönbözőbb irányokba. A gyerekkori filmélményektől az Adriai tenger élményéig. A Tito-korszak Jugoszláviájától (mely akkor sokkal nyitottabb volt Nyugatra, mint a keleti blokk többi országa) a 90-es évek balkáni pokláig. A jugoszláviai kisebbségi magyar világtól az európai művészet és szellem számtalan számára meghatározó élményéig. Tolnai egyszerre kozmopolitita "nihilista" és a nemzeti értékek tisztelője, védője, sőt megrögzött lokálpatrióta. Szülőföldjének korábbi nagy magyar írói, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza kitüntetett szerepet játszanak gondolkodásában. De a térség szerb írói is, Ivo Andrictól Danilo Kisig. Tolnai a legendás vajdasági magyar folyóirat az Új Symposion első nemzedékének meghatározó alakja (a lap főszerkesztője is volt 1969-től), visszaemlékezéseiben megelevenedik ennek a provincializmus és a konzervativizmus ellen fellépő író- és művésztársaságnak a világa, melynek a magyar irodalom egésze felől nézve is különleges jelentősége volt. "egyszerre laza fecsegés és motívumokra ügyelő költői szöveg, egyszerre szemérmes és leplezetlenül személyes" Esterházy Péter "Ebben a - végül is - önéletrajzi regényben ott sorakozik Tolnai valamennyi alteregója: a magyar irodalom legdúsabb vállalkozásainak egyike" Reményi József Tamás, Népszabadság

Pompeji szerelmesek
2007

A könyv elbeszéléskötetként vagy esszéregényként is olvasható. A költő-író 1999 és 2006 közt szültetett prózáiból áll össze. Az önéletrajzi beszélő, a Palicson (Vajdaság, Szerbia) élő szerző mesél hétköznapjairól, emlékeiről, utazásairól, az őt körülvevő különc vidéki figurákról. A történetek hatalmas kulturális anyagot és banális kocsmai kalandokat egyaránt feldolgoznak. Az elbeszélő talált tárgyai és talált figurái megidézik a szétesett hajdani Osztrák-Magyar Monarchia és a mára szintén szétesett, megboldogult Jugoszlávia különös, mégis kulturális közösségként fölfogható világát. Formailag az írások esszészerű elbeszélés-töredékek, de folyamatosan kacsintgatnak a regény műfajára, állandóan emlegetik, de nem formálják meg, nem teljesítik ki azt. Az Infaustus című regény azonban minduntalan szóba kerül: az író azt állítja, hogy épp ezt írja: a kedves, semmirekellő fürdővárosi figurák, a palicsi infaustusok regényét. Lenyűgöző olvasmány, s nem mellékesen az elmúlt évek egyik legfontosabb szépirodalmi publikációja. Bárány Tibor, Élet és Irodalom

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!