Szerzői oldal

Turczi István
( 1957 )

Életrajz

1957-ben született Tatán. A budapesti egyetem magyar-angol-finnugor szakán szerzett diplomát. Dolgozott minisztériumi munkatársként, szabadúszó íróként, rádiós és televíziós szerkesztőként és műsorvezetőként. 1995-ben megalapította a Parnasszus című költészeti folyóiratot és könyvkiadót. Mindkettő feladatának tartja a fiatal pályakezdő tehetségek felkutatását, pályakezdésük segítését.
Turczi Istvánt elsősorban költőként ismeri a magyar irodalom, ugyanakkor lírai munkássága mellett több prózakötete is megjelent az utóbbi két évtizedben. Lírája középpontjában a – tágan, nem a szexuális orientáció értelmében vett – másságot megismerni kívánó szemléletmód áll, mely mögött erőteljes közép-európai meghatározottság és kulturális hagyomány rejtőzik, s ez minduntalan felbukkan költészetében. Ez egészül ki távoli és ismeretlenebb kultúrák feltérképezésének igényével, s ez szervesen beépül toleranciára épülő lírájába.
Turczi István fordítói munkássága is kiterjedt. Főként az angol irodalom alkotásait ültette át magyar nyelvre.

A változás memóriája
2012

Turczi István A változás memóriája című legújabb verseskötete öt ciklusba rendezve prózaverseket tartalmaz. A cím is jelzi, hogy Turczi új könyvének témája az emlékezés: a versek a felidézés különböző lehetőségeit és eljárásait tárják fel és mutatják be. Miközben az egyes szövegek szerzőket, műveket idéznek föl – címben vagy alcímben is jelezve ezt –, a kiemelés és a hagyományvállalás e megszokott költői gyakorlatán túl a kérdés elsősorban mégis a megőrzés kérdésére, lehetőségeire irányul. Lehetséges-e a megidézésen keresztül megtartani a hagyományt, az emlékeket? A kérdés a megidézésben rejlő ismétlés aktusára összpontosít, továbbá azt is a reflexió tárgyává teszi, hogy minden ilyesfajta ismétlés egyúttal újra- és továbbírás is. A költemények java része aprólékos megfigyelésekből építkezik. Hétköznapi események és mindennapos használati tárgyak tárulnak az olvasó elé részletes leírásban, de az események és a tárgyak a lírai én elemző pillantásának köszönhetően egy tágabb horizonton új, általánosabb értelmet nyernek. A tárgy, az esemény szemlélése mellett állandóan változik a megfigyelő helye: hol a sakktáblára meredő játékos, hol a bástyáról vagy a szószékről letekintő pillantását követhetjük nyomon. Így Turczi szövegei nem csupán tárgyukat, de a szemlélődő alanyt is folyamatos elemzés alá vetik. Borges, Zbigniew Herbert, Jaroslav Seifert, Rodin, Itamár Jáoz-Keszt műveinek vagy a személyes találkozásoknak a felidézése erőteljesen kijelöli azokat a kulturális tájékozódási pontokat, melyek Turczi költészetében kiemeltté váltak vagy éppen válnak jelen kötet megszületése során. Ezen szövegek mellé kerül oda, több cikluson is áthúzódva a Biblia, mint a zsidó-keresztény kultúrkör megismerésének lehetséges terepe. E költemények akkor válnak igazán izgalmassá, mikor a bibliai történetek újraírásaként is értelmezhetővé válnak.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!