Szerzői oldal

Tóth Krisztina
( 1967 )

» A beszélgetés fonala (1994)
» Az árnyékember (1997)
» Porhó (2001, 2002)
» Síró Ponyva (2004)
» Vonalkód (2006)

Életrajz

1967 (dec. 5.) Budapesten született
1986 a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán érettségizik
1986-93 az ELTE magyar szakos hallgatója, közben két évig Párizsban ösztöndíjas
1994-1998 a Budapesti Francia Intézet munkatársa
1998-tól ólomüveg-készítéssel is foglalkozik

Főbb díjai:
Móricz Zsigmond-ösztöndíj 1993, Graves-díj; Déry-jutalom; 1996, József Attila-díj 2000, Palládium-díj 2002, Év Könyve-díj 2003, Szépírók Díja 2005, Gemini-díj 2005, Giuseppe Acerbi Költészeti Különdíj 2006, Márai Sándor-díj 2007

A beszélgetés fonala
1994

Ferencz Győző írja: "Sorok, strófák ivódnak azonnal a versemlékezetbe, s ennél többet aligha lehet mondani egy költő dicséretére." Várady Szabolcs szerint a második kötet világa "már nem olyan derűs. Komorabb? Inkább fanyarabb. Súlyosabb? Az éppen nem. Akkor inkább már folyékony, áramló, derengő, de közben azért nagyon pontos és plasztikus is - úgy evidens, mint az álmok szoktak lenni, aminthogy nemegyszer csakugyan álomanyagból dolgozik. Tér és idő folytonosan kizökken - de csak hogy a versbeli helyére találjon."

Az árnyékember
1997

Akárcsak korábbi verseire, Tóth Krisztinára ebben a kötetében is érvényes a "zavartalanul tiszta, egynemű dallam", amit Lator László emleget egy korábbi versét elemezve. Az árnyékember verseiben azonban a dallam, a vízióban is pontos képek mögött megjelenik valami nyelvi elmozdulás, amelyet legerőteljesebben a "Budapesti árnyékok (álom, fotó, moraj)" ciklus valósít meg, ugyanis kurzívan ki is emeli a filozofikus mélységű nyelvi játékokat.

Porhó
2001, 2002

Tóth Krisztina a számvetésben is játékos: a kötet címadó versében József Attilára utal ("Születésnapomra"), másutt más költőkkel dialogizálnak szövegei. A lehullott hó a kegyelem, a megbocsátás jelképe, az anyaszerepben megidéződik a gyerekkor. A "Havak éve" ciklusban Tóth Krisztina megújítja a versmondatot: a központozásból csak a sor eleji nagybetűt hagyja meg (mint Apollinaire), de a mondathatártól függetlenül minden sor végére pontot tesz, ahogy egy iskolás állna meg a sorok végén. Ettől a "furcsa dadogástól" - írja Margócsy István - mondatai "egyszerre elliptikusak és redundánsak". A kötet a költő életművében visszafelé haladva válogat, de egyre szigorúbban rostál.

Vonalkód
2006

184 oldal A kiváló költőnek ez az első prózakötete. Mind a tizenöt novella alcímet is kapott, és abban mindig szerepel a vonal kifejezés. Határvonal, Irányvonal, Életvonal, stb. A hetedik novellának, a Langyos tej címűnek az alcíme: Vonalkód. A történet arról szól, hogy Kathy, az amerikai kislány megérkezik elbeszélő hősünkhöz, a pesti kislányhoz, valamikor a nyolcvanas évek elején, felkavarja az életét, kitúrja a szobájából, és megzavarja a Robival való kapcsolatát, amiért is a végén a kislány öngyilkosságról képzeleg. A vonalkód pedig a Nyugatról érkezett dolgok ismérve: a kód egy másik, akkor Magyarországról még megközelíthetetlen világ jele volt. A novellák elbeszélője vagy kislány vagy fiatal nő, lehet akár mindegyik novellában más-más személynek gondolni, de lehet úgy érteni, hogy végig ugyanaz a figura. Minden történés női nézőpontból látszik. A gyerekkori kapcsolatok, az iskolai tábor, a szerelem, a gyerek, a megcsalatás, az utazás. A történetek háttere a késő-Kádár kor. A történetek nézője és elszenvedője egy nagyon érzékeny, de nagyon kemény nő. "Az utóbbi években mozgalmi szinten jogát és jussát kereső női irodalom megnyugodhatna Tóth Krisztinát olvasva; a belülről jövő, megmunkált és érett beszéd mind írói, mind 'nembeli' tekintetben autonóm, megkerülhetetlen helyet biztosit számára, immáron prózaíróként is a kortárs irodalomban." Jánossy Lajos, Litera

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!