Szerzői oldal

Tóth Erzsébet
( 1951 )

» Kőrózsa (2012)

Életrajz

Tatabányán született költő, szerkesztő. A hetvenes évek közepe óta publikál tárcákat, közéleti írásokat, verseket, esszéket. Közgazdász diplomája megszerzése után teljesen az irodalom felé fordult, a nyolcvanas évek első felében kiadói szerkesztőként, később szabadfoglalkozású íróként dolgozott. A kilencvenes évek elején egy nagy presztízsű folyóirat versrovatát szerkesztette, a kétezres években részt vett egy irodalmi hetilap alapításában, napilapokban közéleti rovatot vitt. Költészetére életrajziság, személyesség jellemző. Pályája elején verseit a metaforák szervezték, később nyelve egyszerűsödött, a képek helyét átvette az egyszerű, a hétköznapiság felé közelítő nyelv, az irónia és a (gyakran fekete) humor. Művészetére erős hatást gyakorolnak a társművészetek és a film (2011-es verskötete például egy Scorsese-film címét viseli). Verseiből dramatizált változat is készült.

Kőrózsa
2012

„A költő nem többet, hanem mást tud a világról az érzékenysége révén” – mondta Tóth Erzsébet egyik interjújában. Pontosan ezt érezni a költő legfrissebb kötetének, a Kőrózsának ciklusaiban, amely egy bebörtönzött nő napló-monológjaként is olvasható. Tóth Erzsébetre nem jellemzőek az éles váltások, költészete az átmenetiség, az egymásba játszás terepe. Ezt viszi tovább a Kőrózsa is, mind a forma, mind a nyelv, mind a tartalom szintjén. A kötet a szabadversek és a képversek eszközeit ötvözi: a költemények nem versszakokra, hanem fragmentált sorokra tagolódnak. A verssorok szavai közé egy helyen üres tér ékelődik, a tagolás a sorokat horizontálisan és vertikálisan is olvashatóvá teszi. A formai játékot a nyelvi lelemény is erősíti: a fragmentumok bármilyen irányban olvasva jelentésesek, értelmezésük azonban – hol leheletfinoman, hol erőteljesen, de – módosul. A Kőrózsa verseinek nyelve kemény, durva, a témák azonban érzékenyek: idegenségérzet, bezártság, magány, szeretetlenség, addikció. A fájdalmas motívumok mentén lassan, versről versre bontakozik ki a lírai én tragikus története: hogy miért került börtönbe, miért kéri az ügyvéd, hogy tettesse magát bolondnak, milyen a viszonya a családjával. Tóth Erzsébet a különböző állapotokat nem ritkán pár sorba sűríti, a tömény, átható reményvesztettség szólal így meg: „Én írok levelet magamnak vigasztaló szeretetteli levelet/ amilyet én szeretnék kapni valakitől de nem kaphatok”(Hát ha nagyon akarja); „elfelejteni való szavak/ jó szeretni várni” (Vali azt mondja irigyli a génjeimet). Az érzések csupaszon, reflektálatlanul, egymást fölerősítve áramolnak a Kőrózsa kötetben. A lírai én erősen tartja magát sokrétű rabságában, „kemény és hideg némaságba” falazza magát, az íráshoz mint terápiához fordul, a lírai kifejezés segít megérteni mindazt, ami körülötte történik. Az egyetlen személy köré szerveződő kötet őszintesége elidegeníti, zavarba ejti az olvasót szokatlan, durva nyíltságával („a kokain felzabálta a szívedet/ megmérgezte a lelked szétroncsolta az agyad” [Angyalpor]). Ennek ellenére a legbensőbb gondolatok megosztása mégis szoros köteléket képez a beavatott olvasó és a tizennyolc éves lány között.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!