Szerzői oldal

Török Sándor
( 1904 - 1985 )

Életrajz

1904. február 25-én Homoróddarócon született
1919 Brassóban, Fogarason tanul, a középiskolát abbahagyva fizikai munkákból él
1922 színésznek áll
1923 hírlapíró Kolozsvárott (az Ellenzék, az Újság), majd (1925) Temesváron (Temesvári Hírlap)
1929 a Szegedi Napló felelős szerkesztője
1931 a Magyarság és Az Újság közli tárcáit, riportjait
1938 a Petőfi Társaság tagja
1945-48 a Magyar Rádió Ünnepi levelek c. sorozatát szerkeszti, mely betiltásáig a világ vezető tudósait, művészeit szólaltatja meg
1951 a Tankönyvkiadó szerkesztője
1959-66 a Család és Iskola felelős szerkesztője, majd főszerkesztője
1985. április 30-án Budapesten hal meg

Főbb díjai:
Baumgarten-díj 1933, József Attila-díj 1974, A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) Andersen-diplomája 1980, Aranytoll-díj 1984

Valaki kopog
1937

A tizenkét lazán összefűzött fejezetből álló önéletrajzi-társadalmi regény, amely Török Sándor első sikerét hozta, tizenkét pesti albérlet története. Az erdélyi fiatalember valamikor a harmincas években egyetlen kosárnyi holmival megérkezik Budapestre, és albérletről albérletre vándorolva figyeli a vele egy fedél alatt élő emberek szokásait és sorsát. Emlékezetes dolgok történnek. Az egyik főbérlő ellen végrehajtók érkeznek, és a távollevő albérlő nehezen szerzett kis írógépét foglalják le; egy másik főbérlő szerelmi gyilkosságot követ el; egy következő helyre éppen hazaérkezik a hadifogoly fiú, aki őrült utasításokat ad a családnak. A fiatalembernek valamiért mindig tovább kell állnia, hol csak elege van, mert bogarakat talál, vagy mert a lakótárs folyton énekel, hol a főbérlő akarja másnak adni a szobát. Török Sándor közelről figyeli az embereket, hiszen kénytelen megismerkedni a kis térben egymásnak kiszolgáltatott kapcsolatokkal: vannak köztük rokonszenvesek, bohémok, vannak elviselhetetlenek. Mindannyian jobb napokat láttak, lecsúszott egzisztenciák, akik a szoba bérbeadásából próbálnak a felszínen maradni. Leírásuk mögött megvilágosodik az elbeszélő alakja is: szereti az embereket, de kaján szemmel nézi őket - akárcsak önmagát. A helyét kereső fiatalember egyre nagyobb csomagokkal költözik, végül a tizenkettedik helyen már maga bérli a lakást.

Kököjszi és Bobojsza
1939

A vékony hangú Kököjszit és a vastag hangú Bobojszát a törpék fejedelme olyankor küldi a földre, ha gyerek születik. A törpék átvételi elismervénnyel 9 millió álmot, 1 millió nótát és 64 ezer mesét szállítanak a szülőkhöz, segítenek nekik megálmodni Andrist, eloszlatják az aggodalmaikat. Mikor Andris megszületik, és később is, ahogy növekszik és egyre több felületen találkozik a világgal, a törpék mindig kéznél vannak. Török Sándor nem mulasztja el felhívni a figyelmet a látogatóba érkező felnőttek ostobaságaira, és remekül mutatja be a szülők és a gyerek közt adódó helyzeteket. Szó van a hazugságról, a jó és rossz viselkedésről, a félelmekről, a félreértésekről - a szülők is szellemesek és okosak, és ha más nem segít, a törpék mindig mindent meg tudnak oldani vagy világítani. Voltaképp a képzelőerőt, a magyarázatot és az empátiát jelentik a gyerek életében, mint az igazi mesék. A történet végén odaadják a kisfiúnak az Emlékezés szigetét, ahova felnőtt korában is visszatérhet, ha bajok érik. Mikor kishúga, Panni is megszületik, a törpéket hozzá osztják be, így Andris számára már láthatatlanokká válnak. Ám végül elárulják, hogy mindig megtalálja őket önmagában. Török Sándor legigazibb sikereit ezek a realitás és a mesevilág határán játszódó derűs, bölcs gyermekkönyvei jelentik, közülük néhányból (A varázsló; Hahó, Öcsi!; Hahó, a tenger!) film is készült, Palásthy György rendezésében.

Test és lélek -bizalmas vallomások
1970

A híres bölcsként is számon tartott Török Sándor különböző időkben keletkezett esszéit-vallomásait foglalja egy kötetbe, fűzi össze utólagos reflexiókkal. Az Ifjonti vallomásokban arra kíváncsi, hogyan lehet humorral, derűvel, fortélyos fogásokkal elviselni az életet, megközelíteni a világ dolgait; ír a halhatatlanságról, a részvétről, emberi viselkedésekről, mindenféle megfigyeléseiről. A könyv nyelvileg legizgalmasabb részében (Vallomások a testről) - egy munkája folyományaként, amikor stilizálnia kellett Az emberi test című tudományos könyv szakszövegeit - fél-szabad asszociációit (kérdéseit és kételyeit) közli az anyag és a test, a test és a gondolat összefüggéseiről, megfigyeli a szervekre vonatkozó kifejezéseket, metaforákat, ír orvosokról és betegekről, a modern orvostudomány eszközeiről, a vérről és a vérmérsékletről. A könyv utolsó harmada (Vallomások a lélekről) esszéformában megfogalmazott önéletírás, önvallomás. Török „örömteli és keserves autodidaktának” nevezi magát, Paul Klee, Rudolf Steiner, József Attila és egy gyerekkori román parasztember hatását említi „a filiszterségtől” való távolodás és az én megvalósításának útján. Visszatekint könyveire, és jellemző öniróniával foglalja össze hajdani törekvését: „Eleinte jópofa akartam lenni, holott nem vagyok az. ... Volt úgy, hogy ’nagy dolgokat’ igyekeztem elmondani, ’csak úgy könnyedén’, ez is gikszeressé vált könnyen, de mások nem vették annyira észre, mint később magam.”

Mi az antropozófia
2000

Török Sándor az emberismeret művésze volt, az „Ismerd meg önmagad” programját hirdette. Ma (meséi és esszéi mellett) leginkább a Rudolf Steiner által megteremtett antropozófia egyik magyarországi előfutáraként ismerik.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!