|
|
Zsolt Béla |
|
(
1895
- 1949
)
|
| |
|
1895 Komáromban született (az Osztrák-Magyar Monarchia területén)
1918 újságíró Nagyváradon (Erdély)
1920 ellenzéki, baloldali újságíró Budapesten
1925 a Világ, a Magyar Hírlap és az Újság munkatársa
1929-1938 A Toll c. irodalmi lap szerkesztője, 1930-től főmunkatársa
1942-43 zsidó munkaszolgálatosként 19 hónapot tölt hadifogságban Ukrajnában
1944 a nagyváradi gettóban várja a bevagonírozást, hamis papírokkal sikerül megszöknie
1945 Bergen-Belsenbe kerül, később Svájcba emigrál
1945 a Magyar Radikális Párt vezetőjeként a párt hetilapja, a Haladás főszerkesztője
1947 az ellenzéki Polgári Radikális Párt országgyűlési képviselője
1949 Budapesten hal meg
|
|
Hiába minden (versek, 1921)
Igaz könyv (versek, 1923)
Házassággal végződik (regény, 1926)
Gerson és neje (regény, 1930)
Bellegarde (regény, 1931)
Kínos ügy (regény, 1935)
A dunaparti nő (regény, 1936, 2007)
A Wesselényi-utcai összeesküvés (regény, 1937)
Villámcsapás (regény, 1937)
Kakasviadal (regény, 1939)
Kilenc koffer (regény, 1946?7/1980)
Az igazi szerelem (válogatott novellák, 2000)
|
1935
Kínos ügy
(*)
Hell Sándor főorvos öngyilkosságához az utolsó csepp, hogy még a felesége is megcsalja, noha az orvos a nászútjuk óta tudja, hogy nem szereti a nőt. Hell elégedetlen kávéházi baráti köre szellemi igénytelenségével, de az új út, amit fiatal és erőszakosan törtető, enyhén antiszemita kollégája mellett próbál járni, csak megszégyeníti. Valami fizikai vonzalom is fűzi a fiatalemberhez - ennek előképe egy érzékenyen vázolt kamasztörténet, amelynek ugyan csak passzív részese. Később egy társadalmi igazságtalanság során "pribéknek" látja a kollégát, így szabadul meg emlékétől, bár ez is belejátszik öngyilkosságába.
|
1937
Villámcsapás
(*)
Az író ebben a regényében társadalmi csalódásainak okát tárja föl, amelyben jelentős szerepet játszott az a kispolgári család, amelynek politikai szervilizmusától elfordulva az új nemzedék "politikai, szociális és gazdasági bűntudatból" baloldali, radikális vagy szocialista lett. Csakhogy - foglalja össze Kőszeg Ferenc - polgárok lévén nem tudnak közel kerülni a munkásokhoz és parasztokhoz, akiken segíteni akarnak, a középosztályban idegenek, mert zsidók, és végül önmagukban is csalódniuk kell, mert vészhelyzetben a reflexeik kispolgáriak.
|
1980
Kilenc koffer
(*)
A nagyváradi gettó életének dokumentuma ez a folytatásokban publikált önéletrajzi regény. Az átélt szenvedés hatására az elbeszélő végiggondolja egész világnézetét és minden veszteségét. Az 1919-es forradalmat, a politikai illúziókat maró öniróniával éli át. A gettó mindennapjait szociografikus élességgel rögzíti: nemcsak a külső megaláztatás borzalmait, hanem a gettóban élők torzult reflexeit is. A halottak eltemetése felidézi benne az ukrajnai munkaszolgálat kétségbeejtő emlékeit. Zsolt éppen csak elkezdte a regény második részét, amelyben azt mondta volna el, hogyan kerültek a Bergen-Belsen-i táborból Svájcba.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
