Szerzői oldal

Életrajz

1910 (szept. 24.) Budapesten született
1926-27 az expresszionista Dokumentum munkatársa
1928 beiratkozik a bécsi Kereskedelmi Intézetbe; Marxot és Freudot olvas; megismerkedik későbbi feleségével, Nagy Etel mozdulatművésszel
1933 verseit közli a Nyugat, majd a Válasz
1929-39 különböző budapesti cégek alkalmazottja; zsidó származása miatt elbocsátják; meghal felesége
1944-45 az üldöztetés alatt későbbi második felesége és írótársa, Ottlik Géza bújtatja
1946 a Révai Kiadó lektora
1947 a telet írótársaival Rómában tölti
1949-53 nem publikálhat; műfordításból él
1951 feleségül veszi Szántó Piroska festőt
1956-71 az Európa Kiadó lektora
1991 Budapesten hal meg

Költészete a második világháború előtt
.

Vas István, a huszadik századi magyar költészet egyik legfontosabb alakja a Nyugat „harmadik nemzedékéhez” tartozik, költészetének gyökerei a Kassák Lajos nevével fémjelzett avantgarde mozgalomba nyúlnak, később azonban a klasszikus formákhoz fordul, és inkább Kosztolányi és a magyar költészeti hagyomány hat rá. Gondolati költészete önéletrajzi indíttatású. Vas a baloldal gondolatok (de nem a politika) híve. A kései költészetét meghatározó ellentétek némelyike, mint a romantikus nosztalgia és a klasszicista fegyelem, a lázadás és a rezignáció, a cselekvés és a tagadás kettőssége már első kötetében is megjelenik. A közbeszédhez közeli költői nyelve a 30-as évek végére egyre gondolatibbá válik, kétségekkel telik meg. Fontos ekkoriban kortársa, Szabó Lőrinc hatása. Vas a Menekülő múzsában találja meg integritását, verseinek dikciója a gondolatmenetet követi. Az 1939–44 között írt Kettős örvény címe felesége, Eti halálára és az ország romló erkölcsi állapotára utal.

Költészete a háború után
.

1945 után Vas költészetét egyre inkább a szenvedélyes gondolatiság jellemzi. Már A Római pillanat változást jelent, a történelmet a múlt és a jövő, a romlás és a túlélés, a társadalmi fenyegetés valamint a szépségből és a tudásból merített boldogság ellentétéből érti meg. Nemzedéke legjobbjaival együtt az 50-es években őt is hallgatásra ítélik, ekkor vers- és drámafordításokba kezd (már korábban lefordította többek között Villon Nagy testamentumát, Apollinaire és a 17. századi angol metafizikus költők verseit). „A műfordító köszönete” című versében hálát mond, hogy a nehéz korban megőrizhette tartását. A vers a kilátástalan hangulatú Teremtett világban jelenik meg. A kevésbé pesszimista hangú következő két kötet egy-egy külföldi utazásról számol be, amelyek távlatot adnak a költőnek, hogy hazagondoljon. A Földalatti Napban új téma jelenik meg: az elveszett ifjúság iránt érzett nosztalgia, a Nem számít című kötet a halál tudatában az élet értelmét vizsgálja. A későbbi kötetekben tovább fokozódik az élet iránti vágy, a hangszín fojtottabbá, a ritmus szaggatottabbá válik. Az Anakreóni dalokat tartalmazó Ráérünk verseiben azonban újfajta játékosság jelenik meg.

Önéletírás és esszé
.

Vas István jelentős prózaíró is. Első felesége halála után Elveszett otthonok címen lírai önéletrajzba fog: szerelmük és sorsuk történetét közös lakásaik során át követi. A kisregényt később Nehéz szerelem címmel folytatja, majd újabb kötetekkel egészíti ki (A félbeszakadt nyomozás, Mért vijjog a saskeselyű? és Azután). „A líra regényében” (ahogy szerzője nevezi) összefonódik kortörténet, önéletrajz és irodalomtörténet, a személyiségrajz, a család és egy értelmiségi gondolkodásmód ábrázolása; ebben Vasnak fontos példaképe volt Goethe önéletrajza, a Dichtung und Wahrheit. Vas pontos, mégis ironikus portrét fest többek között Babitsról, Radnótiról, Kassákról, Illyésről, Weöresről és a nemzedékéhez tartozó költő-, írótársakról, művészbarátaikról. Személyes hangvételű, szellemes és empatikus esszéi a Nyugat hagyományát folytatják.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!