Szerzői oldal

Vathy Zsuzsa
( 1940 )

» Itt a szépséget nézzük (1996)
» Kalandregény (1999 )
» Gördeszkák és űrdeszkák (2000 )
» Angyalhíd (2003 )
» Columbo autója (2011)

Életrajz

1940. április 15.-én született Pápán
1959-64 Vegyipari Egyetem, Veszprém
1964-70 a Százhalombattai Olajfinomító vegyészmérnöke
1971-től újságíró
1990-92 a Kortárs szerkesztője
1992 - szabadfoglalkozású író, a Magyar Művészeti Akadémia tagja

Író, újságíró, szerkesztő. Városi értelmiségi családba született, a veszprémi egyetemen szerzett vegyészmérnök diplomát, a hatvanas évek végén olajfinomítóban dolgozott. 1970-ben indult újságírói pályája egy gyerekrovat szerkesztésével, és folyamatosan jelentek meg novellái, elbeszélései, riportjai, kisregényei. A kilencvenes évek elején egy szépirodalmi folyóirat prózarovatát vitte, majd szabadfoglalkozású író lett. Művészetében meghatározóak a biografikus források, a generációk közötti feszültségek, a gyerek- és kamaszkor útkeresése, a társadalmi problémák megmutatása. Történetei jellemzően szociografikusak: prózájában komoly figyelmet fordít a környezet pontos és realisztikus ábrázolására. Számos irodalmi díjjal tüntették ki. Férje Lázár Ervin magyar író volt.
Móricz Zsigmond ösztöndíj 1975; SZOT-ösztöndíj 1981; József Attila díj 1986; a Móra Könyvkiadó nívódíja 1986; Az Év Könyve Jutalom 1986; A Magvető Könyvkiadó Nívódíja 1990; Szobotka Tibor-díj 1996; A Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje 2000

Kalandregény
1999

Ahogy annak idején Kosztolányi Pacsirtájában a hirtelen felszabadult idős házaspár végigbotladozza-mulatja Sárszeg városát, úgy indul neki az ötvenéves, tisztességben megőszült jogász, a különös nevű Akáciusz, hogy felesége tíz napos gyógykezelése miatti távollétét kihasználva felfedezze a kilencvenes évek hirtelen megváltozott Budapestjét. Kalandjai kisszerűek, de jellemzőek: útja a pizzázótól a bevásárlóközponton át a luxus-bordélyig ível, ideje talpmasszázzsal, futó szexuális kalandokkal és ismeretlenek temetésén való részvétellel telik, miközben megismerkedik Budapest jellegzetes figuráival, gátlástalan vállalkozókkal és hajléktalanokkal egyaránt a regény tehát inkább korrajz, mint lélekrajz, a huszadik század végének egyik jellegzetes pillanatát ragadja meg és írja le egyszerre kíváncsian és gyilkos iróniával.

Gördeszkák és űrdeszkák
2000

Számomra Vathy Zsuzsa írásai az angyalságot közvetítik. Vathy Zsuzsa sosem hazudik, sosem beszél mellé. Beszédének tétje van.” (Dippold Pál) A vékony, de annál sűrűbb szövésű kötet három nagy egységre tagolódik, ám mindhárom az „Idő” főcímet viseli. Öregek és kallódó fiatalok, hajléktalanok és angyalok – Vathy Zsuzsa riporteri kíváncsiságú, ámbár soha nem tolakodó tekintete egyaránt észreveszi a láthatót és a láthatatlant: objektíven, de korántsem részvétlenül regisztrálja egy személytelen nagyváros mindennapjait. Vathy elszántan hisz a történetek erejében, és ezért minden pillanatnak megtalálja a maga történetét: egy nyugodt gyermekkori délután hirtelen megvilágosodásba torkollik, tápszermelegítés közben az ifjú anyát egyszer csak megérinti az Isten, egy hibbant, hajléktalan öregasszony pedig meggyőződéssel állítja, hogy a bátyja repülőn fogja kivinni a metróban lakás nyomorúságából. Az egész világ téma az író számára, minden érdemes a leírásra, és minden, még a rettenet és az abszurditás is, érezhetően besorolódik a nagy, ámbár áttekinthetetlenül érthetetlen Rendbe. „A történet: összefüggés. Valami összefügg valamivel, ennek vagy annak előzménye van, előélete, utóélete.”

Angyalhíd
2003

"1952-őt írunk, Európa Kelet-közepén vagyunk, vagyis közép-Keletén. Az egyik olyan országban, amely a háborúból vesztesként került ki. (Ha lett volna bátorsága, esze, erkölcsi ereje, be sem lép, de nem volt.) A háború után a győztes nagyhatalom, függetlenül attól, hogy ki volt a szövetségese, ki az ellenfele, egy hanyag mozdulattal magához ölelte a hozzá legközelebbi hét-nyolc-kilenc országot, és nem több, mint negyven évre gondjaiba vette őket. Szóval itt vagyunk. Egy totalitariánus rendszerben, a korábbi után újra egy véres kezű nagyhatalom ölelésében." A regény főhőse pedig egy különösen élénk fantáziával megáldott kislány, a csodálkozó szemű Sziksztin "Reni", egy rendkívül színes és okos család lánya, aki egy Bódog nevű őrangyal közbenjárására öt különféle életpályát járhat be, hogy nyomasztó korából kitörve izgalmasabb sorsokkal is megismerkedhessen: először 1489-ben Milánóba kerül Mátyás király követének társaságában, azután Adél néven színésznő lesz a tizenkilencedik század derekán, azután sokgyerekes anya egy tanár oldalán a huszadik század elején, hogy megtapasztalja a gyermekvárás örömét, a gyász fájdalmát és a szeretni tudás erejét, végül pedig a húszas években próbálgatja a nők újdonsült szabadságát mint ifjú festőnövendék, és egy szerelmi csalódás hatására csaknem elkárhozik - az égi erők azonban mindig a segítségére sietnek életei válságos pillanataiban. A regényt színes történelmi és főképpen lélektani leírásai, sodró időkezelése, áradó tömegjelenetei és intenzív kamaradráma-pillanatai teszik megragadó, meseszerűen izgalmas olvasmánnyá.

Columbo autója
2011

A Columbo autója novelláskötet, de olvasható kisregényként is. A könyv ötlete egy több részes riportból született, amelyet a szerző Budapest egy szegény városrészéről, az Illatos út és a Gubacsi út sarkánál található ún. „dzsumbujról” készített egy hetilapnak. Vathy a téma érzékenysége miatt választotta a novellaformát: amire nem mert vagy nem tudott rákérdezni riportok során, azt fiktív részekkel pótolta. Egy szorgalmas cigány család hétköznapjai tárulnak fel a novellákban a főszereplő kamasz fiú, Roland szemén keresztül. A kötet sűríti mindazt, ami Vathy Zsuzsa írásaira jellemző: a generációk közötti ellentéteket, a kamaszok és a fiatal felnőttek identitáskeresését, az életmódváltás nehézségét. A dzsumbuj kilátástalansága plasztikusan jelenik meg a Roland-novellákban, a szociografikus leírások és az érzések ábrázolása szervesen összekapcsolódnak, így teremtődik meg a színhely szomorú, mégis bizakodó világa. A címadó novella egy televíziós vetélkedő elbukásáról szól: Roland a harmadik fordulóban, miután a műveltségi kérdésekre jól válaszolt, azt a kérdést kapja, milyen márkájú Columbo autója – ezt azonban nem tudja. Columbo autóján múlik, hogy Roland szülei tíz év után sem mennek el étterembe vagy moziba, hogy nem vásárolnak „annyi sonkát, kolbászt, amennyit csak tudnak”. A csalódás az „el kell menni innét” érzését hívja elő: Németországban tíz euró a munkabér – mondja Roland nagybátyja –, ott nem elérhetetlen vágy a szórakozás vagy a használt Opel. Roland fejébe befészkeli magát a gondolat, a novellák a fiatal fiúnak az otthon, a család elhagyása miatti szorongása és a jobb élet utáni sóvárgása közötti őrlődést bontják ki. Milyen érzés lehet elszakadni a gyökerektől (Mi a honvágy?), hogyan lehet egyáltalán kijutni egy idegen országba (Ez a tavasz is úgy telt el)? Roland tapasztalatlansága miatt nem tudja a válaszokat, csak abban biztos, hogy jól akar élni, hiszen ezért csinálta meg a jogosítványt, ezért tanul az érettségire, ezért szerez szakképesítést. A Columbo autója Roland optimista ábrándjai mellé állítja a dzsumbuj hétköznapi problémáit: a munkanélküliséget, az integráció nehézségeit, a kulturális különbségekből fakadó társadalmi feszültségeket, a rasszizmust. Ezek miatt a cigány fiú reményteljes jövőképe több ponton is tündérmesének hat, de Roland, ez a naiv, jó szándékú gyerek, végül csak azért is elindul, hogy tegyen valamit magáért – és ezen a ponton az olvasó elveszíti őt szeme elől.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!